Vajon még köztünk lehet vagy elment már?

Na, most elképzeltem, milyen érzés lehet úgy élni egy életet, hogy azt mondogatja valaki, hogy nincs lélek. Tehát neki sincs lelke, meg a családjának sincs lelke. Biztos mind lelketlen szemétláda, vagy nem tudom. O.o

Igenis, létezik lélek. Anélkül egyszerűen nem is lenne semmi értelme az életnek. Ezért vannak egyébként lelkesítő beszédeink, ezért létezik olyan, hogy "lélektan", vagy épp testi-lelki egészség, lelki teher, lelketlen cselekedet, sőt, még a lelkét is kileheli az ember néha.. :) Kíváncsi vagyok, hogy a lélekben nem-hívők hány ilyen kifejezést használnak lelkesen? :)

Lélek tehát van, és igen, a halál után is veled maradhat (szerintem). Ismereteim szerint főleg a nagyszülők gyakran maradnak velünk haláluk után bizonyos dolgokat elintézni. Nekem is sokáig maradt a nagymamám, sőt, hihetetlen, de kb. 10 évvel a halála után még pénzt is adott nekünk... ("véletlenül" pont akkor találta meg anyukám mama "dugipénzét", amikor nagyon szükség volt rá. Tudta jól, mert utólag eszébe is jutott, hogy tényleg, mama mindig ott tárolta a tartalékot, de sok-sok éven át eszébe sem jutott a dolog. Bezzeg akkor, amikor tényleg kellett, amikor vészhelyzet volt, akkor hogy-hogynem, totál mellesleg benézett oda, ahol a pénz volt, és megtalálta. :) )

Szóval valószínűleg azért maradt, hogy segítsen kicsit, feldolgozni a halálát is, és valamiben talán segíteni, esetleg elbúcsúzni a fiától, miután meggyógyult. Alkalomadtán kérdezd meg nyugodtan, ha úgy érzed, jelen van, és hallgass a megérzéseidre, az első gondolat, ami még az előtt a fejedbe szökik, hogy tudatosan végiggondolhatnád a logikus lehetőségeket, az lesz az ő válasza. :)

Hidd el tudom mit érzel! Én is mindazt megtapasztaltam amit leírtál. Nem ismerem erre a magyarázatot, de hiszek benne, hogy olyan dolgok is léteznek amire ma még nincs válasz.

Részvétem!