Már aludni is alig merek, segítenetek kell, ti mit tennétek? (részletek lent)

Nagyon sokszor érzem azt hogy valaki bámul, néha meg mernék rá esküdni, hogy valaki bökdös. A macskám egyik nap nekem rontott minden ok nélkül, aztán (mintha megvilágosodna) hátrált néhány lépést és ártatlanul rám nézett. esténként fura zajokat hallok, valamelyik este pedig úgy aludtam el, hogy be volt csukva azt ajtóm, mire felébredtem, résnyire, de nyitva volt. Azt hittem, szívbajt kapok, végül szóltam a szüleimnek,akik kihívták a rendőrséget, mert azt hittük, hogy betörtek hozzánk. De erről egyáltalán nem volt szó. Valamelyik nap pedig kuncogást hallottam. Nem gonoszat, vagy gúnyosat, inkább mikor egy kisgyerek valami viccesen kacagni kezd. A macskám egyre hülyébben viselkedik, pedig be van oltva, nem veszett, meg van nevelve, nem kandúr és egyébként is nagyon barátságos. Néha megpillantok egy alakot, aki elindul felém, aztán, mintha meggondolná magát...elrohant. A minap, a suliban pedig a tanár megkérte, hogy vigyek át

egy papírt egy másik tanárnak. Senki se volt a folyosón, de valaki megszólított. ijedten néztem körbe, de nem láttam senkit. Aztán még aznap (ugye az a szokás, hogyha egy tanár bejön a terembe, fel kell állnunk) meg mernék rá esküdni, hogy egy nénike bejött a termünkbe, ezért felálltam köszönteni, de csak én álltam fel. Mindenki értetlenül meredt rám.

Gőzöm sincs, mi van velem. Nem tudom, hogy velem van baj, vagy valami tényleg nem stimmel. Mit tegyek?