Mi történik akkor, ha már megáll az univerzum tágulása, és újra szűkülni kezd? Megélhetnénk évmilliárdokkal később a saját életünket visszafelé?

Ember!

Miféle tudományos végzettséged van neked? Ha legalább egy gimnáziumot elvégeztél volna...

Először is: a világegyetem nem fénysebességgel tágul.

A tágulása pedig nem lassul, hanem gyorsul.

Másrészt: ha lassulna a tágulása, és egy idő múlva elérnénk ugyanazt a nagyságot - szó nincs róla, hogy akkor minden visszafelé menne.

Pl. most a Föld kering a Nap körül - akkor (ha még meglenne), akkor ugyanígy keringene tovább, nem fordulna meg a keringése.

Mégis, mitől fordulna meg?

A tejútrendszer is ugyanúgy keringene tovább, és a galaxisok is ugyanúgy mozognának, csak persze akkor már közelednének egymáshoz.

És persze az idő is menne tovább - az sem fordulna meg.

Tanulj legalább alap fizikát, mielőtt ilyen kérdéseken gondolkodsz.

Elárulnád hogy mégis milyen bizonyíték van a statikus univerzumra?

Amúgy kérdező csak akkor lenne igazad ha minden egyes részecske ugyanazon az úton kezdene el vissza fele mozogni ami ha belegondolsz nem lehet.

Ja és az univerzum nem fénysebességgel tágul.

Kérdező, áruld már el, hogy ha az univerzum tágulása véget is érne egyszer (ahogy 10 éve gondolták) - ugyan miféle erő fogja pl. a Földet visszafordítani a pályáján?

És hogyan?

1 pillanat alatt? Akkor nem sok marad belőle.

Vagy hosszú idő alatt? Akkor pedig közben belezuhan a Napba!

Nem tudom, mire kaptad a fizikajegyed, de nem a fizikatudásodra, úgy néz ki.

Ami a világegyetem tágulását illeti: annál nagyobb sebességűnek látjuk ezt a tágulást, minél messzebbi pontot nézünk.

Van olyan pont (kb. 14 milliárd fényévre), ami fénysebességgel távolodik tőlünk.

Csakhogy:

- a még távolabbi pontok fénysebesség fölött mennek!

- épp ezért ezeket már nem látjuk és nem is fogjuk soha.

Miért lehetséges ez?

Azt semmilyen törvény nem tiltja, hogy tőled távolabb valami úgy menjen, ami tőled nézve fénysebesség fölöttinek felel meg.

Csak az nem fordulhat elő, hogy valami tömeggel rendelkező test - ott, ahol te állsz - átlépi a fénysebességet.

Ha valami messze van tőled, akkor közetetek tágul a tér, aminek viszont nincsen sebességkorlátja.

Szia!

Normál körülmények között az idő nem fordulhat vissza. Az idő irányát egyértelműen meghatározza az entrópianövekedés. Ha megfordulna az idő, az entrópia csökkenni kezdene, az meg jelen elképzeléseink szerint nem lehetséges.

Vannak - vagy legalábbis voltak - olyan elképzelések, hogy esetleg a világegyetem tágulása megáll, majd visszafordul és a vége a nagy zutty lesz, de ha jól emlékszem, ez az elképzelés - bár teljesen megcáfolni nem lehet - pillanatnyilag nem tűnik túl megalapozottnak. Azért bizonytalankodom ennyire, mert egyrészt nekem is 5 évvel ezelőtt volt ez az egész, másrészt akkor se ástam bele magam annyira mélyen.

"- a még távolabbi pontok fénysebesség fölött mennek!

- épp ezért ezeket már nem látjuk és nem is fogjuk soha."

Elméletileg a fény sebessége nem függ az azt kibocsátó fényforrás sebességétől, tehát ha a 13,7 mrd fényévnél távolabbi objektumok távolodása nagyobb sebességgel is történik mint a fénysebesség, a fényük elegendő idő múlva elméletileg elérne hozzánk.

A gond azzal van, hogy nem a távoli fényforrások távolodnak tőlünk nagyobb sebességgel, mint a fény, hanem a közöttünk lévő tér nyúlik összességében egy bizonyos határon túl nagyobb mértékben, mint amekkora távolságot a fény meg tud tenni ugyanannyi idő alatt. A két dolog - még ha látszólag ugyanazt is jelenti - azért mégsem ugyanaz.

"Elméletileg a fény sebessége nem függ az azt kibocsátó fényforrás sebességétől, tehát ha a 13,7 mrd fényévnél távolabbi objektumok távolodása nagyobb sebességgel is történik mint a fénysebesség, a fényük elegendő idő múlva elméletileg elérne hozzánk. "

Nem érne el hozzánk a fénye. Csak gondolj bele. Képzelje el egy labdát, amit látsz. Ha ez a labda el kezd távolodni tőled nagy sebességgel, még látod, de a fénrészecskék ritkábban érkeznek el a szemedbe (megnő a hullámhossz, és ebből van a vörös eltolódás is). Most gondold el azt, hogy ez a labdagyorsabban távolodik tőled mint a fény sebessége. A belőle kiinduló fény fénysebességgel távolodik tőle a te irányodba, de mivel a test gyorsabban távolodik tőled mint amivel a fény jön tefeléd, és a fény ehhez a testhez viszonyul és nem hozzád, ezért gyakorlatilag maga a fényrészecske is még tőled távolodik.

Az Univerzum tágulására a bizonyíték a vöröseltolódás. Minél távolabbi egy csillagrendszer annál kisebb a hozzánk érkező fotonok száma adott idő alatt. Ha a világegyetem összefele menne, akkor kékeltolódás volna.

A tágulás mértéke növekszik jelenleg, nem csökken. Ez azt jelenti, hogy ezen a bizonyos 13,7 mrd fényéves "láthatósági határ" (amelyen túlról soha nem érkeznek el hozzánk a kibocsátott fotonok) sugara folyamatosan csökkenő méretű lesz. Tehát minél inkább megnő a tér tágulásának mértéke, annál közelebb kerül hozzánk eme gömbfelülethatár is. (Persze, csak abban az esetben gömbfelület, ha tőlünk minden irányban egységes mértékű a tágulás.) Tehát a jövőben ez a 13,7 mrd fényéves láthatósági határ sugara várhatóan csökkenni fog, egyre kevesebb anyagmennyiségről jut el hozzánk az univerzumunkból információ, egyre közelebbi anyagcsoportok megfigyelésére lesz csak lehetőségünk a jövőben.

Ha elegendően megnő az univerzum tágulásának mértéke, akkor a hozzánk közeledő néhány galaxison (Androméda, Magellánok), és a saját galaxisunk csillagain kívül mást már nem is fogunk látni az univerzumban. (Persze, ezek a galaxisok lényegesen, nagyságrendekkel rövidebb idő alatt fognak ütközni a Tejúttal, mintsem bekövetkezne az univerzumunk látszólagos kiüresedése. Hogy az ütközések hogyan és miként fognak lezajlani, milyen hatással lesznek az ütköző galaxisokra, azok struktúrájára és későbbi életútjára, az gyakorlatilag megjósolhatatlan.)