Attól hogy nem jártunk még mindenütt a világegyetemen miért lenne minden hülyeség lehetséges?

Nagyon jól gondolod,csak a megfogalmazás kissé konyhanyelvű.Ha valakinek nem csapódna le a kérdés,a következőről lenne szó:Nem számoltuk meg még az összes számot.Gondolom senki nem fog erre olyan kommentet írni hogy "de,én már elszámoltam a végtelenig...kétszer".

Na,ezen továbbhaladva elérkezünk addig hogy ismerjük e,az ismerteken túli számokat?Hiszen lehet hogy teljesen más szabályok szerint működnek!

Itt jön a képbe a számok szabályainak megismerése.Elég csak az első 10 számot megismernünk,és akár a 30 számjegyből állókat is könnyedén értjük,anélkül hogy valaha is elszámoltunk volna odáig.Hisz ha megnézzük az első 10 számot,akkor láthatjuk melyikek oszthatóak 5-tel.Az 5 és a 10.A biztonság kedvéért azért nézzük meg a többi néhányat is:15,20,25...

Mit látunk?Csak a 0-ra és 5-re végződőek oszthatóak 5-tel.

Akkor vajon a 354679664879876543225464356645676 osztható lesz 5-tel?

Nos,rááldozhatnám az életem egynegyedét hogy elszámolok odáig,aztán szépen kis 5-ös csomagokba rendezem őket,és ha kijön egész számú csomag akkor rájövök hogy igen,ha nem akkor nem,de megcsinálhatom azt is,hogy az első 10 számnál felfedezett szabály alapján megnézem az utolsó számjegyet,és levonom a tanulságot.

Tá dááá!Nem jártam még életemben az említett számnál mégis tudom a tulajdonságait!Innen is látszik hogy a már megismert szabályok univerzálisak,és ez nem csak a matematikára korlátozódik!A fizikában,biológiában,kémiában is ha megismerünk egy szabályt,azzal már számolhatunk bárhol bármikor.

"Attól hogy nem jártunk még mindenütt a világegyetemen..." Ez úgy van megfogalmazva, mintha majdnem mindenütt jártunk volna már! Egy hangya, aki felmászik a sivatag egy nagyobb kő göröngyre és elkezdi kiabálni, hogy ismeri a világ nagy részét! Ez a hasonlat azért sántít egy kicsit, mert a valóságban nagyon sokkal kevesebbet ismerünk a világegyetemről, mint a hangya a sárgolyónkról! A Jupiter a világegyetemben akkora távolság sincs a világegyetemben, mintha a hangyácskánk arrébb menne néhány rög távolságot!

Ezért elhiszem, akinek ez elképzelhetetlen, annak értelmetlen is! Aki fel tudja fogni, hogy mekkora porszemek vagyunk, az gondolkodhat rajta. Egyébként sohasem azok alkottak újat akik meg voltak róla győződve, hogy majdnem mindent megismertek a világról! Néhány száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna a televízió is! Még szerencse, hogy nem így gondolkodott mindenki!

Minden hülyeség biztosan nem lehetséges, de ki alkalmas arra, hogy ezt eldöntse? Te, ti, tudósok? A tudósok összessége majdnem ismer a sivatagból egy homokszemet! Mi, meg annyit sem, csak ítélkezünk?

Ez most, mi akar lenni?

Földönkívüliek, vagy az emberi technológia?

"Minden hülyeség biztosan nem lehetséges, de ki alkalmas arra, hogy ezt eldöntse? Te, ti, tudósok? A tudósok összessége majdnem ismer a sivatagból egy homokszemet! Mi, meg annyit sem, csak ítélkezünk?"

Te elolvastad az első kommentemet?Mert most pont abba a hibába esel amit leírtam.

Ezek szerint te elszámolnál 354679664879876543225464356645676-ig,auztán ezt 5-ösével csoportosítanád.Végül is te azt mondod hogy ami kis léptékben működik,nagyban már nem működik.

Pedig de.A világegyetem néhány alapvető törvényen alapul,aminek a megismeréséhez elég a Föld is.Nem kell elmennünk a Marsra,és ledobni ott is az almát hogy leesik-e ott is.Elég ha Földön rájövünk erre a szabályra (gravitáció).

A hasonlatodban szereplő hangyának se kell minden egyes homokszemet átnéznie,mert elég ha megnéz mondjuk 1 négyzetmétert és ezt szépen kivetíti az egész Szaharára.

Vagy te minden egyes homokszemet megnéznél?

"de,én már elszámoltam a végtelenig...kétszer". És visszafelé is!

(bocsi) (bocsi) (bocsi).....

Teljesen egyetértek azzal, hogy a kipróbált, és bizonyított szabályokat alkalmazva egyszerűsíthetjük a megismerés folyamatát - azaz egy ismeretlen dologra az ismert sémákat alkalmazva az ismeretlent sokkal hamarabb, sokkal egyszerűbben megismerhetjük. Végülis ez az a folyamat, ami emberré tesz minket: az ELVONATKOZTATÁS képessége. Ez az, amire (eddigi ismereteink szerint) csak mi vagyunk képesek. (Most ne foglalkozzunk az idegen civilizációk lehetőségével.)

