Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőként hogyan tudnék kialakítani laza kapcsolatot ismerőssel?
Neten képtelen vagyok ismerkedni, valahogy hiányzik a csábítás izgalma. Az, hogy megbeszéljük valakivel, mi legyen, számomra kiábrándító, egyáltalán nem hoz tűzbe.
Ismerősi körben akadna ugyan (több) jelölt, akivel megvan a kémia, de kellemetlennek tartom felhozni, hogy járogassunk össze.
Ti hogy oldjátok meg?
Megértelek. Hasonlóan érzek én is a netes célratörő ismerkedésekkel kapcsolatban. Hiányzik az a varázslatos időszak, amikor megismersz valakit és egyszercsak elkapsz egy pillantást vagy elejt egy bókot vagy egy félreérthető mondatot és ezzel bemászik a fejedbe és azon agyalsz napokig, hetekig, hónapokig hogy tetszel-e neki vajon vagy csak képzelődsz? Vagy éppenséggel semmi ilyesmi nincs a gondolataidban, de vele álmodsz és rá kell jönnöd, hogy kezd neked többet jelenteni másoknál. Valahogy így születik meg a szerelem. A neten erre nem sok esély van. Ott vagy dugás vagy nem dugás lesz maximum a dologból.
Jó, értem, te most nem szerelmet akarsz, csak laza kapcsolatot, de a forgatókönyv akkor is ilyesmi.
Személyesen azért nehéz, mert nagyobb a rizikó. Neten már az elején tisztázva vannak a célok, ott is kritikus pillanat az első találkozás, de hamar kiderül, van-e vonzalom, mert ha nincs, akkor úgyis eltűnik valamelyik fél és második randira már nem igen kerül sor. Míg egy ismerősnél az ember nagyon beéghet, ha azt gondolja, hogy van esélye, meg ő is úgy érez, aztán kiderül, hogy mégse...Ráadásul vannak közös ismerősök. És nem lehet kikerülni, hogy utána is időnként összefussatok, mármint véletlenül. Neten legalább jó eséllyel nem látom többé, ha balul sül el a dolog. De mi van, ha a pasi, aki állandóan flörtöl velem és bókol és gyönyörűnek nevez és mások előtt is nyíltan bókol, és én ezt túl komolyan veszem és odaállok elé, hogy izé...le akarsz velem feküdni? És rám bambul és kiderül, hogy esze ágában se volt, mert ő egy ilyen laza bókolóautomata, pont azért löki mindenki füle hallatára, mert még saját magát se veszi komolyan, és annyira ciki, hogy én meg azt hittem, te jó ég, most mit gondol rólam és mi lesz, ha megint összefutunk a munkahelyen...Áááá...akkor inkább keresek egy idegent a neten. De az meg lutri. És nincs is kedvem hozzá. Oké, próbáljuk meg mégis. De mi van, ha jól értem és tényleg oda van értem? Én meg csak laza kapcsolatot szeretnék? És netán ő belém bolondul. Hogy fogom én őt levakarni magamról? Hiányzik nekem az a sok bonyodalom? Magamba bolondítani, aztán még a végén megkéri a kezemet, mikor eszem ágában sincs senki tulajdona lenni...Jártam én már szánalomból fiúval, mert annyira boldog volt, hogy lefeküdtem vele, hogy örömet akartam okozni neki és igent mondtam arra, hogy leszek a barátnője. Mert én ilyen kis karitatív vagyok. Boldoggá tett a boldogsága. Egy ideig...Nem kéne megint a saját csapdámba sétálni...
No így szoktam én megoldani. Leginkább sehogy. Próbáltam a netes ismerkedést, nem vált be, pont azért, mert túl célzott.
Meg igazából az ilyesmit akkor hajszolja az ember, amikor valami/valaki elől menekül. Azt a valakit kéne előbb lezárni és addig úgyis mindenki más csalódás lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!