Megmagyarázhatatlan vagy megmagyarázható?

Amikor kicsi voltam kb 4-8 éves koromig, a szüleim állítása szerint, beszélgettem egy átlagember szeme által nem látott emberrel(?). A naplómban is írtam róla, de nem neveztem meg, vagyis egy név szerűséget írtam, de nem vagyok benne biztos, hogy az.

A szüleim szerint én mindig sírva rohantam hozzájuk, mert az a bizonyos valami/valaki, csúnyát mondott nekem :D

-van egy olyan múltbeli pillanat ami megmaradt az élményben...amikor 7 éves voltam, mindig integettem és meghajoltam egy alak előtt!- anyamék persze, dilisnek néztek.

Volt olyan kicsit idősebb koromban, hogy féltem a vihatól, mennydörgés, villámlás... mindig a takaró alatt lapultam, és a füleimet befogva motyogtam valamit.

Néha hozzám szólt egy alak, aki nyugtató szavakat suttogott a fülembe.

Ez kb így van leírva a naplómban.

De van egy nagyon durva úgymond, bizonyíték amitől a szüleim hittek nekem!

Apám épp ma mesélte, hogy akkor nyugodtan ültünk a kanapén és tv-néztünk. Állítása szerint megszólaltam, hogy bejött az ajtón az a valaki.

Az asztalon volt egy palack víz, az csak úgy leesett a földre?!

Állításom szerint az a valaki tette.

Most kb majdnem felnőtt fejjel, mondhatni kicsit durva, hogy ilyen voltam :)

Persze, egy rossz szokásom megmaradt, mikor vihar van, szintúgy cselekszem, de a hang egyre halkabb.

Persze még máig tapasztalok furcsa és megmagyarázhatatlan dolgokat, de nem igazán figyelek a körülöttem levő, furcsa dolgokra.

- Pl: megérzek dolgokat,

néha látok egy emberi alakot a szemem sarkából, érintő érzés, előre megérzem, hogy ha jön valaki, vagy épp rólam beszél...vagy volt olyan is, hogy valaki/valami megsimizte a fejemet, de persze nem volt ott senki.

De én úgy gondolom, hogy nem lehetek örül, hisz anyamék is láttak azt, amit én. Vagyis nem az összes esetnél voltak szemtanúk, a legtöbb nem előttük történt.

Esetleg van köztetek olyan, akinek volt képzeletbeli barátja? Vagy esetleg tapasztalt már hasonló dolgokat?

Nagyon szívesen elolvasnám :)