Aki előző életében olyan élőlény volt, amelynek nem élnek már leszármazottjai a bolygón és emlékszik rá, abban ezek a dolgok milyen érzéseket keltenek?

Igen, elszomorít. Valami nincs többé, veszteség érte a világot. Mi a baj ezzel?

Maximum akkor nem lennék szomorú, ha a világ ciklikusan működne és mindig lenne esélye visszatérnie annak is, ami elmúlt.

De esetleg csak visszatekinteni lehet rá, ha több fényévnyi távolságba utaznánk. Akkor olyan lenne, mintha még itt lenne, ami elmúlt.

Érdekes, habár én nem hiszek benne. De a kép megfogott a háttérben, mert álmomban láttam már hasonló helyet, amikor egy hegyben éltem. Egyszer írtam ki róla kérdést, majd lehet megtalálom és belinkelem.

Beszélnek a kép eredetéről?

Szerintem a sötét elfek nem tudnak úgy testet ölteni, mint mi. Ezért társítják őket a mitológiában inkább élettelen dolgokkal, pl. kövekkel, földdel. Nem mondom, hogy nincsenek, de szerintem ők természeti erők formájában manifesztálódnak a fizikai világba és nem biológiai lényekként.

Pl. azt hiszem a törpök is az északi mitológiában a sötét elfek egy koncepciója, akik mesteremberek vagy kovácsok, akik olyan "tárgyakat" készítenek, amik mindenféle erőkkel bírnak, pl. Odin gyűrűjét, ami képes önmagát megsokszorozni. Ezekről néztem már elemző videókat és én arra jutottam, hogy a sötét elfek olyan szellemi lények, amik lehetővé teszik a fizikai világ működését és ők alkották meg a természeti törvényeket, a mindenféle kölcsönhatásokat, gravitációt és ilyesféle dolgokat. És ekként is manifesztálódnak a világba. Persze így közvetve ott vannak egy élőlényben is, de nem ők irányítják.

Szóval a lényeg, nem nem gondolom Apollymi sötét elf.

De ez benne a szép, hogy mindenki másban hisz.