Kinek mi a véleménye erről a történetről?
A válasz megírásának időpontja: ma 13:43
Mit szólnál egy olyan lehetőséghez, hogyha a macskákon belül olyan bolygók lennének amelyeken a macska az uralkodó faj.
Így gondoltam én is...
Gondoljunk csak az egyiptomi piramisok kamráinak falán díszelgő macska emberekre.
Ömm, nem akarom lelohasztani a lelkesedést, de ez a sztori ( [link] egy irtózatos, irdatlan nagy baromság. Regényötletnek érdekes, de a kivitelezés katasztrófa.
Aki középiskola 1. osztályánál jobban tanult kémiát vagy fizikát, azt tudja, hogy az elektronok NEM pontszerűen keringenek az atommag körül, mint a bolygók! Ezt pár évtizede próbálják végre elfelejtetni velünk, mert hülyeség, de ezexerint még nem sikerült mindenkivel... A kvantummechanika szerint az elektron részecske IS és hullám IS, így ennélfogva felszínéről beszélni ostobaság. Aztán még ott van a híres határozatlansági tétel, avagy semmilyen részecskének nem ismerhetjük egyidejűleg pontosan a helyzetét és a sebességét. Vagy egyik, vagy másik. Ebből megintcsak az következik, hogy az elektron felszíne egy lehetetlen dolog.
Aztán. Nanodimenzió? Makrodimenzió? Na ne. Egy dimenzió nem attól külön dimenzió (olyan klasszikus értelemben), hogy pici. Az attól még ugyanannak a nagyobb dimenziónak része. Ha olyasmi lenne, mint a szuperhúr-elméletben, hogy 11 térdimenziónk van, de ebből 7 annyira összecsavarodott, összezsugorodott, hogy nem lehet látni, akkor sem lehetne átjárás a kettő közt, hogy hopp, kiugrik egy bolygó a semmiből.
Aztán aszondja a bolygókból csillagok lesznek, és a kibújó magma adja a fényt. Még véletlenül sem a magfúzió, ami a magmában nincs, a csillagban meg de. Aztán olyat szavakat használ ide, mint az "exobolygó" és a "szuper nova" (helyesen szupernóva), ami megintcsak egy lexikális baki, hiszen egyiknek sincs köze a leírt helyzethez. Az exobolygó más csillagrendszerben levő bolygót jelent, a szupernóva meg felrobbant csillagot.
A Jupiter nappá válik, és a holdja, az Europa lakható lesz, pedig Arthur C. Clarke Űrodüsszeia-sorozatának fő története. Avagy plágium.
Tüzes-öngyújtós bekezdés. Látom a szerző a földrajzórákról is kimaradt. Nem azért van hidegebb télen, mert közelebb vagyunk a Naphoz, hanem mert más a napsugarak beesési szöge. Nagy titkot árulok el azzal, hogy Ausztráliában januárban van kb. a legmelegebb, júniusban meg a leghidegebb.
Ugyanitt említi, hogy a csillagok gázatomok az űrben, amik reakcióba lépnek egy elektromos szikrával... Nos, a gáz, mint olyan kétatomos, azaz két csillag kéne egymás mellé, megosztott elektronokkal aka kovalens kötés. A Nap meg ha jól látom, egyedül van. Persze van sok kettőscsillag, de van hármas is, meg magányos is. Utóbbi a kulcs, az egyatomos gáz nemesgáz, ami meg nem lép reakcióba kb semmivel, elektromos szikrával meg aztán pláne.
Nagy scifirajongó vagyok, és nemmellesleg kémiaszakos egyetemista, és azt mondom, hogy a regény borzalmas. Mind technikailag, mind történetileg. Ha egy ilyen regény kiadásra kerülne, ésvagy sikert aratna, az a scifi irodalom megcsúfolása lenne. A szerző meg szégyellje össze meg vissza magát, hogy nem jár be az iskolába.
"Aki középiskola 1. osztályánál jobban tanult kémiát vagy fizikát, azt tudja, hogy az elektronok NEM pontszerűen keringenek az atommag körül, mint a bolygók!"
A történet szerint a kvantum dimenzióban sokkal gyorsabban telik az idő, tehát lehetetlen lenne végigkövetni a mozgásukat ha nem lenne lelassítva monitoron. Annyira gyorsan mozognak, hogy úgy tűnik egyszerre több helyen is feltűnik ugyanazon elektron. Ennek tükrében kijelenthetjük, hogy akár atom körül keringő is lehet a mozgásuk.
