Darvolia viszi még a blogját?

Igen, Kha'zixot viszem junglebe. Amúgy, így visszaolvasva a régi vitáimat, mint Reptilian Darv (aki gonosz, csúnya, őrült kislány, embereket enne), ennek a tücsöknek a szövege még passzol is hozzám.

Például ez:

"To truly know someone, eat them and walk a mile in their feet."

Vagy ez:

"I ate an optimist once, but I couldn't keep him down."

Ezt pedig nem hagyhatom ki:

"Hahaha. You're barely worth eating!"

Meg ezt se:

"If I eat you, will I learn how to die?"

A sötét humorom nem pusztult ki, annyi idő után sem. :D

Vannak, akiknek nincs jelentősebb dolguk az életben, minthogy azokat a "Szerintem ez a válasz nem hasznos" gombokat nyomogassák. De, persze ehhez is kell külön ember. Tipikus magyar mentalitás.

Nem, igazából eddig sem érdekelt, hogy ki mit gondol, érezzék jól magukat saját felelősségükre, hadd nevessek rajtuk (legszebb öröm a káröröm). Én is azt teszem és ehhez nem kell életem minden egyes percében véresen komolynak lennem. A Társaim sem azok. Akkor én miért legyek állandóan? Persze, hogy van magánéletem, ahol törődök a családdal, a párommal, a barátokkal, ismerősökkel, ahol próbálom kizárni az emberiség notórius önpusztító hajlamának hatását (és ahova a rám kiéhezett, csöpögő, céltalan emberek is követnek, Miley Cyrus paparazzinak képzelve magukat), noha minden nap találkozok vele. Ezért nem árt, ha ilyenkor még a mondataim nagy kezdőbetűjéül szolgáló Caps Lock-ot kifelejtem, és előhúzok sokkal megszokottabb szavakat, majd egy más szintre süllyedek, legalább addig nem törődve a sok nyavalyával amivel átkozzák egymást. Van kivel végig nevetni, ez a lényeg. Erre vár a sok, ostoba kölyök, aki ugyanúgy tisztába van vele, hogy bármilyen komoly (?) is tud lenni, van egy másik oldala a sok közül.

Ez van. Más, itt ténykedő "ufológusokról" is tudnék szép számmal dolgokat írni, amit más oldalon írtak, vagy személyesen nekem (mert ki más, ha nem ő maga kereste volna fel a Nagy Darvoliat, azaz engem), magukról és valljuk be, nem feltétlenül örülne neki az a pár illető, ha más is látná. De, nem süllyedek olyan szintre, van más örömöm is az életben, mintsem hogy gerinctelenkedjek (mert hát, ha a medúzáknak sikerült ennyi időt agy és gerinc nélkül túlélni, ezeknek miért ne menne?).

Egoista vagyok? Ugyan, dehogy. Csak látom, hogy mennyi embernek fontos vagyok, akik még nem is ismernek és itt már bőven tágabb körökről van szó, mint a nincstelen, magyar antidarvistákról (ez még tetszik is!). Bár az ilyenek sose voltak többségben, momentán végképp nem. Valószínűleg egy szeneslapáttal fejbe kólintott sündisznó kecsességével ugrana vissza mindegyik a sarokba, ha összefutnának a táborok képviselői.

Na hát, jöhet az ec-pec-kimehec, melyik kommentben vár a halál, és melyik biztosítja, hogy talán két perccel tovább maradhatok nyugodt.

Pusz,

Darv

#14

A blogodat érdekesen mondanám, és szerintem intelligens vagy, de én azzal nem vagyok kibékülve, hogy hülyére veszel másokat, akik hisznek benned, és bohócot csinálsz magadból.

Most nem a blogra értem, hanem a szürkés, reptiliános sztoriaidra. Szerintem te egy intelligens csaló vagy, ami rossz fényt vet rád, mert mindig azt gondolom az ilyen emberekről, hogy ha ebben hazudott, ki tudja még miben hazudhat. Megbízhatatlan vagy nem tudja az ember, hogy mikor mit gondolsz komolyan, de itt nem rólam van szó, hanem azokról, akik benned hisznek, majd pókerarccal át vered őket, mert szerintem te nem ufohívő vagy, csak megjátszod azt. Nyugodtan mondhatod, hogy nincs igazam, ha ettől jobban érzed magad.

