Mi az a kor, amikortól "gáz" otthon laknia egy fiúnak? Amikor már elvárható lenne, hogy vagy lakótársakkal vagy egyedül, de anyucitól messzebb kerüljön?

Amíg jól megértik egymást a szülőkkel, addig nem gáz.

De ez igaz a lányokra is.

"Miből? Hogyan szerezzen annyi pénzt 25 éves korára, hogy "fussa" egy saját - normális, nem kunyhó, nem putri, nem a Pál utcai fiúkból ismert Nemecsekék gangos bérház lakása - ingatlanra? Ja, vegyen fel egy elcseszett hitelt amit fizethet egyedül örökre?"

Hitel nélkül 40 évesen sem fog normális lakást, házat venni. Akkor addig otthon lakik? Persze nyugodtan lakhat otthon, csak akkor lemarad a párkacsolat, együttélés, családalapítás és egyéb dolgokról.

Fontos két dolgot megkülönböztetni a témában.

Aki a szülei pénzéből jut lakáshoz vagy házhoz és ezért sikerül elköltöznie otthonról az nem önerőből érte el azt, hogy nem mamahoteles, közvetve az marad Hiszen az ő vagyonukból tud külön élni. Ez olyan hogy attól mert én nem a Ddunába sz.rok hanem itthon a vécébe attól még amikor lehúzom a Dunába megy tehát közvetve belesz.rok a Dunába. Ezért aztán az ilyen emberek akik a szülei pénzéből jutnak házhoz vagy lakáshoz érvénytelenül mamahoteleznek másokat.

A másik verzió amikor valaki önerőből éri el hogy el tud költözni otthonról. Valójában önerőböl senki nem tud elköltözni Otthonról ez egy paradoxon mert ha jó állása van ahhoz jó iskolákat kellett végezni ahhoz pedig szülői támogatás kellett tehát közvetve megint csak a szülők által jut előre az ember.

Ezenkívül pedig nem szép dolog másokat az életkörülményei alapján megítélni, inkább ítéljük meg egymást a cselekedeteink alapján.

Én sokkal-sokkal fiatalabb voltam, amikor elköltöztem. Évekig nem volt kapcsolatom a szüleimmel. Rengeteget dolgoztam, és ezért sokmindent kihagytam. Lett lakás

meg minden. Később, már család mellett diplomáztam le, ennek is megvolt az ára. Elváltam, pár éve kezdhettem mindent nulláról. A szüleim sokat segítettek az újrakezdésben. Ha tovább maradtam volna otthon, talán több lehetőségem lett volna mindenre, így viszont mindig kényszerpályákon mozogtam. Aki mamahotelezik, az felelőtlenül ítélkezik. Minden élethelyzet más, és ha nincs meg az önállóság alapja, akkor nem érdemes egy felületes, kamu társadalmi elvárás miatt tönkrevágni az életünket. Meg lehet csinálni, de minek.

Szerintem 30 környékén, de még ott is helyzetfüggő.

Azt fontosabbnak tartom, hogy ne legyen önállótlan életképtelen anyuci pici babája, az már úgy kamaszkorban is vér ciki, onnantól fölfele pedig minősíthetetlen.

#13

Jó ellenkező esetben meg felveszi a hitelt, odamegy él a családjával... Történik egy előre nem látható tragédia vagy baleset, kiesik a munkából vagy alacsonyabb fizetésűre kénytelen váltani - a bank "Einstand!" felkiáltással elveszi a lakását... Na hova tovább?