"Aztán még ott van a híres határozatlansági tétel, avagy semmilyen részecskének nem ismerhetjük egyidejűleg pontosan a helyzetét és a sebességét. Vagy egyik, vagy másik. Ebből megintcsak az következik, hogy az elektron felszíne egy lehetetlen dolog."
"Aztán. Nanodimenzió? Makrodimenzió? Na ne. Egy dimenzió nem attól külön dimenzió (olyan klasszikus értelemben), hogy pici. Az attól még ugyanannak a nagyobb dimenziónak része."
Ha egy tárgy mérete elég kis tömegű ahhoz hogy ne hasson rá a gravitációs erő (ami szoros összefüggésben van az idővel és térrel), akkor elképzelhető, hogy ott már máshogy telik az idő. Tehát ha egy elektron méretű műholdat tudna készíteni valaki, ami rádió jelet sugároz, és annak frekvenciáját pontosan be tudnák lőni, akkor simán meglenne a dimenzióáthidalás.
"Tüzes-öngyújtós bekezdés. Látom a szerző a földrajzórákról is kimaradt. Nem azért van hidegebb télen, mert közelebb vagyunk a Naphoz, hanem mert más a napsugarak beesési szöge. Nagy titkot árulok el azzal, hogy Ausztráliában januárban van kb. a legmelegebb, júniusban meg a leghidegebb."
Nyáron távol vagyunk a Naptól nappal meleg van, mert a földrészünk a Nap felé fordul ami meleg színű, este pedig a Szaturnusz csillag felé fordul ami annyira hideg szín, hogy még nem is látszik (ultra ibolya), és hideget áraszt. Ilyenkor Ausztráliát jobban vagy több ideig éri a Szaturnusz fénye, ami hidegebb időjárást eredményez.
"Ugyanitt említi, hogy a csillagok gázatomok az űrben, amik reakcióba lépnek egy elektromos szikrával... Nos, a gáz, mint olyan kétatomos, azaz két csillag kéne egymás mellé, megosztott elektronokkal aka kovalens kötés. A Nap meg ha jól látom, egyedül van. Persze van sok kettőscsillag, de van hármas is, meg magányos is. Utóbbi a kulcs, az egyatomos gáz nemesgáz, ami meg nem lép reakcióba kb semmivel, elektromos szikrával meg aztán pláne."
Az egyatomos gáz a Hélium, amit a Nap éget magában.
Ömm, figyu, inkább ne erőltesd, látszik, hogy lövésed sincs a témáról, és összevisszaságokat beszélsz.
Nincs olyan, hogy "gyorsabban telik az idő". Kvantumdimenzió se nagyon. Ez alapján meg pláne nem jelenthetünk ki semmit, főleg - mint említettem - mivel pont a kvantummechanika segítségével bizonyították be, hogy az elektronok NEM pontszerűen keringenek! Ezt az elképzelést Rutherford-modellnek hívják, ezután jött a Bohr-modell, és még ezt javította ki a legújabb kvantummechanikai atommodell.
"Ha egy tárgy mérete elég kis tömegű ahhoz hogy ne hasson rá a gravitációs erő..." Bocs, de ezen felröhögtem. Mi az, hogy a mérete elég kis tömegű? Most méret vagy tömeg? A gravitációs erő meg MINDEN testre hat az egész világegyetemben, tökmindegy mennyire kicsi a tömege. Még a fényre is hat, 191akárhányban volt egy kísérlet egy napfogyatkozással, itt bizonyította be valami Einstein nevű bácsi, és kapott később Nobel-díjat érte. Talán már hallottál róla. És hogy ennek mi köze lenne az időhőz, már végképp nem vágom. Olyan, hogy abszolút idő eleve nincsen is. A viszonylagos meg a sebességtől tud függeni, nem a tömegtől.
Elektron méretű műholdat meg mégis miből akarnál csinálni? A rádióhullám meg gyakorlatilag más hullámhosszú fény, avagy fotonok. Egy elektron nem tud kibocsátani fotont csak úgy, komoly hatása van ennek az elektronra is.
Mi az, hogy meleg színű? Meg hogy lehet hideget sugározni? Bocs, de ez is hülyeség.
A Nap pedig nem éget héliumot. Magfúziónak hívják, és hidrogénatomok egyesülnek héliummá, onnan ez a bazisok energia. A nehezebb elemek ugyanígy képződnek, csak épp héliumból, meg ami belőle lesz. Csak az egyszerűség kedvéért szokták égetésnek hívni a Nap tevékenységét, technikailag viszont helytelen a kifejezés. Ahhoz oxigén kéne...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!