Tagadtad már meg a valós érzelmeid egy számodra fontos ember előtt? Utólag nem bántad meg hogy így tettél?

Igen, még fiatalabb koromban nagyon beleszerettem valakibe, összejöttünk, de sajnos a körülmények úgy hozták, hogy elkellett engednem.

Évekig haragudott rám, én is magamra. De azóta, (3 év elteltével) jó barátok lettünk. Sosem beszéltük meg ezt az egészet, nem firtattuk, se ő, sem én.

Csak olyan volt, hogy elgondoljoztam rajta, kimondjam-e vagy sem, amit akkor épp érzek. Aztán elmondtam és vita lett belőle, mert kiderült, hogy bár komolyan kezdtük a kapcsolatunkat, ő közben elgondolkozott a három év alatt és rájött, hogy ennek így nincs értelme (táckapcsolat korkülömbséggel) és csak egy kedves ismerős vagyok számára. Az volt az utolso találkozásunk. Ha megtagadom az érzéseim, talán még máig találkozgatnánk. De milyen kapcsolat az, ahol ilyen felmerül, ahol a legfontosabb dolgot titkolni kell?

Én őszinte vagyok, utálom a felesleges köröket, a titkolózást, tagadást. Ahol játszmák vannak, ott már nem az igazi a kapcsolat.

Igen. Párkapcsolatban volt ( én is), ráadásul ő párom haverja volt. Eszméletlen módon beleestem, teljesen elvarázsolt, ahogy még soha senki egész életemben (csak 1x volt ilyen, megközelítőleg).

A fentiből nyilván lejön, hogy miért nem fedtem fel magam soha... Amiatt bánkódtam, hogy eszméletlen intenzíven és mélyen benne volt ez az érzés, és miért a rossz személy iránt alakult ki, amikor nem tudok vele mit kezdeni.. Nagyon szenvedtem egy időben.

Most már jól vagyok: kerülöm, és az idő is elhalványította a dolgokat.

Egyszer történt ilyen, az illető jóval fiatalabb volt nálam, és rákérdezett az érzéseimre.Mivel elég komolytalan volt az egész kapcsolat, hazudtam neki. Nem gondoltam, hogy lenne jövője.

Aztán úgy esett, hogy halálosan beleszerettem egy nálam jóval idősebb illetőbe. Hozzá mindig is őszinte voltam. Életem legnagyobb hibájának tartom. Azt a pofont az élettől most is heverem. Utolért a karma... :-D