Történt már veletek valami paranolmális jelenség? Ha volt már ilyen veletek leírnátok nekem?

Szia!

Velem nagyon sok paranormális dolog történt,de kettőt leírok:

A barátnőm itt aludt nálunk,és éjjel felkeltem valamire,nem emlékszem,hogy mire,talán rosszat álmodtam,nem lényeges.

Alig tudtam visszaaludni,valamit éreztem a szobámban,valamilyen aktivitást....

Végre visszaaludtam,de nem aludhattam olyan sokáig!

Ugyanis valaki belelehelt fülembe!

Először nem tudtam elképzelni,biztos csak a fáradságtól van,de nem,mert pontosan éreztem,hogy valaki belelehel a fülembe....

Amikor reggel elmondtam a barátnőmnek,nagyon megijedt...

Itt van egy másik,ami még az előző történet előtt történt:

Szintén a barátnőm volt itt nálunk,csak most nappal volt.

Gépeztünk,aztán egyszer csak a barátnőm elkezd bámulni a hátam mögé...

Lefagyott,nem tudott megszólalni.

Először azt hittem,hogy hülyéskedik,de ismerem,és amikor hazudik,akkor mindig elneveti magát,de most kivételesen nem nevette el magát,meg sem tudott szólalni.

Aztán megkérdeztem:

-Mi a baj?(Nem mertem a hátam mögé nézni,mert féltem,hogy valami olyat látok,amit nem akarok...)

-...

-Na,mi van?

-...

Vártam egy kicsit,aztán utána végre megszólalt.

Azt mondta,hogy látott a hátam mögött egy körülbelül 5 fejjel nálam magasabb 'alakot',és nézett le rám...

Nagyon megijedtem,de azért még faggattam,hogy hogy nézett

ki,de nem tudta pontosan azonosítani a kinézetét.

Egyből kifutottam,és pár napig nem is aludtam abba a szobában.

Azóta is történnek ilyen kis apróságok.

A végére:

Ezek a történetek nem kamuk,tényleg megtörténtek velem,nem lenne sok értelme hazudni....

14 éves voltam, fülműtétem volt. Elaltattak, és egészen különös álmom volt. Először azt álmodtam, hogy nem tudnak magamhoz téríteni. Aztán az egész átcsúszott valami egészen bizarr életfilmbe, mint amikor valaki előtt elpereg az élete. Csak én nem a múltról álmodtam, hanem a jövőmről. Először az unokahúgom halálát. Egy nyugati kocsit, ami a miénk (1983-ban volt ez a műtét). Aztán, hogy két gyerek él velünk, akik a féltestvérem gyerekei, és rosszul sült el. Családi házban laktunk, de állandó vitánk volt egy öregemberrel, akivel eltartási szerződésben voltunk (akkoriban azt se tudtam mi az). Aztán irodában, dolgoztam. Majd szalag mellett, fehér köpenyben és utáltam. Aztán apám halálát. Aztán a rettenetes nyomort amiben élek 35 éves korom után. Aztán a saját halálomat láttam.

Természetesen nem vettem komolyan egészet. Egészen az unokahúgom haláláig. Egyre több egyéb részlet is eszembe jutott. Mindent megtettem, hogy elkerülje dolgokat, de minden bekövetkezett, pontosan úgy, ahogy álmodtam akkor. Legalább 10 éven át kapkodtam összevissza, ha olyan helyzetbe kerültem, ami ismerős volt hirtelen változtattam az életemen - de semmi hatás nem volt. Minden pontosan úgy történik, akármit is teszek. Ennyi. Aki nem akarja, nem hiszi, igazából lesz.rom. Eddig ezt csak egy embernek mondtam el, de mivel itt úgysem hiszi szinte senki, másrészt nem tudja senki ki vagyok, nem igazán érdekel. Azóta szinte soha semmi paranormális nem történt velem. Se szellemek, se semmi. Csak az, amit már előre tudok, hogy jön. KB 10 éve adtam fel, hogy küzdjek ellene. Most már elfogadtam, és tudom, hogy minden sors előre megvan írva, mindenkinek el kell játszania a szerepét a Nagy Drámában. Bármekkora hatalmasság is, vagy akár egy őserdő mélyén gubbasztó őslakos.

11 - es nagy south park fan vagy

velem csak aaz történt hogy a suliban kimentünk az udvarra a föld meg volt repedezve mikor másodszorra jöttünk ki akkor a fal volt megrepedezve de a föld nem. ennyi?