Szerintetek hogyan tudnám ezt a helyzetet megoldani?

Kapcsolatban élek már több mint 3 éve. Jó a kapcsolat, vannak zökkenők de megoldjuk őket. Mielőtt megismerkedtem volna a jelenlegi párommal volt egy nagyon jó barátom, egy ideig több is volt köztünk, de ő úgy döntött hogy maradjunk csak barátok. Tényleg megbiztam benne, mindent elmondtam neki a legkisebb örömhírt, hogy láttam egy macskát az utcán, és a legtragikusabb dolgokon keresztül a legcikisebbeket is. Soha nem fogytunk ki a mondanivalóból, imádtam vele lenni. Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, tök normális volt meg minden, hónapokig csak találkozhattunk, udvarolt és minden szuper volt, aztán mikor úgy döntöttünk hogy na akkor hivatalos lesz a kapcsolatunk, valami eldurrant a fejébe. Nagyon mérges volt rám amiért én még beszélek az említett barátommal, folyamatos veszekedés volt miatta, nagyon rosszul esett, hogy nem bízik bennem és hogy ennyire féltékeny. Több hónap harc után feladtam és azt mondtam oké, nem beszélek többet vele. Nehéz volt de én is elköltöztem, a barátom is elköltözött, így lett köztünk kb 300 km, nem látjuk soha egymást, és nem beszélünk soha. (Elmondtam neki a helyzetet és “megértette”, azt mondta ha nekem így jó akkor legyen így)

Azóta eltelt 3 év, és mai napig nem tudom kiverni a fejemből, sokszor megbánom, hogy eldobtam egy ilyen jó embert. A páromnak nem merem elmondani mert ha szóba kerül a neve, egyből morcos lesz a hangulat, és sajnos nagyon sok mindent nem merek elmondani neki mert félek hogy megint olyan durva veszekedésbe kezd mint régen

Zárkózott lettem az utóbbi években, elkerülöm a barátaimat, és nem érzem jól magam a bőrömben. Jártam pszichológusnál, de nem igazán segített.

Nem akarom elhagyni a párom mert szeretem, és nagyon jó hozzám, a féltékenységet leszámítva,