Mit láthattam? Van okom a félelemre?

Mi is mindannyian szellemek vagyunk, csak mi most éppen testhez kötve létezünk. Azok a szellemek, akik a testük halála után annak rendje módja szerint nem kelnek át a szellemvilágba, nem kellő tudatosságuk és/vagy valamihez vagy valakihez való túlzott ragaszkodásuk miatt, azok hosszabb-rövidebb ideig itt ragadhatnak a köztes térben, földi síkon. Többnyire ezen szellemek különböző megnyilvánulásait érzékelhetjük egyes esetekben.

Egyes gyermekek ez irányú érzékelése 6-7 éves korukig erőteljesebb, mely később teljesen meg is szűnhet.

Tehát nyilvánvalóan ma is lehetnek körülötted (mint bárki más körül is, tehát ettől ne ijedj meg), csak már nem érzékeled őket.

A tudat, a fantáziád is előállíthat hasonlót. Ha más is érzékelt már ilyen jellegű dolgot abban a házban, akkor kisebb a valószínűsége a fantáziának.

Ha minden más, racionális, hétköznapi magyarázat kizárható, akkor fontolhatjuk meg a szellemi tevékenység lehetőségét.

Ha a házhoz ragaszkodnak, akkor valószínűleg ott maradnak. Ha személyhez, akkor nem biztos.

Bántani csak akkor tudott volna (ha egyáltalán akart volna), ha te az elméddel engedted volna azt.

Nem mindegyik szellem akar kimondottan bántani, de amelyik akar is, csak akkor bánthat, ha negatív érzelmeddel (például félelemmel) utat engedsz neki.

Összegezve: ha minden hétköznapi magyarázat kizárható, s nem csak a fantáziád játszott veled, akkor valószínűleg egy itt ragadt szellemet érzékeltél. Gyermekkorodban képes voltál ilyen érzékelésre, ma már valószínű, nem. Okod semmiképpen sincs a félelemre.