Tagadtad már meg a valós érzelmeid egy számodra fontos ember előtt? Utólag nem bántad meg hogy így tettél?

Nem tagadtam, akit szerettem annak megmondtam.

Nem, ennek semmi értelme.

Sokszor fojtom el az utálatomat, nem szoktam megbánni. A békére törekszem.

Néha nincs jobb megoldás. Én elkövettem azt a hibát (már kapcsolatban voltam), hogy az exemmel egy őszinte beszélgetés során talán túl sokat meséltem arról, milyen fontos volt nekem. Bár ő is hasonlóról számolt be, mégis megijedhetett, mert amint egy kicsit közeledni kezdtem, rögtön kizárt az életéből. Semmit sem kellett volna mondanom. Nem tudom, hogy ezért volt - e. Lehet, hogy túlzásba estem, nem tudom... Nem volt bennem rossz szándék, csak a barátságunkból akartam egy kicsit visszanyerni. Fiatalok voltunk. Most úgy érzem sok év távlatából is, hogy nem tudnék a barátja lenni, túl fontos pont volt az életemben, túl édes és őszinte volt az egész közöttünk. Talán ezt érezte meg ő is, jóval előbb, mint én. Jobb volt így, de szerintem jobb lett volna akkor semmit sem mondani. Még mindig hülyén érzem magamat emiatt, komplett idiótának. Jobb lett volna ha azt gondolja, nem jelentett sokat. Így talán azt gondolta, szórakozni akarok vele vagy nem tudom... Túl hirtelen hidegült el tőlem a beszélgetés után. Rossz érzés maradt bennem.

Én nem tagadtam és megis bántam.El mondtam mit érzek,így jól meg aláztam magam.Ki tudja mi lehetett volna belőle,bár mindketten házasságban élünk

Igen. Lehet, hogy még menthető valami.

Nem tagadtam meg,bár tudtam,hogy esélyem sincs nála.De nem tudtam magamban tartani,annyira erős volt az érzés.Máig sem múlik.