Ez miért zavar másokat?

Elég ritka hogy valaki elsőre megtalálja az igazit, emiatt nem kéne szomorúnak lenned. A két koppanásodnak oka volt, azzal váltál azzá, aki most vagy (jó esetben mindenkinek tanulnia kéne belőle). Most már megvannak határaid, kiszórod azokat akik ebbe nem illenek bele és nem pazarolsz rájuk energiát.

Komoly kapcsolatot keresel, eszerint ismerkedsz. Nincs ezzel semmi gond, folytasd ezt és bízz jobban a döntéseidben. Még egy javaslat, hogy próbálj még jobban magadra figyelni és hogy élvezd az életet - foglalkozz azokkal a dolgokkal amik érdekelnek, lekötnek és ne a családalapításra gondolj. Járj el új társaságokba, új embereket megismerni, de ne a kapcsolaton legyen a fókuszod. Majd fogsz olyannal találkozni, akivel automatikusan közeledtek egymáshoz.

Jujj volt ilyen nőhöz szerencsém. Azonnal futás. Jahogy tabi az nem? Te az a típus vagy aki hülyének nézi gyakorlatilag az embert hogy miért védekezik, erre idenyomod hogy tessék nézni magdikát meg lajost akik sosem védekeztek, mégis csak 2 gyerekük van. Agyrém. Inkább legyen gyerek belőle mit sem a drága szervezeted hormonháztartását felborítsad brühühü.

Önző vagy, de nem is kicsit.

Semmi baj nincs veled. Ezekre a dolgokra azok hápognak, akiknek ezzel elrontod a játékát. Egyébként meg semmi joga megszólni téged azért, hogy mit kezdesz a testeddel és hogy képzeled el a jövődet. Főleg annak nincs, aki sosem volt a képben, ellenben nagyon úgy tűnik, hogy szeretne, csak fáj neki, hogy nem üti meg a szintet és nem körülötte forog a világ, mert nem vagy annyira elkeseredett.

Nekem is vannak, voltak ilyen elvárásaim. Ne dohányozzon, ne lakjon messze, szeressen gondolkodni, ne legyen óvszerfóbiás, sportoljon, tudjon párban gondolkodni és tervezze az életét, ne féljen az elköteleződéstől és ne legyen análfétises meg hasonlók, mert tőlem nem várhatja, azt meg nem akarom, hogy mellettem ne érezze úgy, hogy valami hiányzik, mert neki az ánuszom is kellene (lol). És én is úgy voltam 23 évesen, hogy ha most nem keresek úgy, hogy olyat találjak, aki lehetne később a férjem, akkor csak az időmet húzom nem kifizetődő kapcsolatokkal vacakolva, aztán észre sem veszem, hogy pár év és megnézhetem magam, mennyire nem tartok sehol és mindenkivel csak lazázok...

Te, hallod, amit én ezért kaptam pár ilyen szarjankótól... Olyan indokolatlanul agresszív beszólásokat, hogy néha megkérdeztem, hogy ember, amúgy téged ki bántot, nem lenne egyszerűbb elfogadni, hogy nem engem keresel és nem leszólni minden ponton azokat a szempontokat, amik nekem fontosak?...

Aztán lett párom. Beletelt pár ilyen keresgélős évbe, dw lett. Teljesen spontán beszélgettünk egymással eleinte és óvatosan kikértük egymás véleményét a kritikusabb témákról. És igen, volt férfi, aki szerint a dohányzás undi, aki nem volt biológus, de volt fogalma a fogamzásgátlókról és az análról is és gond nélkül megmondta, hogy nem akar megbántani, de neki az anál gusztustalan, ellenben az elfenekelést szereti (:D), a fogamzásgátló meg szervezetfüggő, hogy kiből mit hoz ki, de két darab több éves kapcsolatban is volt úgy, hogy csak gumit használtak, úgyhogy nem kísérletezés szintjén sem akarja terhelni ilyen szenvedéssel a párját. (Azóta egyébként magamtól rászántam magam a hüvelygyűrűre, így kicsit jobban elengedem magam, mert van biztosíték a gumin kívül is, de inkább féltett annál is, meg eleinte minden nap kérdezgette, hogy hogy érzem magam, figyeltük a hízást is, de nem volt, stb..) És ugyanígy kifejtette azoknak a beszélgetések alkalmával, mik a tervei, mi nem fér bele, mi fér bele neki. Én meg csak pislogtam, hogy öregem, te én vagy, csak nem vagy nő. És nem volt kalandja, egyszer megpróbálta valamelyik exével kapcsolat után a szexkapcsolatot, de nem jött be neki. Mióta együtt vagyunk, én vagyok az első helyen neki, úgy kezel, hogy én vagyok a jövője és nem az anyja meg a barátai, annak ellenére, hogy velük is foglalkozik, nem vagyok megalázva, nem flörtöl másokkal, mindent elmesél nekem, mindenhez hozzáférek, minden szuper egyelőre, az elmúlt 4 évben. :)

És haladunk, dolgozunk együtt a jövōnkön. Néha elgondolkodom azon, hogy az a sok majom, aki korábban leszólt ezek miatt a számomra fontos dolgok miatt, hogy verné most magát arra, hogy mekkora papucs a párom, de ha nekem és neki is így tökéletes és nem kellett igazán kérni sem a másikat, hogy ilyen legyen, őszintén nem fog érdekelni, hogy ki hogy szól le minket. Furák vagyunk, együtt vagyunk furák, ők meg éljenek másképp, mással, aki lesz a szolgájuk vagy aminek hívni akarják.

Sok férfi a nemére fogja, hogy mekkora egy szánalmas önző retek. Aztán majd találsz egy férfit, akin ezek a szarok kiakadnak, hogy nem keres kifogást az aberráltságára, hanem csak normálisan viselkedik, társként kezelve téged és akkor elkezdik majd őt savazni, mert lecsapott téged a kezükről. Aztán majd találnak maguknak egy defektes puncit és az élet megy tovább...

Jaj, mennyi ilyen ember van ezen az oldalon. A férfiaknak szükségleteik vannak, nekik muszáj félrekurni meg végigkurni a várost, nekik az óvszer csak rossz lehet, nekik ez jár meg az jár, mekkora gyökér a nő, ha heti 3 nap haverokkal kocsmázást nem tolerál vagy azt, ha valaki az exével dumálgat... Aztán megjelenik egy férfi, aki férfi létére elismeri, hogy ez egy patkány, proli mentalitás és az alábbiak közül valamit biztosan ráhúznak: papucs, incel, b uzi, nő aki férfinek adja ki magát.

Nem. Tényleg léteznek emberek, nem csak állatok. És tényleg az ő vágyaikat akarják kielégíteni a nők, nek a tiéteket. Szopó