Mi ez a szkeptikusellenesség?

Modernkori boszorkányüldözés tisztára :)

Ennél a kérdésnél is szépen látszik, hogy a vak mondja a látónak, hogy amit lát, az hazugság, nincs is ott :)

A Lélek fejlődni született le a Földre. A szkeptikusok is látni fognak idővel, ha nem most, majd a következő életeik valamelyikében :)

Már nem azért, de létezik bizonyíték bármilyen természetfeletti lény/dolog létezésére, amelyik valamilyen ponton megdönthetetlen? Nem? Akkor addig szerintem elnézhető az, hogy vannak dolgok (főleg amiket ide kiírtok, jó röhögni rajtatok) amikben kételkedek...

Az meg, hogy ellenünk vannak? Ki nem szarja le őket, eddig is ellenünk voltak...

Kezdenek felébredni az emberek :Öntudatra ébredés az agymosásból

Ezt nézzétek meg http://www.youtube.com/watch?v=ACzXZsEPpI0

Azért nincsen megdönthetetlen bizonyíték, mert ez mindenkinek az egyéni útja. Ugyanolyan ez, mint a szerelem, rajtad kívül ki tudhatja biztosan, hogy szerelmes vagy a barátodba / barátnődbe?

Ha pedig nem vagy szerelmes, nem jelentheted ki egyértelműen, hogy szerelem nem létezik, mert mások ténylegesen megtapasztalják, számukra igenis létezik.

A Mit léptek szkeptikusok nagyon nagy valószínűséggel egy elmeroggyant személy, aki gyorsan lenullázza a regisztrációit. Ismertető jele a Na szkeptikusok erre mit léptek? a kérdésben, jobbára a paranormal.hu cikkeit tolja ide, s irgalmatlan rossz a helyesírása. Magát fizikus lánynak mondja.

Nagyon nagy arca van. Ez nem mindenkire jellemző, van akivel értelmes vitát is lehet folyatni. Az álláspontok persze nem közelednek, de legalább kölcsönösen elgondolkodnak a beszélők.

Igazából a probléma mélyen gyökeredző. A probléma pedig abból adódik, hogy az egyén azt gondolja, hogy az ő igazsága az egyetlen. Ez most tábortól függetlenül igaz. Sokszor megtettem már ezt, megteszem újra, és felvázolom ezt az alapvető problémát...

Az ember alapvetően TUDNI szeretne dolgokat. Növekedni szeretne, minden tekintetben (ego). Ez vonatkozik arra is, hogy igazságokat keres. Az itt írkálók egy része abba a hatalmas csapdába esett, amit nevezzünk most én felébredtem csapdának. Alapvetően az a gond, hogy A személy ráeszmélt arra, hogy kicsit illuzió az, amit eddig valósnak vélt, esetleg lefülelt egy kis csalást a világban, stb. Ebből egy olyan (fél)tévképzet alakult ki benne, hogy minden illuzió és minden hamis. Minden összeesküvés. Az a baj, hogy pl. rájön valaki arra, hogy egyes buddhista tanítások helyesek, akkor abból arra asszociál, hogy minden úgy helyes, ahogy oda van írva. Ebből arra asszociál, hogy az asztrál sík, és a testen kívüliség valós. Pedig, ha megértette volna a lényeget, tudhatná, az is csak egy illuzió. :) Nem tudjuk mi az, hogy csak egy álomszerü valami, vagy valósnak tekinthető másik fajta realitás. Kitudja? SENKI:) Lehet csak egy szimpla álom, senki sem tudhatja. Még is, sokan azt hiszik, hogy csak azért, mert egyes dolgok igaznak bizonyulnak, akkor már minden az. Tévedés.

Ugyan úgy, pl. Icke, az elején egy szilárd ténnyel indítva, elmeséli, hogy nagyrészt illuzióban élünk. Ezt a nyitott ember elfogadja, ráeszmél az igazságára, és onnanstól meg is lett vásárolva. Annyira nagy hatással van ez az igazság rá, hogy már el sem gondolkodik a maradékon. Icke egy proféta mondá magában, eszi a maradékot is.

