Miért olyan fontos, hogy az ember ne maradjon egyedül?

Én inkább biológia mint sem társadalmi nyomás hatására szoktam elkezdeni ismerkedni. Alapvetően sokáig elvagyok egyedül. Nem érdekel az hogy mások ezt furcsának látják.

1 éve már hogy nincs barátnőm (ami még nem számít sok időnek).

Most kezdtem el érezni, hogy de jó lenne átölelni valakit, szerelmesnek lenni. És nem a sex a fő motiváció ebben az érzésben. A kezemmel megtudom oldani ezt a problémát, még ha nem is olyan jó. De az hogy van mellettem valaki, azt nem tudja helyettesíteni a jobb kezem :D valami furcsa belső késztetés, ami sok emberben ott van még rajtam kívül.

Az, hogy az ember társas lény, az tény. De ez nem azt jelenti, hogy feltétlen párkapcsolatban kell élnie. Nem kell, ha nem akar. Az ember azért társas lény, mert társas kapcsolatok útján tanulja meg, mit jelent embernek lenni (a teknősök többsége magára hagyja a tojását és kész. Ők maguktól is teknősök lesznek) illetve mert természetes igényük van a társaságra. De ez lehet családi, baráti, bajtársi kapcsolat is.

A lelki sérülések pedig nem a párkapcsolatok miatt, hanem azok hiánya miatt alakulnak ki, illetve amikor nem a megfelelő partnerrel vagy együtt és folyamatosan nyomasztjátok egymást. Erre a megoldás nem az örök magány, bár az sem rossz, hanem az, hogy egyedül vagy, dolgozol magadon, fejlődsz, megfigyeled, te mit rontottál el (ha mást nem azt, hogy hagytad, hogy tönkre tegyenek stb) és legközelebb már igyekszel nem elkövetni ugyanazt a hibát.

A társas lény azt jelenti, hogy társadalmat képez az adott faj. Ennek semmi köze ahhoz, hogy együtt lakik-e valakivel.

Más fajok monománok, nem képeznek társadalmat, egyedül kóricálnak, van, aki még fészket sem épít.

"Egyedül nem sok értelme van az életnek azon kívül hogy eszel meg sz@rsz."

Én ezen kívül alkotok is, rajzolok, énekelek, szerepelek, verset mondok, tanulok, különórákra és egyetemekre járok, lakásokat adok-veszek és szépítek, építek... olvasok rengeteget, ruhákat találok ki és varrok meg, sétálok, úszom, hintázok, lovagolok, kertészkedem, netezek, emberekkel beszélgetek, táncolok, színházba járok...

És akkor még állatokkal nem is foglalkozom, pedig annak is van értelme, élménytartalma.