Hajnalban valaki a fülembe suttogott. Angyal lehetett? (Többi lent. )

Nos, tekintve, hogy angyalok nem léteznek, ezért én csak ragaszkodnél az alvásparalízishez. A helyedben én örülnék, mert általánosságában más embereknél ez sokkal súlyosabban szokott előjönni.

Én emlékszem az első paralízisemre, még egész kis koromban, még általános iskolás voltam. Jól emlékszem rá, mert egyedi eset volt, azóta csak kb. 2-szer volt még paralízisem, amire tutira emlékszem. De az első olyan volt, hogy akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az az alvásparalízis. Arra ébredtem fel, hogy anyám bejött a szobába és felkapcsolta a villanyt (akkoriban ő szokott kelteni minden reggel), most sem volt másképp, felébredtem, viszont azon kaptam magam, hogy nem tudtam mozogni, bármennyire is próbáltam. Csak egy kicsit tudtam megemelni a kezem, illetve próbáltam felülni, de nem tudtam olyan 10-20 foknál feljebb emelkedni. Én meg voltam rémülve, anyám meg persze azt hitte, hogy hülyéskedem, mert nem akarok suliba menni, de egyébként még beszélni is nehezen tudtam. Az lett a vége, hogy anyám fogta magát és felhúzott, ekkor jöttem ki a bénulásból.

Szóval szerencsémre nekem sem volt olyan rettenetesen rossz az első élmény, mert fel volt kapcsolva a villany, nem pánikoltam be nagyon és viszonylag hamar vége lett. Ellenben a 2. esettel, ami már jóval később, valamikor gimnázium vége felé volt. Akkor még nem tudtam (most már elég sokat tudok a témáról, mert érdekel), hogy nem szerencsés háton fekve elaludni, mert sem az agynak nem tesz jót, és jóval nagyobb a paralízis kialakulása... és sokkal rosszabb az élmény. Amikor felébredtem bizony még késő éjszaka volt, szinte teljesen koromsötét, és életem egyik legfélelmetesebb élménye volt. Persze nem nagyon tudtam mozogni, egyébként meg úgy voltam vele, hogy nem is mertem volna mozogni, de a fejemben akaratlanul is csak azokra a horror filmekre tudtam gondolni, amiket néztem, úgy folyt rólam a víz, mintha kánikula lenne a szobában, amikor túl sokat bámultam egy helyre, a sötétben egyre inkább valami démoni arc elevenedett meg, és egyre közelebb került, szóval totális pánikban voltam, és ez el is tarott egy darabig. Azóta, életemben egyszer sem feküdtem háton. Megismerkedtem az alvásparalízis fogalmával, szert tettem egy nagyon egyszerű módszerre, amivel pár másodperc alatt ki lehet jönni a bénulásból (arcizmok mozgatása, gyors pislogás), ez azóta is mindig bejött, és többet már nem voltam megijedve, ha ilyen történik, éppen nemrég volt egy eset, de ez már olyan, hogy semmiség számomra, még beteg módon élvezni is szoktam.

Visszatérve rád, nincs mitől megijedni, valószínűleg csak egy rövid epizód volt. Gondolom izgatott vagy a karácsony miatt, és ez ragadt meg félúton az álom és valóság között az agyadban.

Kedves kérdező! Nem vagy skizofrén, ne ilyedj meg. A skizofrénia, sajnos nemcsak egy enyhe tüneteggyüttes,mint ahogyan egyik előttem válaszoló leirta. Az sajnos egy nagyon súlyos elmebetegségség, ismertem pár személyt,akik abban szenvedtek. Azért a múlt idő, mert már mindenik öngyilkos lett. Szóval....

A kérdésedre visszatérve, ilyesmi 10-ből 8 emberrel már megesett, csak nem mindenki beszél róla, mivel láthattad, leskizofréneznek az emberek. Nem őrangyal volt, ők nem igy nyilvánulnak meg. Inkább hiszem, hogy egy elhúnyt szeretted jött el téged meglátogatni. Ilyenkor ünnepek táján eljönnek hozzánk. Vagy lehetett a szellemi vezetőd is. Semmiképp őrangyal, ezt sok év adat és tapasztalatgyűjtés után bátran merem állitani. Ha rossz érzést keltett benned, akkor sajnos lehetett egy negativ entitás is, de véleményem szerint ő nem kérdezte volna meg ,hogy mit szeretnél karácsonyra.

#9:

"Inkább hiszem, hogy egy elhúnyt szeretted jött el téged meglátogatni. Ilyenkor ünnepek táján eljönnek hozzánk. Vagy lehetett a szellemi vezetőd is. Semmiképp őrangyal, ezt sok év adat és tapasztalatgyűjtés után bátran merem állitani. Ha rossz érzést keltett benned, akkor sajnos lehetett egy negativ entitás is, de véleményem szerint ő nem kérdezte volna meg ,hogy mit szeretnél karácsonyra.

"

Kíváncsi lennék én arra a sok évi adat és tapasztalatgyűjtésre, vajon mégis hogy folyt le :'))

De komolyra fordítva a szót, szerintem maradjunk a realitás talaján: az egésznek a lényege, hogy abszolút nincs mitől megijedni, ahogy kedves előttem szóló írta, ilyesmi éppenséggel nem is ritka, nagyon sok emberrel előfordul néha, hogy ilyesfajtaképpen megtréfálja az agya. Nem feltétlenül alvásparalízisre kell gondolni, egyszerűen az álom és az ébrenléti állapot között megragadva előfordul ilyesmi, egyszerűen az agyad nem kapcsol elég gyorsan, hogy te már felébredtél, és az álom úgy mond megy tovább, amíg nem jelzed az agyadnak, hogy már ébren vagy, pl. mozgással (felkelsz, felgyújtod a lámpát, ilyesmi). Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amit biztos, hogy már mindenki átélt, hogy álmodsz valamit, majd valamiért éjszaka felébredsz, de nem vagy teljesen éber, mondhatni kómás állapotban vagy, félálomban, emlékszel is, hogy mit álmodtál, mielőtt felkeltél, majd elég gyorsan vissza is alszol és folytatódik az álom onnan, ahol abbamaradt. Velem már sokszor volt ilyen, szerintem legalább egyszer már mindenkivel előfordult. Ilyesfajta kómás állapotban simán megtörténhet olyasmi, amit írtál.