Mindezekkel együtt a megalkotott sémáink lehetnek tévesek is. Ha huszonötmilliószor is beváltak, és jó eredményt kaptunk egy séma felhasználásával, semmi biztosítékunk nincsen arra vonatkozóan, hogy a következő kísérletnél olyan eredményt kapunk, amely cáfolja az egész sémát.

Konkrét példa: régóta (több évtizede) tudjuk, hogy a relativitáselmélet és a kvantumelmélet nem lehet egyszerre igaz, mert létezik olyan matematikai levezetés, amely a két elmélet alapján különböző eredményt ad ugyanarra a jelenségre... Vagyis még nem igazán tudjuk modellezni a minket körülvevő világot.

Emiatt időnként szükséges megkérdőjelezni az eddig felállított modelljeinket, sémáinkat, hogy egy-egy új felfedezés, elmélet alkalmazásakor, új sémák, modellek megjelenésekor még mindig érvényesek-e a régebbiek, vagy esetleg pontosításra, kiegészítésre szorulnak.

Ilyen például a newtoni mechanika, amely a maga idején (az akkori ismeretek szerint) tökéletes leírása volt a mechanikának. A relativitás ismeretében viszont pontosításra szorult, vagyis a newtoni mechanika korlátozott érvényű, mert csak (a fényhez képest) kis sebességek esetén érvényes.

Járhatunk így a többi elméletünkkel is. Mivel még nem ismerjük 100%-osan a Világegyetemet (én úgy hiszem, hogy soha nem is fogjuk), mindig marad egy olyan lehetőség, hogy az általunk ismert fizika bizonyos körülmények között "csődöt mond" vagyis nem írja le a kísérletileg bizonyítható valóságot.

Természetesen kell egy ésszerű döntési határ, hogy milyen változások, elméletek, sémák kialakítása után kell visszaellenőrizni az eddigi elméleteink, sémáink "működőképességét". Például a Maxwell-egyenletek (vagyis az elektromágneses törvények leírása) megalkotása (közvetlenül) nem tette szükségessé a mechanika felülvizsgálatát, de a relativitás egyenletei már igen.

Hogy miért lenne minden hülyeség lehetséges?

Mert miért ne? :-D

Na jó, azért disztingválni kell, ahogy fentebb is írtam, az új ismeretek tükrében ellenőrizni kell a régebbi elméleteinket - de azért a régebbi elméletek alapján előre szoktuk vetíteni, hogy mik a lehetőségek, milyen valószínű folyamatok, ismeretek lehetnek. Bár ezek csak kis mértékű, egy-két konkrét dologra vonatkozó előrejelzések, de éppen ezek sikerei/balsikerei szokták bizonyítani vagy éppen cáfolni a felállított elméleteinket, sémáinkat.

Tehát tisztán _elméleti alapon_ én azon a véleményen vagyok, hogy nem kell elvetni semmit - de azért komolyan felül kell vizsgálni, hogy mekkora a valószínűsége az adott dolognak. Ha valaki például azt állítja, hogy tömeggel bíró test át tudja lépni a fénysebességet, ez természetesen lehetséges, ha a relativitáselmélet nem igaz. Mekkora az esélye ennek? Nagyon kicsi, hiszen az elmélet folyamatosan "tesztelődik", és eddig minden esetben igaznak bizonyult. De _elméleti alapon_ nem zárható ki, hogy téves. Csak roppant kicsi a valószínűsége.

A _gyakorlat_ viszont egész más dolog. Az ennyire kicsi valószínűségekkel a gyakorlatban már nem érdemes számolni, gyakran figyelembe sem veszik. Nem is lehetne, mert az teljesen megbénítaná az életünket, nem lehetne egy házat építeni, egy gépkocsival közlekedni, de még csak sétálni sem, ha folyamatosan attól kellene félnünk, hogy a ház összeomlik, hogy a súrlódás nem működik, stb...

Vagyis a hasonló kérdésekre szerintem egyszerre kétféle válasz adható:

- Elméletben lehet, sőt időnként kell is ilyen "lehetséges hülyeségekkel" foglalkozni, mert ahogy mondani szokták "lehet, hogy van benne valami" az új felfedezések tükrében.

- Gyakorlatban viszont tényleg felesleges dolog az eddigi ismereteinknek, elméleteinknek, sémáinknak ellentmondó dolgokat "fejleszteni". Ezeknek előbb a lehetőségét kell megismernünk, felfedeznünk, utána jöhet a gyakorlati megvalósítás. Már persze ha tényleg lehetséges.

Szerintem.

Pedro

Azokat a dolgokat, amiket te hülyeségnek tartasz, én átéltem! Találkoztam velük, kommunikáltam velük. Nem írom le a részleteket, mert nincs értelme! Úgysem tudnám bebizonyítani, el sem hinnéd, tehát elhanyagolhatjuk. Azt szokták ezekhez a témákhoz írni, hogy kézzelfogható bizonyíték kell, sokszor megismételhető kísérletekkel kell igazolni. Igen, vannak ilyen dolgok, de nem mindenütt kivitelezhető.

