Nekünk zárkózott, visszahúzódó fiúknak nehéz dolgunk van párkeresésnél?

Nem a zárkózottság vs nyitottság, ill. nem a visszahúzódás vs bátorság tengelyeken dől el a sikered.

A siker valószínűségét önneveléssel, a társas éned kifejlesztésével, értelmes célok kijelölésével, és azok megvalósításával, asszertív kommunikációval stb tudod növelni. Ezek mind tanulható dolgok.

Tehát a korrekt válasz: annyira nehéz nektek a társkeresés, amennyire nem akartok magatokon dolgozni.

Jó munkát!

egyes vagyok

Kaptam egy privit, aminek írója gratulál a válaszomhoz. Köszönöm neki, kedves tőle!

A hozzászólásom azon a belátáson alapszik, hogy bármilyenné alakított a szociokulturális környezet, a család/suli, sors etc, jogomban áll olyanná válni, amilyenné magam szeretnék. Ha a fenti példa alapján a zárkózottság és visszahúzódó magatartás akadályoz engem a kijelölt célom elérésében, jelenleg pl. a párkeresésben, akkor jogomban áll e tulajdonságaimon változtatni.

Természetesen ez egy igen sok energiát és tudást igénylő lelki munka, amit nem mindenki szeret megfizetni. Persze tisztában vagyok vele, hogy az önnevelés lehetőségének felelősségét elhárítani, duzzogni, fetrengeni az önsajnálatban, az énképet valami fix és bebetonozott és megváltoztathatatlannak tartó embernek lenni egyszerűbb! A válaszomat lepontozók is ilyenek, (én is voltam ilyen ember korábban), megértem és elfogadom őket.

Mindazonáltal én meghoztam azt a döntést, hogy minőségi életet élek, adaptálódok az új kihívások szerint, de ez senkire nézve nem kötelező. Lehet ám tocsogni az áldozati szerepben. De ez nem méltó hozzám.

És hozzád, kedves Kérdező?

4-es. Ez annyira Szabó Péteres volt, hogy eleredtek a könnyeim! De tényleg...

Az álszent, hazug, profitorientált világban arról papolni, hogy minőségi élet??? Na és mi a minőségi élet? Mond már meg? Futsz a trendek után? Én meg ehhez a minőségi életedhez gratulálok ezúton is.

Tudom mi van? Az emberek elmagányosodtak ebbe a piszok egoista, szórakoztató és kényelmes világban. Mindenki mindenkit tárgyként kezel és osztályos. Már régen roszz, amikor neked a tükörbe kell reggelente azt ismételgetni, hogy "szeretem magam". Egógyár.

Aztán meg ott van a sok mű ember, csak az a baj, hogy tudatalatt ugyanolyan boldogtalanok, és a hajukra kenhetik a diétás étrendjüket, meg az utazásmániájukat, meg a csúcs beosztásukat a multinál. Aztán a párkapcsolatok döntő többsége is kudarcba fullad idővel, mert csak ÉN számítok, mert hát az "ÉN" az egy óriási biznisz a cégeknek.

Aztán még a vízcsapból is a sikeresség - mint modern kori betegség vagy pestis - folyik, az önálló logikus gondolkozásra képtelen, ellenben 5 nyelvvizsgával és 3 diplomával rendelkező biorobotok meg futnak a délibáb után.

Egy példa: szerinted miért csak a lediétézott izmos, trensdi emberek a sikeresek? Mert a táplálékkiegészítők több milliárd dolláros piac. Az egészség mint piac, szerinted mennyit hoz? A bamba birkák meg inkább a boldogtalanságot válasszák, csak hogy fussanak a "sikeres ember" eszménye után.

Minél nagyobb a jólét, az emberek annál boldogtalanabbak. Ész nélkül, szűk látókörrel ezt a mondatot nem lehet értelmezni.

Kedves Kérdező,

megkaptam a privátodat. Csak biztatni tudlak a változásra! Ha nincs konkrét terved a változás kezdeti lépéseinek megtételére, akkor ajánlom figyelmedbe Zöldy Pál Férfitréning c. előadás-sorozatát. Megtalálod a YouTube-on.

Az ötös sz. hozzászólás írójával nem kívánok vitázni. Én már eljutottam oda, hogy magam definiáljam a siker és a minőségi élet fogalmát saját magam számára. Rám nem hat a fogyasztói társadalom és a kortárscsoport stb nyomása. Ő, a hozzászólása alapján, még nem indult el önmaga felszabadítása felé. Más ligában játszunk.