A lélekvándorlás és a szellemek létezése megfér egymás mellett?

Nincs mit.

Azt még hozzátenném, hogy azt a lelket nevezzük szellemnek, amely a fizikai halál után nem lép át a másvilágra, hanem itt marad.

Illetve, olyan is előfordul, hogy a túlvilágról "lenéz" néha.

Kivéve ha nagyon híres ember, mert akkor a lelke örökké itt ragad, hogy évtizedek, de akár évszázadok múlva is megidézhető legyen halloweeni tini-szellemidéző partin.

Akkor is bajban van ha skót úrnak születik, mert akkor meg halála után kénytelen örökre a kastélyában kísérteni a helyi turizmus fellendítése végett.

:)

"pl hogy hova, mely szülőkhöz, melyik családba szeretnének leszületni, mit szeretnének tanulni, stb"

Így van! S a legtöbbjük előzékenyen átengedi a helyét, és nem a Rotschildok utódaként, hanem etiópiai aidses gyerekként jön világra, akinek az egész élete egyetlen végeláthatatla szenvedés. Hihető. Hiszen az ember már csak ilyen. A buszon is egymással versengve ugrálnak fel, hogy átadják a helyüket ha felszáll egy nénike.

kedves utolsó!

Azok, akik már eredeti valójukban vannak a másik dimenzióban, nem úgy gondolkodnak, mint te, önző emberi lény létedre, hanem átlátják azokat az összefüggéseket, amiket te nem. Meg tudják határozni, mit szeretnének tapasztalni vagy megtanulni a következő életben. Ha mindenki milliomosnak születik, akkor sokat nem fejlődne, csak úszkálna, mint hal a vízben, értelmetlenül. Az életek lényege a fejlődés, tanulás. Mellesleg megnézhetsz néhány ilyen "nyomorultat", hogy mégis mennyivel boldogabbak, mint te a kényelmes kis civilizált világodban. Innen is látszik, hogy a lelkek nem egyformán fejlődnek, nem egyforma a teherbírásuk és a feladatuk sem.