4. típusú találkozást mi különbözteti meg az alvásparalízistől?

Nem csak a kollektív tudattalanban, hanem az egyéniben is. Ha a kollektív tudattalanban tárolódna, olyanok is álmodnának vele, akik sohasem hallottak pl kis szürkékről, mert egy eldugott afrikai faluban élnek. De ők továbbra is démonokkal, és szellemekkel álmodnak. Ez a modern társadalomban van csak jelen, mert a téma nagy figyelmet kap, a média foglalkozik vele, az emberek önállóan is foglalkoznak vele, és rengeteg film, könyv készült a témában, ami táplálja ezt a félelmet. Minél többet foglalkozik valaki a földönkívüli kérdéssel tudatosan, vagy tudattalanul(pl félelem formájában), annál nagyobb eséllyel fog velük álmodni, és annál nagyobb az esélye, hogy egy alvásparalízistől szenvedő személy ilyet lásson a bénulás során.

A dolog még nem elég régi, és elterjedt, hogy a kollektív tudattalanban általános szimbólummá váljon, és olyanokra is hasson, akik sosem találkoztak vele. Ugyanakkor ha nyíltan kiderülne, hogy történnek ilyenek, és elég gyakorivá válnának az elrablások, hogy ez valós félelemmé alakuljon mindenki számára, az már változást idézne elő kollektív szinten is.

Ahh, arról a filmről már bebizonyították, hogy fikció, igazából a készítők is így nyilatkoztak. Arrafelé valóban voltak ufo észlelések, de a film teljesen fiktív. A bagoly pedig kizárólag a filmben, és a nome-i esettel kapcsolatban került szóba, nem mint általános helyettesítő szimbólum. A filmben pedig nem paralízis alatt, és nem álomban látták a baglyot, hanem ébren, noha nem voltak biztosak benne, hogy álom, vagy valóság volt. A bagoly az idegenek emlékmódosítása volt, amit a hipnózis oldott fel, csakúgy, mint a trauma okozta rohamokat. A bagollyal helyettesítették önmagukat az áldozatok emlékezetében.

Láttam a filmet, és olvastam a témában, mert érdekelt, mennyire hitelesen dolgozták fel az eseményeket. Igazából a város lakói is eléggé kikérik maguknak a rossz reputáció miatt.