Szellem idézés közben történ valami, vagy utánna?! (többi lent)

Ma 18:41 majd bepipiltem a röhögéstől xD köszi!!!!

Évekig idéztem szellemeket a barátaimmal. Élveztük, gyakran hívtunk olyanokat akik nem hittek a szellemekben, hiszen könnyebb volt elkülöníteni a valódi jeleket a beképzelt dolgoktól. Egyik ilyen alkalommal temetőben, egy kápolna mellett idéztünk. Amikor a kápolna ajtaja dübörögni kezdett az ismerőseink rohanvást távoztak és mi is igyekeztünk utánuk. Persze voltak nem kívánt "mellékhatások" is. Egyszer asztaltáncoltatás közben valami iszonyatos erővel belökött az asztal alá. Mivel a szeánszok gyakran az én szobámban történtek az lassan megtelt. Én pedig egy idő után, már pihenni sem tudtam. Volt, hogy arra ébredtem, valaki van a szobámban és mondani akar valamit. Előfordult, hogy egy szellem az ágyamra ült és megfogta a vállam. Én halálra rémültem. Ez éppen egy hatalmas fehér alak volt. Nem volt fenyegető, de rendesen megijedtem. Már nem éreztem magam jól a szobámban, megbetegedtem, sokszor fulladtam. Másik szobába költöztem. Amikor abbahagytuk a szellem idézéseket, vagyis én már nemet mondtam, kissé csökkentek a jelenségek. Ám megmaradt, hogy mielőtt valami rossz történt a családban jelet kaptam. Nem örültem, mert mindig a bajt megelőzően néjhány órával érkezett a "jel" (egy fura hang) és soha nem tudtam kivel és mi fog történni. Így megelőzni sem tudtam. Az utolsó jel anyukám halálát jelezte. Ám ő is visszajárt egy ideig, bár tőle nem féltem. Ő csak szekrényt meg bejárati ajtót nyitogat(ott). Meg amikor meghalt akkor egy hatalmasat dörömbölt a szekrényemen. A gyerekeim kicsinek még láttak ezt azt nálunk, de ma már nem. Nem is szeretném, nem is beszélek nekik ilyesmiről.

Ma már nem rossz, ezek már több mint tíz éve történtek. Ám még ma is vannak történések. Az én régi szobámban alszanak a gyermekeim. Férjemmel nem egyszer be mentünk, mert éjjel tisztán hallottuk, hogy a gyerekek ébren vannak és játszanak a játékokkal. Ám amikor bementünk édesen aludtak a játékaik pedig a polcon voltak. A kutyunk időnként "megbolondul" veszettül ugat egy-egy helyet a lakásban. Én azt mondom, hogy nem szabad játszani a tűzzel.Jobb lenne nem hallani őket...

Semmi problémám nem volt még azon felül, hogy érzékenyebb lettem a szellemlényekre. De rájöttem, hogy kizárhatom őket az életemből, ha arra van szükségem :)

Szkeptikus és egyben kíváncsi ember lévén, én minden lehetséges dolgot kipróbáltam már.A legszebb az volt, amikor azt mondta rám a szeánszot vezető szellemidéző, hogy azért nem történik semmi, mert én a Sátán küldötte vagyok és felkért, hogy menjek ki.Nem is igazán ez lepett meg, hanem az a rémület, amit a többiek arcán láttam.:D Simán elhitték, hogy Sátáni küldött vagyok, még most is erőltet a röhögés, ha felidézem, hogy betojtak tőlem.Mondanom sem kell, hogy engem még nem sikerült hipnotizálni,az asztal nem mozog, a szellemek nem jönnek,a kanál nem hajlik, a tárgyak nem mozognak, ha ott vagyok.De azért volt normálisabb boszi is, aki azt mondta, hogy erős az akaratom ezért nem tud velem mit kezdeni.Pedig én nagyon szerettem volna látni, érezni valamit.Mára már, feladtam a dolgot.

Nem én etetem be őket, hanem a médium.Én semmit nem csináltam,amikor lesátánozott, felálltam, mosolyogtam és szó nélkül kijöttem a sátorból.Még vitatkozni sem láttam értelmét.