"Vannak, akiknek nincs jelentősebb dolguk az

életben, minthogy azokat a "Szerintem ez a válasz

nem hasznos" gombokat nyomogassák. "

Azért ne nyomogasd a piros gombot.

Nem, nem mondok a kijelentésedre semmit, mivel az, hogy szerinted mi az igaz, az csak a te döntésed, ettől még nem lesz helytálló, legfeljebb a te szemszögedből, márpedig mindent te se tudsz rólam, ami döntő információ lehetne. Persze a hívő teljesen távol áll tőlem, mivel már kicsit előrébb vagyok attól, hogy higgyek ebben. Inkább, tudok. Sokat. Többet.

Egyébiránt pedig, számtalan ember az évekkel ezelőtt történt cselekedeteimre alapoz, ami érthető, de már történelem, nem aktuális és azóta sikerült stabilizálnom a helyzetet. Ez olyan, mint az 1956-os események (ha már jövőhéten ünnepeljük). A hazáért bátran kiálló emberek vesztek oda, és milyen manapság a magyar nép? Aligha mondható ugyanez el a maiakról. Sem a hazaszeretet, a hűség. Lehet, hogy szélsőséges példa, de talán ez érzékelteti, hogy mennyire nem valószínű, hogy aktuális manapság az a hiba, amit régebben xy okból elkövettem. Már abban az időszakban se voltam hülye, sokat gondolkodtam, taktikáztam, a probléma a nézőpontommal és a körülmények felfogásával, azokra való reagálásommal volt. A következményekkel nem számoltam. Tudtam jól, hogy lesz visszhangja és most úgy ahogy, megittam a levét, már nem zavar. Építő jellegű fejezet az életemben.

Talán régen, akik a reptiliános sztorijaimba annyira hittek, ők nyilván másképp ismertek meg, de nem hazudtam, csupán azt hitték, hogy jobban érdekel konkrétan a reptilián téma (ami akkoriban igaz is volt, de önös érdekből, nem pedig azért, mert annyira élveztem, utóbbit viszont a cél érdekében muszáj volt fenntartanom). Ez megtévesztő lehetett. - Számomra ez egy olyan téma, amit mára már kerülök, változott, ahogy én is, és ugyanúgy őszinte vagyok azokkal, akik felém fordulnak, vagy tették azt eddig is, mint eddig. Ez a témakör egy olyan kategória volt, ami egy meglehetősen rossz helyzetben ütötte fel a fejét. Látható, hisz nem szívesen írok róla a blogomban sem, okkal.

Van, aki alkoholba, drogba vagy cigibe fojtja magát, hogy a problémáit megoldja, nekem muszáj volt máshogy orvosolnom, és ehhez akkor remekül használt ez a módszer.

Tanultam-e a múltból és a hibáimból?

- Igen.

Megtenném ugyanezt még egyszer?

- Nem.

Eltörölném-e azt, amit tettem?

- Mondanám, hogy igen, úgy könnyebb lenne/lett volna elviselni, de... nem. Mivel sokat tanultam belőle, akármennyire is bánt, hogy mi minden ragadt rám az évekkel ezelőtt történt dolgok miatt, tudom, hogy felelős voltam érte. Amit tehetek, hogy többször ebbe nem folyok bele. Ez a tapasztalatom, bármennyire is kínos is, de hasznomra válik majd, hogy így még egyszer ne hibázzak.

Az emberekkel kapcsolatban pedig belátom, valóban nem vagyok túl derűlátó. Tudom, hogy nem nézek rájuk jó szemmel, még akkor sem, ha elismerem a jó, példamutató embereket. Sajnos kevés van belőlük, így a mindennapokban nehéz megfeledkezni róluk.

Hagyd már abba a rizsázást, ne itt írd már le az életedet. Kit érdekel? Ezzel is ismét azt játszod el, hogy a középpontba akarsz lenni a hú a nagy darv! a blogoddal együtt.

Szinte biztos, hogy a kérdést vagy egy drága barátnőd vagy Te magad tetted fel másik profillal, mert milyen érdekes, hogy Ti itt most hirtelen egymásra találtatok 2-3-an és elbeszélgettetek az első két oldalon a játékokról. Tessék csak megnéznie a többieknek az időpontot: 3-5 perc se telt el a válaszok között, de már beszélgettek is. Igen, nagyon hihető.

A lekezelő bunkó stílusod még mindig megmaradt, de nembaj, majd az élet visszaadja kislányom :)