Ha lenne egy saját űrhajótok ami a fénysebesség 100-szorosával képes haladni, akkor hova mennétek?

#12: Így igaz. Matematikai apparátot, pontos számítást - hogy a fénysebesség hány %-ával kell haladni ahhoz, hogy 25.000 év alatt érj el a 2,5M fényév távolságra lévő Andromédához - majd 2xSü vagy Wadmalac tol a téma alá, ha megjönnek és lesz hozzá kedvük ^^

#13: Így van, valóban nem végtelen, ellenben határtalan. Legalábbis a tudományos berkekben ma legelfogadottabb elméleti modell szerint nincs határa, mert önmagába záródik. Akárcsak a lufi kétdimenziós felszíne, vagy a Föld felszíne. Az sem végtelen, viszont nincs határa. Valami ilyesmiként lehet elképzelni univerzumunkat is, csak egy dimenziószámmal nagyobb léptékben.

"Tehát ha Te elindulsz a Földről az Androméda felé, és megfelelő mértékben megközelíted a fénysebességet (elérni, átlépni ugye nem lehetséges), akkor Te akár egy év alatt is elérhetsz oda, legalábbis a sajátidőd szerint. Igaz, eközben a Földön (és az Androméda-galaxisban is) sokmillió év telik el."

Így van, csak nyugalmi tömeg nélküli testek tudják elérni a fénysebességet, aminek van nyugalmi tömege, az csak megközelítheti.

Viszont amit írtál, szerintem nem helyes. Gondolj bele, mész majdnem fénysebességgel, akkor a saját időd lelassul. Ezért van az, hogy te 1 évnek éled meg, a Földön meg eltelt 180 év. Ha lelassult, viszont számodra az 1 év ugyancsak 1 év marad. Tehát a 25 ezer év is 25 ezer év marad neked. Ellenben a 25 ezer év alatt, a földön 180*25.000 év telik el, hiszen ott 180-szor gyorsabban telik az idő. Sehogy sem érhetsz oda hamarabb. Mert saját magadhoz viszonyítva úgy érsz oda, mintha nem lenne időváltozás. Nyugalomban, vagy viszonylag nyugalomban lévő testekhez viszonyítva viszont olyan, mintha sokkal lassabban mennél oda. Tehát mintha nem fénysebességgel mennél, hanem annak csak töredékével, mondjuk 180-ad részével. Hiszen nekünk az idő gyorsabban telik mint neked. Következmény: ha fénysebességgel mész, nem biztos hogy előbb odaérsz, mintha mondjuk a fénysebesség 50-ed részével mennél. Mert neked az idő jobban lelassul, olyan mintha lassabban mennél, tehát a lényeg, hogy kiválaszd azt a sebességet, amin a leggyorsabban érsz oda a nyugalomban lévő testekhez képest.

És ha igaz amit mondtam (márpedig a relativitáselmélet miatt igaznak kell lennie), akkor viszont érdekes, hogy a fény mégis képes olyan gyorsan menni, és nem csak a sebessége 180-ad részével. Valószínűleg pont azért, mert nincs nyugalmi tömege. De mi ezt sehogy sem tudnánk elérni, nemcsak hogy a fénysebességet, de a "valódi" fénysebességet sem, hiszen az idő számunkra lelassulna, ami miatt hátrányba kerülnénk, és csak töredékével mennénk, akkor is, ha nagynehezen megközelítenénk a fénysebességet.

Tehát semmivel sem érnénk oda előbb.

Viszont az is érdekes, hogy a világűr nem végtelen, de határtalan. Nagyon nagy távolságoknál, pl. messzi csillagoknál és galaxisoknál, még mindig nem érezhető. Kicsinyítsük le a világűrt akkorára, mint egy szoba, és mi legyünk akkorák benne, mint amekkorák most, tehát a világűrhöz képest nagyok. Ez esetben a világűrt úgy látnánk, mit egy tükörszobát, csak a tükrökbe bele lehetne menni. És bármerre mennénk, mindig ugyan oda érkeznénk vissza. Jó, de mi lenne, ha fognánk egy nagyon hosszú mérőszalagot, az elejét lerögzítenénk, és elkezdenénk vele mérni. A szoba egyik végéből elkezdenénk húzni, és csak húznánk, és nem hagynánk abba. Azt vennénk észre, hogy a mérőszalag egyre fogy, és bár a mérőszalag mindig lefedné saját magát húzás közben (hiszen az egyszer már lefektetett mérőszalagon húznánk át), mégiscsak egyszer elfogyna. Ha a mérőszalagot elengeded, és az felcsavarodik, akkor látod, hogy ahogy egyenes utat fog megtenni, mégis közben az az egyenes út, a szobában egymásra rétegződik, tehát valójában, mintha többször megmérted volna ugyan azt a távot. Miért? A fizika mely törvénye mondja ki, hogy ilyen lehetséges? És miért alakult volna ki ilyennek? Mi az a "dolog", ami ezt tenné a térrel? hiszen a teret 3 dolog határozza meg, a hossz, magasság, mélység. Mi az, ami mégis a tér ezen részeit képes átdeformálni, mégpedig úgy, hogy bedugom az egyik helyre a lábam, és közben mögöttem 2 méterre jön ki? ha lenne benne egy elgörbített rész, akkor mi miért nem vagyunk benne elgörbítve. Így egyetlen 3D-s testet sem lehet alakítani.