A másik véglet viszont a zárt elme. Nem, nem azzal van a gond, hogy nem vélsz tudásnak bizonyíték nélkül semmit. Alapvető probléma a fogalmi zavar a "szkeptikusnál". Hinni lehet olyan dologan, amire nincs bizonyíték. Amire van az már mai értelmezésben tudás. Tudás és hit 2 különböző dolog. Ellenben kéz a kézben jár, ritkán lehet megtudni olyan dolgokat, amiknek előzöleg nem adtál hitet. Ugyanis, az ember olyan, hogy csak azt látja meg, amit meg akar látni. Mondhatni, ez a szabad akaratod. Ha te nem akarsz x dolgot látni, akkor még ha ott is van az orrod előtt, nem fogod ezt észre venni. Az, hogy valamiben hiszel nem egy rossz dolog. Senki sem véli igazságnak a hitét, csak fentartja a lehetőségét. A hitben semmi rossz nincs. A gond az, hogy ezek a "szkeptikusok" nem tartanak fent hitet, élből elutasítanak. Félre értelmezték ennek az egésznek az elvét. Mindenkinek lehet egy hivatalos álláspontja, és egy személyes véleménye. A szkeptikusok félnek személyes véleményt alkotni, ellenben azokkal, akik normálisan állnak hozzá a dolgokhoz. Másik véglet aki nem tartja fent annak a lehetőségét, hogy hite esetleg téves. Ő sértve érzi magát. Meg kellene már tanulni azt, hogyan fejezzük ki magunkat. Amit nem tudunk, azt nem adjuk elő igazságként, és amit nem tudunk megcáfolni azt nem tartjuk lehetetlennek. Ez így működik. Ez így helyes. Így nem tólódsz el egyik végletbe sem. Mert az igazság sosem a végletekben rejlik. Az igazság sosem igen/nem. Az igazságot nem tudod jelzőkkel illetni, nem tudod megítélni. Az igazság az csak VAN. Ennyi.

Itt mi nem hivatalos szervek vagyunk, akik hivatalos kijelentéseket tesznek, amiknek a végső valóság tartalmától félni kellene. Nem kellene attól félni, hogy esetleg tévedés lesz belőle, nem kellene attól tartani, hogy xy hírhez ha hozzá szólsz valamit, az végül nem fog beigazolódni. Objektíven kellene hozzá álnni, és akkor lehetne szépen bogarászni, közelebb kerülvén az igazsághoz. Kritikusan kell hozzá állni mindenhez, de szem előtt tartva a tendenciát.

Pl. tipikus példa a Chemtrail esete. A szkeptikus végig azt lökte, hogy hülyeség, ahahahha kondenz csík. Mára hivatalosan elismert a létezése, és teljes körü alkalmazása. Lehetett érezni a felgyülemlett közvetett bizonyítékokból azt, hogy minden valószinüség szerint létező dologról beszélünk. Persze, nem lehetett 100%-ig biztos, a szkeptikus erre azt érezte, hogy neki tagadnia kell ezt végig, mert nem 100%. Pedig ha gondolkodott volna, tudta volna, hogy a 99% az már mindjárt 100.

Nyitottan kell hozzá állni a témákhoz, nyitottan is lehetsz szkeptikus, ahogy pl. én is. Alapvetően nem vetem el semmi lehetőségét, de próbálom a lehető legtöbb bizonyítékot felvonultatni hozzá, és azok tükrében próbálok állást foglalni, fentartva a tévedés jogát. Nem vagyok még egy isten, nem vagyok mindent tudó. De nem is akarok az lenni, egyre többet tudó akarok lenni, de ha csak azt várom, hogy a tudás megszülessen másoknál, és én majd csak a szilárd tényekre bólinthassak rá, akkor ugyan mit értem én el személyesen? Semmit. Ezen kellene elgondolkodni, és egy rendes összefogással, ami a kölcsönös tiszteletre épül konstruktívan építkezni, de itt perpillanat háború zajlik, amiben kívül állók csupán azt látjáj, hogy az igazság rohadt távol áll. És ez szomorú

"Mi tapasztalunk valamit, amit a szkeptikusok nem, ezért eleve elutasítják a létezését."

Csak őket nem szkeptikusnak hívják. Valójában a szkeptikusság egy jó tulajdonság, amíg az illető teret enged a tévedés lehetőségének MINDKÉT irányból. Ez viszi előre a világot, nem a vakhit, nem a begyöpösödés.

Antimod: igazad van. Akkor egy szkeptikusnak úgy kellene hozzáállnia az itt feltett kérdésekhez, hogy figyi: nem biztos, hogy ez így igaz, mert túl kevés, vagy túl közvetett a bizonyíték és magas a hamisítás lehetősége.

Ezzel szemben az itt magukat szkeptikusnak nevezők inkább élnek a másik oldal agyhalottnak, agymosottnak, gyagyásnak, idiótának titulálásával. Sajnos ezzel éppúgy lejáratják az egészséges szkepticizmussal élőket, mint a fanatikus hívők a saját oldalukat az olyan kérdésekkel, mint a "Na szkeptikusok..." kezdetűek.