Megtennétek nekem hogy írtok nagyon félelmetes igaz történeteket melyek veletek történtek meg?

Nem tudom, mennyire félelmetes, de azért elmesélem.

Nagymamám lánykorában (olyan 20 évesen kb) jósoltatott magának valami cigányasszonnyal. Nem hitt az egészben, csak segítettek nekik, és a cigányasszony hálából ragaszkodott a jósláshoz. Azt mondta, kell egy konkrét kérdés, és ő a választ kiolvassa a tenyeréből. Jó, nagymamám brahiból azt kérdezte, hogy fogják hívni a férjét.

A cigányasszony némi csiribí után kibökte: Ernő.

Nagyanyámék hazáig röhögtek, hogy miféle név ez, meg ugyan már. Legalább mondott volna valami átlagos nevet, Ferenc, vagy József.

Na, mit ad Isten, nagyapám neve Ernő. Ő volt nagyanyám első és egyetlen udvarlója. 4 gyerekük született.

Nos, én négy történetet is hoztam. A negyediket illetően bizonytalan voltam, mert az a legmerészebb. Sokan kétkedve fogadják, amit meg is értek.

Az első sztori idején még élt dédim. Épp egy rokonunk halotti torán voltunk. Már este volt. A felnőttek az asztal körül hevesen vitáztak valamin. Ahogy kimentem hozzájuk, hallottam hogy dédim (szókimondó asszony volt mindig is) betartotta amit eredetileg jelent a latin közmondás, halottról jól (pontosan) vagy sehogy. Tekintve hogy elkezdte felemlegetni a halott viseltes dolgait fennhangon:D. De mikor az fojtotta belé a szót, hogy az elhunytat ábrázoló bekeretezett fénykép ráesett a fejére a falról, pont egy szidalmazó mondat közepén... Nos hát az lesokollt minden jelenlévőt. Gyerekként nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, visszagondolva viszont rohadt para a szituáció.

A következő rövid szösszenet szereplője is dédim. Már szegény nagyon legyengült, pár héttel (talán nappal, sajnos megfakult a dolog) lehetünk a halála előtt. Rendesen kommunikálni is nehéz volt már vele. Tény, hogy sokat beszélt félre. De az egyik mondat valamiért szöget ütött a fejembe. Olyan félelmetes hangzása volt. Azt mondta, hogy XY-nál (apai nagypapám nevét említette itt) is ott van ez a fekete macska. Ami itt az ő szobájában is. Talán még azt is hozzátette, hogy zavarjuk el. Mondanom sem kell a szobájában nem volt semmiféle fekete macska. Ahogy nagyapaék sem tartottak macskát. Szegény dédi meghalt (2006.06.06, ez a 666 is egy pillanatra furának tűnhet, de ilyen véletlenek vannak) Nem telt el egy év sem és a következő haláleset a családban nagyapa távozása volt...

Most jön a legfrissebb és egyben legerősebb történet. Exbarátnőm nagypapája alzheimer kórban szenvedett. Volt mellette már jópár éve egy asszony, aki gondozta, de ugyanakkor durván és pofátlanul ki is semmizte őt. Mikor a nagypapa meghalt, a lakásából a néni elkezdte elhordani a dolgokat. Volt egy értékesnek tűnő agancs is az utolsó dolgok között. Létrát ragadott hát az asszony és leakarta szedni. Ezt már a rendőrségtől tudjuk. Ugyanis barátnőm felzaklatva keresett telefonon, hogy mikor bementek a nagypapa lakásába vérbe fagyva találtak meg a nénit. A létra előtt. Lezuhant miközben feszegette az agancsot.

Zárás gyanánt egy pár éves történet. Itt sem voltam jelen személyesen, ahogy az utóbbinál sem. Apa sokat jár el ügyfelekhez, sokszor késő este ér haza. Egyszer meglehetősen rémülten ért vissza. Közölte, hogy miközben az egyik ügyfél háza előtt beszélgettek furcsa fényekre lettek figyelmesek az égen. Állítólag beléjük fagyott a szó és rémültség lett úrrá rajtuk. Hang nélkül elsuhanó, különböző világító részekkel (ablakszerűnek írták le) tarkított, csészealj formájú objektumot pillantottak meg. Anyagszerű, szóval érezni lehetett a materiát, hisz kitakarta a csillagokat és az égboltot. Viszonylag közel repült a felszínhez, mégsem hallottak semmiféle hangot. Azt mondta percekig csak álltak ott rémülten és egymást győzködték, hogy ugye nem képzelődtek.

Fogalmam sincs mit láttak, apának nem lett volna oka kitalálni a történetet. Nem is foglalkoztatja az ilyesmi. Viszont azóta is félelmetes mozzanatként hivatkozik az eseményre.

