Mi vár a halál után?

Ami a halál után, az a születés előtt.

Sőt a "születés" szó sem annyira helytálló, mivel a születés az csak egy pillanatból áll.

A születés előtt a méhben fejlődtél.

A helyes szó a "megtermékenyítés előtt" lenne.

A mondat így:

Ami a halál után, az a megtermékenyítés előtt.

Csak egy puszta megjegyzés volt. :)

MI A HALÁL?

"Örömmel élni, idejében meghalni."

A halállal való foglalkozás tudománya a tanatológia, de vizsgálja az orvosbiológia, élettan, pszichiátria és pszichológia, a jog, a teológia, a filozófia, és még föl sem soroltam az összes tudományágat.

Az állat az életéért küzd, az ember a haláltól fél. A születéstől, mások szerint már a fogantatás pillanatától kezdve — hiszen az anyaméhben a megszületés előtt is lehetséges a halál — "beindul minden ember biológiai órája és visszaszámlál." Abban mindannyian egyenlők vagyunk, hogy meg kell halni. A kérdés csupán az, hogy mikor és milyen körülmények között?

Lennie kell valamilyen megoldásnak, amely az elmúlást illetően megnyugvással tölt el bennünket, és ez nem lehet más, mint az emberhez méltó, teljes élet megélése. Számunkra a végső megoldás sohase a halál legyen, sem a "halálon túli", bizonytalan "élet". Ez a földi, biológiai élet hívőnek és hitetlennek egyaránt ajándék, mert az ÉN csak egyszer birtokolja. Ezért számunkra a halál sohasem lesz cimbora! Aki viszont tartalmas és szép életet élt, könnyebben közelít a halálhoz. R. Steinpach írta: "[...)a halálról világos képet szerezni, igazából azt jelenti, az életet helyesen megérteni."

Bármilyen különös, minden Élet, minden ember maga a Halál is. Amikor egy újszülött világra jön, mint magban a csíra, életében már benne lakozik a Halál, és az évek múlásával egyre nő benne. Halálunk előtt az élet csupán egy vékony, rideg burok, amelyből egyszerre kikel igazi lárvája: a Halál. Minden más elmúlik, s az egykori ÉN-ből egyedül ő marad meg — rajta teljes diadalt aratva —, majd akár egy éjjeli lepke, végleg elszáll. "Öregkorunk szükségképpeni velejárója, hogy a halál jegyében élünk, annak célegyenesében."

Búcsúzunk az alkotástól, amelyet befejeztünk. Búcsúzunk alkonyatkor a Naptól, amely ha lebukott, vége a szorgos napnak és ugyanabban a formájában többé vissza nem tér. Minden pillanatban átélünk egy-egy kis halált, amely figyelmeztet bennünket: készüljünk föl az életre, s ha igazán éljük, legyen nekünk könnyebb a halál! A baj viszont az, hogy a halálra nem tudunk kellően fölkészíteni, mi magunk felkészülni, és igazán meghalni sem! A "meghalnitudásnak" tudománya és művészete van, amelyeket épp egy diadalmas élet során kellene elsajátítanunk. A baj ott van, hogy nem tudjuk!!

Teljesen mindegy, nem számít.... Az életben úgy kell élni, hogy ne bánd meg! És nem szabad feladni!

Ha a valóság érdekel, akkor tanulhatsz mások véleményéből, de az nem mindig fedi az igazságot...

Inkább nézd meg a videót, amit ma csináltam:P

[link]

Javaslom Dr. R.Moody könyvét,címe:Élet az élet után

Érdekes olvasmány,rengeteg a halálból visszatért,visszahozott ember élményei is vannak benne.