Sziasztok, #5-ös vagyok!

Ez az idődilatáció nekem se volt meg, de most jól beleástam magam :)

Wikin van egy nagyon jó analógia hozzá, kicsit hosszú, de tök jól szemlélteti a lényeget. Bemásolom, akinek nagyon dedó, max nem olvassa végig :D

"Azt, hogy a fénysebesség független a fényforrás sebességétől, képzeljük el úgy, mint egy sportkocsit (foton), ami a megfigyelő helyzetétől függetlenül – a fénysebesség leegyszerűsítéseként – 100 km/h-val halad. Ez egyáltalán nem természetes, hiszen ha a gyorsforgalmi út mellett mennek a sínek, és a 99 km/h-val haladó vonat ablakán kinéz egy utas, akkor azt várnánk, hogy önmagához képest csak 1 km/h-val érezze gyorsabbnak a kocsit. Az utas azonban, mindegy, hogy a vonat egy állomáson egy helyben áll, vagy éppen halad, úgy érzékeli, hogy a kocsi nála éppen 100 km/h-val halad gyorsabban. Mindeközben a külső megfigyelők, tehát a stopposok is, megerősítik, hogy a kocsi mindig és változatlanul 100 km/h-val ment. Miként lehet ezt az ellentmondást feloldani?

Amikor a kocsi elhalad a vonat mellett, a vonat ablakán kinéző utas azt látja, hogy a vonat mellett pikk-pakk elsuhan a kocsi. Egy külső szemlélő (stoppos) viszont úgy érzékeli, hogy a kocsi nagyon lassan cammog el a vonat mellett, hisz közöttük a sebességkülönbség minimális. Márpedig egy és ugyanazon eseményt figyelik meg. Ez csak úgy képzelhető el, ha az idő nem egyformán telik a vonatban és a vonaton kívül. Amíg az előzés a vonat szempontjából pár másodperc, addig kintről akár pár perc is lehet. Ha a vonat 2 km/h-val halad, akkor elhanyagolható lesz a különbség a vonat és a külső megfigyelő ideje között. Ha azonban a vonat 99,99 km/h-val halad, akkor a vonat idejében mért pár másodperc szinte végtelen ideig tart a külső megfigyelő számára. Azaz minél inkább megközelíti a vonat a kocsi sebességét (azaz a fénysebességet), annál jobban torzul az idő; míg ha a vonat elérné a kocsi sebességét, akkor a vonaton belül az idő végtelenül lelassulna, vagyis megállna."

#15-ös, a te elveddel akkor minél jobban megközelítené valami a c-t, annál lassabbnak tűnne kívülről, nem..? Márpedig itt akkor megdől, mert nagyon megközelítve c-t akkor sétatempóban látnád az űrhajót haladni..? Ez így nem jó.

Tehát valóban, a fénysebesség közelítésével elméletileg akármilyen messzire el lehet jutni akár 1 perc alatt is.. más kérdés, hogy ehhez mekkora energia kéne a gyakorlatban ugyebár. Tökre megnéznék egy grafikont, hogy 1 év alatt mekkora távolságot lehet megtenni 99%c-vel, aztán 99,9%c-vel, aztán 99,99%c-vel, 99,999%c ..stb. Ez bonyi? Én ki nem tudom számolni :/ Valaki esetleg? :)

Diator, bocsi az OffTopic-ért! Amúgy az Orion-ködben is el lehetne barangolni egy időt.. születő csillagok tanulmányozására. És mindenkitől bocsi a korábbi, hozzá-nem értő kommentemért. Logikusnak tűnt xD

#15:

Nem rossz gondolatmenet, de Scepticnek még mindig igaza van, mégpedig a következők miatt: nincs olyan, hogy "nyugalomban lévő testekhez képest". Minden inerciarendszer egyenlő, nem létezik éter, nincs abszolút referencia. Ha te száguldasz az Androméda felé, akkor az is száguld feléd. Mindkettő egyenértékű mozgás, mindkettőre érvényesül az idődilatáció. Ezen gondolkodj tovább :).

A végén tényleg az fog kijönni, hogy az akárhány fényéves utat jóval kevesebb idő alatt is meg lehet tenni, ha a fénysebesség jelentős hányadával haladsz (mondjuk 0,99 c-vel).

#16:

A magyarázat a térgörbület. Görbült térben az egyenesek görbék (egy másik, máshogy görbült vagy nem görbült térből nézve, persze).

hozzá kell tenni, hogy az önmagába záródó, pozitív görbületű univerzum csak az egyik lehetőség, az is lehet, hogy "sík", és az is, hogy "nyílt", tehát negatí görbületű. Nem könnyű elképzelni az ilyesmit.

JAAJ!

#17-es vagyok, ahol azt írtam, hogy #5-ös vagyok.. Ezt elírtam, nem ő vagyok :D #7-es vagyok xD

Most már csittelek.