Mèg nekem is eszembe jutott pár tötrènet, csak a furcsaságuk miatt gondolkoztam, hogy leírjam-e.

Kb. 7-8 èves voltam, ès nyári táborban voltunk Bogácson. A strandon egy butik mellett nèzelődtem, nem vettem èszre, hogy a többiek távolabb mentek kb. 20 mètert. Ahogy ott álltam, jött egy pasi, aki majdnem fellökött, ahogy elment mellettem, èn meg felnèztem rá, ès a mai napig meg mernèk rá esküdni, hogy nagy hegyes fogai voltak, èn meg halálra rèmültem tőle. Így felnőtt fejjel csak remènykedem, hogy a bácsi csak meg akart viccelni, ès műanyag vámpírfogat tett be. :)

A másik törtènet pedig 13 èves koromban törtènt, amikor a nővèrem kolis lett, ès vègre csak az enyèm volt a kisszoba. Szeptember volt ès mèg meleg, ès a nevezett kisszobából leskelődtem, sötètedès után a csillagokat bámultam. Először csak egy hangot hallottam felülről, mint amikor ráznak egy nap lepedőt, ezèrt felnèztem a hang irányába, aztán már a sziluettjèt is láttam egy madárnak, ami a nègy emeletes házunk felett repült el a folyógát irányába (kint laktunk a város szèlèn). Ez így önmagában nem lenne furcsa, csakhogy ez a madár bazi nagy volt. Úgy èrtem jóval nagyobb, mint egy gólya, majdnem kisrepülőgèp mèrertű. Biztos, hogy madár volt, mert mozgatta a szárnyát, de az furán szögletes volt. Azóta sem tudom mit láttam. :S

Az előző madaras sztorija kapcsán jutott eszembe, hogy egyszer én is láttam valami nagyon furcsát.

Kb.11-12 éves koromban szüleimmel sötétben mentünk az autópályán (talán az M1-esen, de hogy hol, mikor és miért, arról sajnos gőzöm nincs). Áthaladtunk a nagy útjelző táblák alatt (tudjátok, ami magasan benyúlik az út fölé és mutatja az irányokat a városok felé stb.) és én valamiért hátranéztem, amikor egy hatalmas, fekete szőrös valamit láttam a tábla korlátjára ugrani. Fogalmam sem volt, hogy mi az, de nagyon megijedtem, valami medveszerű lényre hasonlított.

Aztán pár évvel később felfedeztem a Molyember sztoriját. A képet meglátva majdnem elájultam, mert kb.teljesen úgy nézett ki az a valami is, amit én láttam.

Nem tudom, mi történt, végül is lehet, hogy csak képzelődtem vagy a sötétben valamiért nagyobbnak láttam valamilyen madarat stb. Nem tartom azért valószínűnek, hogy egy állítólag a 60-as években Amerikában létező lény az M1-esen kószált volna, de a medvét sem hiszem.

Eszembe jutott még egy sztori.

Ez is kb. 10 éve történt. Én voltam otthon meg a nővérem, ő bent volt a szobában én a konyhában voltam. A konyhából kilátni az előtérre szóval ha valaki jön-megy lehet látni. Ültem a széken zenét hallgattam egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy magas, vékony nő elsétál a konyha előtt. Fehér ruhában volt, majdnem fenékig érő, fekete haja. Lassú, szaggatott mozgása volt. Ekkor még nem is kapcsoltam, azt hittem nővérem ment el még fel is voltam háborodva hogy a hüly---e paraszt nem köszönt csak elment egy szó nélkül. :D Meg nagy vaskapunk van ha becsukod, kinyitod hanggal jár. Mikor nem hallottam a kapu hangot, akkor kapcsoltam, hogy aki kiment a házból nem is lehetett a nővérem, mert ő se nem magas, se nem fekete hajú, hanem barna, az is csak a lapockájáig ért akkor. Megyek be hozzá, látom bent nézi a tvt. Kérdezem tőle hogy ugye nem te mentél el az előbb? Kérdezi miért, elmeséltem mit láttam, erre teljesen lesokkolódott, hogy ő meg 1 nappal korábban takarított, a tv ki volt kapcsolva, az az ablakkal szemben van, és a kikapcsolt tv tükörképébe úgy látta mintha egy magas, vékony, fehérruhás sötét hajú nő megállt volna az ablak alatt. Nézte egy ideig, hogy hátha beszól az ablakon mit akar, de nem. Hátrafordult hogy szóljon neki de nem volt kint senki. Kiment, hogy hátha akar valamit de mire kiért, nem volt ott senki, azt hitte biztos káprázott a szeme, de ketten nem képzelhettük be ugyanazt főleg hogy ő nem mesélte el mit látott pedig 1 nappal hamarabb látta azt az alakot mint én.