Kívülállóak számára mi jön le ebből az egészből, ti mit gondoltok erről?

Lassan 5hónapja megismerkedtem egy fiúval, akivel heteken át írkáltunk, telefonáltunk, aztán találkoztunk. Randi randit követett, nagyon jól éreztük egymást. Nagyon felszabadultak vagyunk egymással, végig nevetjük a napokat.

De!

Én elkezdtem érezni iránta, amit ő az elején nem vett komolyan, mert úgy ismert meg hogy ritkán fog meg valaki, de ő sajnos nagyon..

Nem beszéltünk, majd megkerestem, újra találkozás, együtt alvás, beszélgetés.

Megint nehéz számomra ez, hogy érzem hogy ez nem fejlődik..kérem hogy hagyjon.

Eltelik 3-4hét, “véletlen” kis dolgokkal rám ír, hiányozni kezdek neki, nálam köt ki.( van hogy nem is szexelünk csak hülyéskedünk)

Megint letisztázom vele hogy ez nekem nem jó, nemtudok rá barátként nézni, hagyjon.

De mindig felbukkan az életemben.

Nem értem őt. Mondta hogy más vagyok mint más lány de neki ez nagyon kevés hogy komolyabbat érezzen, és nem tudja miért köt ki mindig nálam.. nem érti magát.

Nem volt amúgy nagyon kapcsolata, azt mondja nehezen tudta eddig elképzelni magát így.( nem a kalandok miatt, csak ő elég érdekes, mi is ritkán beszélünk komolyabb dolgokról mert neki ezek tabuk, én ismerem kb a legjobban eddig..)

Szóval mi a megoldás?

Mindig ha újra feltűnik az az első hogy elsírom magam:D

Megszerettem őt, nem szerelem de sokkal több mint amit eddig éreztem másoknál.

Miért nem enged el teljesen sosem?

Valaki segítene megérteni?

Illetve én mit tudok tenni, hogy megoldjam?

Azon kívül hogy elküldöm, és újra kezdem az egészet? Azért van mert lezáratlan és nem értem őt.

Azt még hozzáteszem hogy nem nyálas fiú, nem szédit semmivel, nagyon kis elszólásai vannak/voltak mindig is, ő ilyen.

22 éves, én 20.