A kérdés animésekhez szól, ez mennyire normális?

Hú ez nekem next level, mert már az se semmi, hogy valaki rajzfilm vagy bármi más karakter hentai verziójára rejszol, de hogy anime kitöltsön egy párkapcsolatot. Nem gondolkoztál még pszichológuson?

Részben igaz, hogy a benned tátongó űrt kipótolhatja egy kis időre. De a végére megint csak ott vagy hogy végeztél egy animével és rohadt szar újra minden. Enyhítésre jó, de az igazi párkapcsolatot nem pótolja. Sajnos az h látod h a szereplők boldogok a képernyőn nem ugyan az mintha magadat látnád annak irl. Nem beszélve a testiségről... Én is próbáltam csak ezzel élni h majd sok sok ilyennel kitöltöm, de mint egy lidér a melkasomban lévő lyuk egyre csak nagyobb és nagyobb volt, bármennyit is fogyasztottam belőlük.

Az anime nézése csak pótcselekvés most nálad, és nem, nem helyettesíti jobban a párkapcsolatot, mint ahogy a pia "megoldja" a gondokat. Magyarán elfeded a problémát, de semmi sincs megoldva. Szeretem az animéket, de nem, nem normális amit érzel, csak elmenekülsz egy probléma elől.

Menj el szakemberhez, nem normális dolog semmilyen szinten, hogy te ezzel helyettesítesz egy élő embert, és a hozzá köthető érzelmeket. Mint ahogy a hármas is írta, ez semmi más, csak menekülés a fájdalom és a valóság elől, csak nem iszol, hanem animét nézel.

Nincs ezzel gond, ha már letudod kötni magad valamivel az jó.