Tudnád folytatni? (Sci-fi)

A lakosztályába visszaérve felkapta belépőkártyáját és már éppen vissza akart sietni a lifthez, amikor feltűnt neki a polcán a zűrzavar. Valaki elmozdította a könyveit, ami azt jelentette, hogy valaki engedély nélkül belépett a szobájába és átkutathatta a holmiját. Egyre hevesebben kezdett kalapálni a szíve és egyre vadabb elképzelései támadtak arról, hogy mit fognak majd vele csinálni, ha lebukott. Az órája magas vérnyomásra figyelmeztető csipogása térítette újra magához. Leült az ágya szélére és lassan elkezdte masszírozni a halántékát, hogy megnyugodjon. Tudta, hogy semmi bizonyítékot nem találhattak arra vonatkozóan, hogy a Valencia Kalmár Szövetségnek dolgozna. Nem tartott sem megbízólevet, sem kommunikációs eszközt a szobában és titkos jelentést sem írt. Ezen kívül semmi sem kötötte őt nyilvánosan a valenciai kalmár családokhoz. Simuer Valeor kalmár egy határvidéki óceánbolygóról halászta össze egy expedíciója során.

Ennek ellenére valaki mégis itt járt. Nem hagyta nyugodni a Lexonnal folytatott beszélgetése sem. Valeor kalmár figyelmeztette, hogy más frakciók emberei is jelen lehetnek a hajón, ami megmagyarázná a reaktor folyamatos meghibásodását. Valaki szabotálni akarja, hogy a fegyver- és élelmiszer-utánpótátlás eljusson a Madriamra, ahol a Tizenkettek Birodalma és az őslakos madriamiak vívták a harcukat a bolygóért. A Tizenketteknek általában nem jelentett gondot rátenni a karmaikat egy bolygóra, ha értékes nyersanyagokat fedeztek fel rajta, hiszen seregeik genetikailag módosított, gyilkolásra teremtett óriás katonákból, pusztító harci járművekből és a seregeket vezénylő, a gondolatukkal tűzviharokat teremtő sárkánygárdistákból állt.

Madriam azonban valamiért mégis képes volt tartani magát. Azt pletykálták, hogy a lakóik között is akadnak különös képességekkel megáldottak, akiknek a szavainak engedelmeskedik az ég és a föld is, az éjszaka pedig különös lények ragadják el az elkóboroltakat.

A Kalmárok habár a Tizenkettek szövetségesei voltak, kíváncsiak voltak arra, hogy mi igaz a pletykákból. Nem számíthattak a birodalom őszinteségére, hiszen azok soha sem fedték fel kudarcaikat mások előtt.

Kobi tudta, hogy csapdát kell állítania ennek a másik kémnek. Ha tudják, hogy ki ő és megfigyelés alatt tartják, akkor az egyetlen esélye a túlélésre, ha azonosítja az illetőt és elbeszélget vele, végső megoldásként pedig kiiktatja. De először tudni akarta, hogy mire számítson tőlük.

Talán egy jó csalira rákapna ez a kém is, mint törpe keszegre az árnysügér. Felállt az ágyról és magával vitte az egyik könyvét a polcról az íróasztalához. Az árnysügérek a bolygóján hatalmas bestiák voltak, egy embert is képesek voltak elnyelni egészben, ha a vízbe sikerült rántaniuk. A kifogásukhoz sok bátorság, kitartás és alapos tervezés kellett. Az anyja az árnysügér kifogásának mestere volt. "Hitesd el velük, hogy legyőztek, Kobi. Akkor majd már nem küzdenek veled többé és amikor elég közel úsztak, lecsaphatsz rájuk a szigonyoddal". Felderengett benne anyja sós szelektől vörösre mart arca, ahogy nevetve nyársalta fel az árnykeszeg koponyáját szigonyára rövid leckéi után.

Ő is pont ezt fogja tenni. Magához fogja engedni a kémet, amilyen közel csak lehet. Higgye csak azt, hogy elkapta, igen. Előhúzta lézerkését a zsebéből, majd elkezdte apró darabokra vagdosni a véletlenül kiválasztott könyvét.

Már majdnem apró cafatokra szaggatta a könyvet amikor a szekrényéből egy tüsszentést hallatszott.

Kobi egy hirtelen de megfontolt mozdulattal elővette sugárvetőjét a fiókból és egy gyors ugrással a szekrénynél termett és feltépte ajtaját.

Egy anyaszült meztelen férfi állt benne, Kobi kedvenc ingét a lágyékához szorítva.

- Szent szar! Meta, mit csinálsz a szekrényemben?- rivallt rá az öccsére.

- Az ágyad alatti moklánit- felelt

- De mi a fenéért az én szombámban?

- Tudod hogy a legénységnek nincs saját szobája és láttam a PDM-n (telfonszerű kütyü), hogy nem vagy itt, gondoltam biztos műszakod van.

- Dehát azt csak parancsnoki besorolással láthatod, hogy hol vagyok... Te megint betörtél a rendszerbe?

Meta csak egy megbánó arcal válaszolt

- Na mindegy- bocsájtott meg egy szempillantás alatt testvérének- csak a kulcsomért jöttem, de negyed óra múlva vissza is jövök, addigra legyen minden úgy mintha itt sem jártatok volna! Az inget meg tartsd meg!

Majd mérges pillantásokat vetve Metára elhagyta a szobáját és elindult újra arra az átkozott 87-es szintre

Kobi meghalt

Vége

:D

..Amióta ezen a hajón van állandóan visszajövő gondolata, vajon jó döntést hozott-e, nem lett-e volna jobb hallgatni a lelkiismeretére és szüleire elvégezni azt a tiszti kiképző tanfolyamot, a földön maradni Pennaforti állomáson. Mint mindenképpen jelentkezni erre a hajóra és kalandot látni, bízni hogy veled is olyan történik majd mint anno Rajmund tábornokkal, aki a konyhán kezdte egy hasonló hajón, majd a szerencse és gondviselés egybefolyásának köszönhetően a Mercadarian flotta hőse lett a lázadás során.

- "De fel a fejjel kadéta" - szólalt meg egy hang a fejében. "Aki keres, talál, aki kopog, annak kitárul .."

A végét nem hallotta már, mert megérkezett a lift.

-"Rajmund mit mondtál nekem? Vagy csak a képzeletem hülyéskedik velem?" - beszélt magában Kobi.

Áhh .. hogyan is lehetne ez, legyintett Kobi, csak a fáradtság, ez teszi velem, meg a sok legenda olvasása. Rajmund, aki átszelte a tengert, Rajmund aki annyi fogolyt megmentett, hogy még a kúriába is berendelték.

Bezzeg Lexon, ő csak a jó állás reményében jött, bírom, hogy milyen egyszerűen veszi itt a dolgokat, ha néha csípős is a modora

..