Ki látott már ufokat?

Láttam, sőt!

Amikor még régen a seregben írnokoskodtam és büszkén viseltem közlegényi rangomat történt meg velem a nagy találkozás. Szóval éltem az irodisták veszélyekkel teli életét, mikor elérkezett az éves leltár ideje. Főleg papírmunkából állt, le kellett másolni az előző évi íveket, a benne szereplő tételeket számba venni, az aktuális dátumot a végére biggyeszteni, majd a százados elvtárs aláírását aláhamisítani. A körlettel, a fegyverszobával és az épület körüli dolgokkal hamar végeztem, amikor az előző évi kartonokon felfedeztem, létezik az alakulatnak egy zárolt raktára is (csak háború esetén lehetett az ott tárolt készletekhez hozzányúlni). Na itt jött a nagy meglepetés, ugyanis a leltárban szerepelt két darab ufó is a sok egyéb -jobbára hadtáp jellegű- eszköz között! Amikor a századosnak jelentettem, hogy a zárolt raktár kivételével elkészült a leltár, ő rögtön javasolta, ballagjunk le az ezred épülete mögé, ott van az az elkerített raktár, ahol a mi zárolt anyagainkat is tárolják. Útközben megparancsolta, nehogy másoknak is említést tegyek a zárolt raktárban található eszközökről, mert az titkos! Alig mertem hinni a szerencsémnek, hogy ilyen könnyen hozzájuthatok a hadsereg legféltettebb titkaihoz és végre leleplezhetem a civilek elől eddig eltitkolt idegen technológiát! A raktárba nem volt könnyű a bejutás, mert a századosnak sem volt kulcsa hozzá, ezért az alegységügyeleteshez kellett elmenni, aki csak a laktanyaparancsnok jóváhagyására volt hajlandó ideadni azt. De végre megszereztük és ott álltam egy nagy vasajtó előtt amin egy rozsdás lakat volt. Természetesen a kapott kulcs nem nyitotta ki a lakatot (zseniális, nyilván így védték a raktár a kémek ellen), ezért le kellett vágni, amiről jegyzőkönyvet kellett készítenem. Végül mégis sikerült bejutnunk. A leltár innen már gördülékenyen ment, a százados olvasta a listát én meg keresgéltem, számoltam, az eredmény hallatán szá's elvtárs hol káromkodott, hol helyeslően dörmögött. Végre elérkeztünk a két ufóhoz is a listában. Erre a százados rám se nézett, hanem egyből mondta, megvannak! Na ezt nem hagyhattam szó nélkül, engem ugyan nem vág át ilyen könnyen. "Százados elvtárs, jelentem, én nem látok itt két ufót, sehol!" Erre persze ki lettem oktatva. "Kopasz írnok, ott vannak ni, a tábori konyha ez egyik utánfutón van, a mobil víztisztító meg a másikon, mit nem lát maga?" Be kellett látnom, hogy az előző írnok nem szeretett írni, ezért mindent rövidített, így lett az utánfutóból ufó...

Hát így esett meg velem első és egyetlen találkozásom a két ufóval...