Hogyan tudnam kiuzni magambol a gonoszt?

Valószínűleg nincs veled semmi baj, csak némi önfegyelmet és objektivitást kéne elsajátítanod. Én azt hiszem azért van lelkiismeret furdalásod mindenféle hülyeség miatt, mert ami feladatod lenne - pl. a tanulás - ahhoz egyáltalán nincs kedved, ellenben nyomaszt a tudat hogy rossz vége lesz ha nem teszed meg ami a feladatod. Megnyugtatlak, a legtöbb kényszerből tanuló így érez. :)

Próbálj úgy túllendülni a problémán, hogy tervezd meg a napodat, értem ez alatt hogy döntsd el hogy ettől-eddig tanulni fogsz, ha törik, ha szakad. Az elején nehéz lesz, de ha tartod magad hozzá, akkor napi rutinná válik és nem lesz annyira ellenszenves.

Ha nehezedre esik nekikezdeni, akkor gondolj arra hogy milyen előnyei vannak az életedre nézve a tanulásnak és hogy milyen kevés időt foglal le valójában a teljes életedből, a jövőt is beleszámítva. Szóval ne arra gondolj hogy csöves leszel ha nem tanulsz, hanem arra hogy jobb életed lesz ha tanulsz.

A tesóddal kapcsolatos félelemre két dolgot tudok mondani. Egyrészt beszélj valamelyik szülőddel vagy nagyszülővel vagy tanárral vagy pappal, - valakivel akiről azt gondolod hogy tud segíteni - hogy túl nagy rajtad a nyomás és félelmeid vannak emiatt.

Másrészt azt tudom tanácsolni hogy mikor elfog a félelem akkor vedd észre hogy félsz - ez némi gyakorlást igényelhet -, és vedd szemügyre a félelmed okát. Mivel a félelmedről tudod hogy hülyeség, ha akkor vizsgálod meg mikor rád tör, könnyebb lesz felülkerekedned rajta és a száma is csökken.

Egyik sem azonnali megoldás, de ez olyan mint a tanulás, hosszabb távon van haszna.

Nem gyötör a gonosz, te gyötröd magad.

A tesód többre vitte, mint te. De ne felejtsd el, hogy azzal motiválsz másokat, ha az eredményeidről szívesen beszélsz (nem felvágni vele), nem pedig azzal, ha elhallgatod.

Adni is csak úgy tudsz, ha van mit. Elérni is csak úgy tudsz bármit, ha van mivel.