Hogyha valaki a dupláját keresi a másiknál, hogy van képe azt mondani, hogy akkor nekem kell eltartanom őt?

Ez már megint mekkora baromság...

Miért kellene közös kassza??

Szerinted ha nincs anyagi stabilitás, akkor hogy lehet “örömteli boldogságban” élni???

Nagyon szép duma ez “pénz nem számít, csakhogy boldogok legyünk”, de egy felelősségteljes felnőttnek, aki egyről a kettőre akar jutni, igenis számít a pénz.

Annyiszor találkozom ezzel a halott érveléssel, hogy már nem tudom eldönteni:ennyire ostoba, aki ezt mondja, vagy híján van mindenféle tapasztalatnak és gyakorlatiasságnak?

Nem tudom, melyik a rosszabb...

Én nem akarnék közös kasszát. Felig kozoset csak.

Tehát, a rezsi felét , az albérlet felét (ha abban élünk) , nagyobb bevasarlasok felét fizessük közösen.

A többit nem feltétlen. Volt olyan exem , akivel még csak együtt sem éltem , ő már simán beleszólt, hogy az én saját fizetésem megmaradt részét mire költöm.

Ez nekem nagyon nem tetszett.

Ha megvannak azok a dolgok, amiket tényleg fizetnünk kell és fontosak , akkor engem az, hogy a másik mit kezd a megmaradt pénzel nem nagyon foglalkoztat. Olyan szinten , hogy beleszólnak. De akkor ezt O se tegye.

Nekem nem az eltartás ezzel a bajom. Hanem a konfliktus, ami abból van, hogy az egyik jól keres, a másik meg épphogy kijön. Én nőként sok pasimnál jobban kerestem, hát azt a savazást, amit én kaptam tőlük.

Szóval gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy nekem vissza kell vennem a nyaralási és szórakozási igényeimből, mert neki nincs rá pénze.

Én a közös kasszát csak akkor látom jogosnak ha valamiért az egyik fél munkaképtelen és nincs bevétele. Pl ha gyesen van. Persze olyankor valamennyi azért befolyik de nagyon kevés így jogos a közös kassza. De csak amíg vissza nem tudok menni dolgozni.

A közös lónak túros a háta mondás nem hiába maradt fenn.

Az a baj, hogy most sokan "mindenkivel" összeköltöznek, mert úgy feleződik a rezsi és az albérlet. Nem is tervezik, hogy valaha egy család lesznek, de praktikusabb egy olyan lakótárs, akivel kellemesen eltöltheti a szabadidőt is.

Ilyen esetben jobb a külön kassza. Csak idő kérdése, hogy mikor lesz szakítás és osztozkodás.

A közös kassza akkor jó, ha családdá váltok, együtt tervezitek az életetek hátralévő részét, közös gyerekkel, közös otthonnal. Ahol már nem merül fel az enyém, tiéd. Csak a miénk van.

De erre a szintre sose jut el az a kapcsolat, ahol annyi bizalom nincs, hogy 2000 ft-okat sajnálnak egymástól, és rossz szájízzel veszi tudomásul, hogy a párjának anyagilag is könnyebb, ha ketten vannak. Holott a jobban kereső fel is jobban járt anyagilag, hisz fele a rezsi, több marad a zsebében.

Mindegy.

A lényeg, hogy jobban meg kéne válogatni, hogy melyik kapcsolat érett meg arra a komoly lépésre, hogy élettársak legyenek, és ne lakótársak.

Én ezt nem teljesen értem, miért ellenzik ilyen sokan a közös kasszát. Az nem azt jelenti (feltétlenül), hogy akkor mindig ellenőrizgetitek egymás költéseit és beleszóltok ki mire költhet. Hanem hogy összedobjátok amitek van, és függetlenül a bérkülönbségektől, azonos életszínvonalon tudtok lenni. Pl az említett nyaralás, ha a közösből spóroljátok össze és nem foglalkoztok azzal, hogy ki hány százalékot tett bele, csak a végösszeget nézitek, akkor mennyivel nyugodtabban lehet elmenni nyaralni egy szép helyre. És nem azt nézni, hogy az egyiknek csak a Velencei tóra futja, a másik meg elmehetne akár Mallorcára is. Én úgy gondolom, hogy ahol közös élet és közös tervek vannak, ott tényleg lényegtelen, ki mennyit keres, mert az összbevétel is közös, azokra a dolgokra megy el, amit mindketten szeretnétek és mindketten használtok.

Az viszont tény, hogy ehhez kell egy megfelelő mértékű pénzügyi kultúra és egy minimális bevétel mindkét fél részéről, vagy legalábbis megegyezés kettejük között, amivel nem fog egyik fél sem visszaélni.

Ennek ellenére nem értek egyet azzal az állítással, hogy akinek fontosak a pénzügyek, az anyagiasság. Nem az, az racionális és gyakorlatias. Hiába adjátok össze, amitek van, ha az továbbra is csak arra elég, hogy éhen haljatok. A két szép szemetekért meg a szerelmetekért nem fogtok kapni kenyeret a péknél, de mondok jobbat, albérletet vagy saját lakást sem fogtok tudni szerelemből finanszírozni, ahogyan nyaralást és szép élményeket/emlékeket sem. Márpedig azok nélkül csak stagnáltok az életben, a szürke hétköznapok és a pénzügyi problémák megölik a szerelmet, szóval egy bizonyos anyagi limit alatt kitörölheted a hátsód ezekkel a szép szavakkal, hogy a párkapcsolathoz szeretni kell egymást meg ilyesmi. A pénz igenis boldogít, ne mondja nekem senki, hogy nem lenne boldogabb a budai hegyekben egy villában, panorámával a Dunára, mint a putriban valahol Kukutyin alsó után három megállóval egy olyan vonat vonala mentén, ami naponta egyszer jár, ha egyáltalán.

Én azért nem partolom a közös kasszát ,mert volt rossz tapasztalatom. Otthon sem volt a szüleimnek teljesen közös kassza.

Nem úgy kell érteni, hogy két ezer forintokon kell problemazni a másikkal. Nem a fillereskedesrol szól. :)

"hiába vannak tele pénzzel ettől nem lesz boldogabb senki sem."

Pénz nélkül meg kevésbbé.