Mi történik most?

Én hiszem, hogy bizonyos lelkek "túlélik" a halálukat a földön. A legtöbb ember, amikor meghal, akkor már a lelkének nincs fizikai lehetősége, hogy az "élőkkel" kommunikáljon. Egyszer azonban meg is tapasztaltam, hogy bizonyos emberek "túlélik" a halálukat, mert valami olyan fájdalmat vagy különleges akaratot cipelnek, amit nem tudtak megoldani még az életükben. Igaz történetet írok le:

Anyósom nagyon szorgalmas, okos, bigott katolikus és menekült magyar lett Budapesten Trianon után, egy zsidó apóssal, aki eltűnt a szovjet fogságban. Nagyon nehezen és hősies helytállással nevelte fel 2 fiát. Az egyetlen hibája az lett ennyi kín után, hogy nem bírta elviselni egyik meenye boldogságát sem. Mindkét házasságot alaposan megnehezítette, sőt az enyémet szétválasztotta, bár én voltam a bezzeg menye és tudom, hogy szeretett és azt is, hogy nem tudta mit csinál.

Közel 9o-hez szrókot kapott, teljesen lebénult és nem volt kérdés, hogy a másik, özvegy menye fogja a továbbiakban a gondját viseni, aki még az unokákat sem engedte be látogatni őt a kórházba érthető okok miatt.Én szóba sem jöhettem a rokkantságom és távoli életem miatt.

Napokkal a kórházi ápolás végén szívrohamban meghalt. A furcsa dolog ezután jött, mert az a zöld szobanövényem, amit tőle kaptam elkezdett megvadulni, irtó furcsán kezdett nőni. Állandóan hallottam anyósom sírását, amit minden bizonnyal a kórházban a félelme generált, hogy mostantól kezdve a gyűlölet fogja körülvenni és nem tudja megvédeni magát többé. Ez ment kb. másfél hónapig, mire a következőket tettem. Megálltam a virág mellett, visszavágtam. Megfordultam és hangosan az üres szobában ezt mondtam: Nani, nálam itt lehetsz, de nem akarom többé a sírásodat hallani és néha még imádkozom is érted. Ezután több mint tíz év óta a virágom normálisan nő, sírás nincs és nem érdekel már a jóindulat vagy rosszindulat, mert ezt ilyen esetekben nehéz megmondani, még akkor is, amikor ismertünk valakit nemcsak heccből próbáljuk visszahozni közénk. Ezt jobbára csak Te döntheted el,hogy jó vagy rossz szándékú a hatásai alapján és találni egy módot, hogy visszamenjen a "normális" életébe. Viszont sokszor rémálmunkba vagy mélyálomban felkelünk, kinyitjuk az ajtót, bekapcsoljuk a tévét, felhúzzuk a redőnyt... vagy látjuk, amit nem látunk...

Nem bántásból írom. Mi a tanulság? Nem szabad ilyet csinálni. Nem igazán értem ennyi idősen.....jo persze nem sok esze lehet az embernek de mindegy.

Emlékszem anno mi is szórakoztunk ezzel hogy milyen poén stb. Igen utolag belegondolva nekünk sem colt sok eszünk de hála az égnek nagy baj nem lett.

De aztán az idő múlásával rájöttem hogy cseppet sem vicces. Persze van aki nem hisz az efféle természetfeletti dolgokban de én például nagyon is hiszek.

Nem tudok mást mondani mint mond el anyukádnak hogy ezt csináltatok és ez van.

Nem tudom hogy rossz vagy jo indulatú e a szellemetek de szerintem mindenki egyet ért azzal jobb neki vissza menni a saját világába.

Mi a francnak kell szellemet idézni rád tapad nyilván nem gonosz de akkor sem jó ha ilyen szarságok szálingóznak körülöted.

Ne csinálj többet ilyen hülyeséget!

:-)

Értem én. Éppen ezért írtam hogy nem bántásból írom. Az ember kíváncsi csak néha a kíváncsiság előrébb kerül mint a gondolkodás. Mindegy.

Anyukád tudja?