Kolumbusznak az ő korában nem mindenki hitte el, amit mondott. Sokan hittek is, meg nem is! Kézzelfogható bizonyítéka, meg marha messze volt! A szkeptikusok kiröhögték és el sem indultak megnézni, mára azt is elfedték, hogy voltak ilyen emberek. Azok "hozták" el a kézzelfogható bizonyítékot, akik annak idején nem tartották lehetetlennek, hülyeségnek! Ehhez a technika is kellet, de főleg az kellett hozzá: technikai fejlődés!

Képzeld el ezt a "kézzelfogható bizonyítékot" fordítva! Elmegyünk egy távolabbi bolygóra, ahol találkozunk valamiféle primitív organizmussal. Talán viszünk nekik egy-két okos emberkét is, hogy kísérletezgessenek velük, hogy elhiggyék, hogy vagyunk? No, ez a baromság! Nem viszünk senkit csupán ezért, hogy sokszor "meg tudják kísérletezni", mert másképp el sem fogadják, hogy létezünk! Sőt! Oda sem megyünk minden egyedhez, hogy a saját értelmi szintjén elmondjuk, elmagyarázzuk neki, hogy létezik egy Kék-bolygó, azon meg emberek laknak!

Azokkal, akikkel valamilyen formában tudunk érintkezni, talán kommunikálni is megpróbálunk. Majd ők lesznek azok a "bolondok", akik "mindenféle marhaságot összehordanak"! A többiekkel nem foglalkozunk, sem időnk, sem energiánk nincs erre, de még csak nem is célunk, hogy mindenkivel megértessük a létezésünk! Azokkal fogunk szóba állni, akik elhiszik, hogy létezünk.

A világegyetem nem egy matematikai azonosság, hanem ebben a világban van sok-sok azonosság, amelyek halmazávak alkalmazásaival, talán le tudjuk képezni az általunk ismert világot. Ezt, már a mi golyóbisunkon is csak nagyon kevesen és nagyon nehezen tudják követni! Ha rájöttünk egy számsor törvényszerűségére, még egyáltalán nem vagyunk matematikusok! Nagyon sok ilyen-olyan törvényszerűség lehet, melyekről halvány lila gőzünk sincs!

Én 22 évesen a következőre jutottam. Nem, nem vagyok jó matekos, se fizikus, se semmi ehhez hasonló (inkább művészlélek és programozó), de egyet tudok. Az ember kapott 5 (vagy több fizikailag nem kimutatható) "buta" érzékszervet. Korlátozott színskálát láthatunk, korlátozott hangfrekvencia közegben hallunk, stb, stb, stb elég ezt alapul venni. Ugyan mi zárná ki BÁRMINEK is a lehetőségét, létezését? Az emberrel pont az a legnagyobb baj, hogy tud fejlődni, és nem csak normálisan élni azzal együtt, amit kapott. Ezek az állatok, igen eléggé primitívek, de ők legalább nem baxnák szét ezt a Föld nevű bolygót. Szóval én egy olyan emberré váltam 22 évesen, aki nem zárja ki semmi ismétlem SEMMI-nek sem a létezését. Lehet fizikai testek vagyunk, lehet egy porszemek, lehet az egész bejárhatatlan univerzumunk egy darab sejtecskéje, ami egy hozzánk, vagy nem hozzánk hasonló nagyobb emberke parányi darabkája (ebben az esetben mi éppen rákkeltőek vagyunk azzal hogy szennyezünk, kiélünk mindent). De mint programozó elképzeltem, talán lehet az egész létünk szimulált is. Ha mi emberek tudunk írni számítógépes programokat és mesterséges intelligenciát, akkor mi zárja ki azt a feltételezést is, hogy minket is tényleg úgy alkotott valaki, és most is úgy figyel minket, hogy s mint viselkedünk? Kettő dolog ami talán a legfurcsább, amire sosem kapunk tán választ.

1. A semmiből hogyan lehetett a valami (bármi), vagy ha soha nem létezett semmi és mindig létezett valami az mégis honnét, miből?

2. Te vagy TE és nem más. Te érzel egy testben, és nem máséban. Ez az illúzió mégis mi alapján létezik?

A véleményem az, Kérdező, hogy alapvetően egyetértek veled.

A fizikát tekintve mindenképp, ugyanis a fizika törvényei egyetemesek, az univerzumunk bármely pontján ugyanúgy működnek.

De a biológiával már lehetne vitatkozni. Persze nem kémiai szinten kérdőjelezem meg az állítást, hiszen nyilván hasonló körülmények esetén ugyanolyan kémiai reakciók mennek végbe innen 1 millió fényévre is, mint nálunk, inkább az az érdekes, hogy magáról az életről alkotott elképzeléseink, tudásunk eléggé korlátozott, hiszen csak azt ismerjük, ami itt a Földön van. Tehát nem tudhatjuk biztosan, hogy máshol nem alakulhatnak ki akár már molekuláris szinten teljesen más alapon szerveződő életformák.