Halhatatlan lény-e az ember, ha igen, miért halandó?

Kedves Imran,

elhiheti, tisztába vagyunk azzal, hogy az ilyen szintű kérdésekre választ nem igazán lehet adni. Valóban nincs hozzá még kellő tapasztalatunk. Még... Pont ez a legnagyobb hibája a legtöbb ősi hiedelemnek is. Ez tény. De itt nem is az a célunk, hogy határozott választ adjunk, ez tévedés. A célunk, legalábbis az enyém, hogy az eddigi tudásom alapján levont következtetéseim eredményeit, mint hipotézist közzétegyem. Sok ember sok hipotézise szűkíti a helyes válasz megoldását. Választ valószínűleg ugyan nem kapunk, de közelebb kerülhetünk hozzá. Rossz cél minden kérdésre megtalálni a választ, lehetetlen és fölösleges. Jók a nyitott kérdések, a rejtélyek, hiszen ezek éltetnek minket napról-napra. Ezek adnak ambíciót, ezektől érdekes a világ. Tény és való, amíg zárva az ajtó nem tudhatjuk mi van mögötte. De itt nem is ez a lényeg. Nem tudni kell hanem akarni. Ezt csak az értheti, akiben megvan a tudásvágy.

A kérdés meg bár nyelvtanilag értelmetlen, takar egy magasztosabb kérdést magában.

Azt, hogy az ember mindig azt akarja ami neki nincs... Gondolom erre akartál utalni. A szomszéd füve mindig zöldebb! - Ahogy azt mondani szokás ugyebár... Nos, nem kell hókuszpókusz mert ez az ember személyiségéből adódik!

A nő és a férfi meg azért egyesül, hogy a faj ne haljon ki. Na most igaz, hogy ennek mára több szerepe lett... Alapvetően ez egy ösztönös folyamat, ezért mondhatni kényszert érzünk rá. Mint olyan, ez a folyamat is természetes... Az, hogy jó érzés, és ezért is csináljuk gyakorta teljesen fölöslegesen, csupán a természetünk iróniája.

Tudniillik ha kettőből egy lenne és nem három nem lenne értelme... Stimm? Az akkor nem szaporodás, hanem fogyás volna... Nem faj fenntartás, hanem faj (elfogyás?!)... Az meg miért is lenne jó? Ebben semmi logika sem értelem. Nyilvánvaló badarság. El sem merem képzelni, hogy ilyen felfogásban hogyan lehet valakivel "ágyba bújni"...

Amúgy az idő már csak ilyen. Soha sincs vége... Mert bár mi egyszer majd kihalunk, de az idő attól még telni fog. "Mert ahol valaminek vége, ott kezdődik valami új". Bár az idézet elcsépelt, de határozaton igaz.

Bármilyen kerettörténetet hozzáfűzhetünk az ilyen alapvető dolgokhoz, azok attól még alapvető dolgok maradnak...

Mindig azt akarja, ami nincs, és ez a személyiségéből adódik, de miért is? Ahhoz, hogy mozgásban legyünk (=éljünk), mindig kell egy cél, ami felé haladunk. Tehát sose lehetünk ott, ahol akarunk, vagyis ha eljutunk oda, megint kell egy másik cél (esetleg pont ahonnan indultunk, alfa=omega), különben megszűnik a mozgás (=halál). Egyszerű példával élve, várom, hogy hozzám érjen a (pl) pingpong labda, de amint "birtokolhatom", már ütöm is vissza. Azért ütöm vissza, hogy majd egyszer megint nálam legyen, vagy azért akarom, hogy nálam legyen, hogy megint visszaüthessem?

A tudósok azt mondják, azért párosodik az ember, hogy utódot hozzon létre, és mi ezt elhisszük nekik, mint mindent. Én sem azt mondom, hogy nem így van. De mi van (csak feltételezés), ha ez csali, és az embert az eggyéválás illúziójával kecsegtetve csalja csapdába? Mi csak a vágyat érezzük, de fogalmunk sincs, hogy az igazából honnan fakad, max elolvassuk a biológia könyvben, és magunkénak hisszük azt a tudást. Az ember semmilyen "felfogásban" sem bújik ágyba! Nem azzal a tudattal teszi, hogy most már hárman akar lenni. (Kivéve a mai kor emberét, aki a társadalmi elvárás nyomása alatt csinálni akar egyet, mert a szomszédnak is van, meg már a rokonok is kérdezgetik, hogy hol késik már a kicsike.)

"Az, hogy jó érzés, és ezért is csináljuk gyakorta teljesen fölöslegesen, csupán a természetünk iróniája."

Igen, de akár megfordítva is mondhatnánk; szexelünk, mert isteni, de az, hogy ebből netán gyerek is lesz, csupán a természet iróniája.

"Tudniillik ha kettőből egy lenne és nem három nem lenne értelme... Stimm? Az akkor nem szaporodás, hanem fogyás volna."

Valami ilyesmiről volt szó itt korábban, hogy van a mennyiségi gyarapodás, és a minőségi, ami fordítottan arányos egymással. Minél inkább "szétosztjuk" magunkat, annál tökéletlenebbek lesznek az egyes "összetevők". Lehet, hogy én értettem félre, de valahogy úgy értelmeztem, hogy a feloszlás helyett az integrálódás az, ami által közelíthetünk, vissza találhatunk az isteni minőséghez.

Átlátom a gondolataidat... Pozitív, hogy a kérdéseket elsősorban magadnak teszed fel. Ez fontos. Ez teszi bölcsé az embert, hogy saját magát is felveti a közösbe.

Való igaz, cél nélkül élni effektíven nem lehet. Már maga az élni akarás is cél. De ott vannak azok akik nem akarnak élni. Semmire nem vágynak, és csak el akarnak tűnni. Az ellenpélda mostanra igazán el is terjedt a világon, a depresszió egy mély típusa. Velük mi a helyzet? Élnek, cél nélkül... Bár fel lehet fogni a semmivé válást is célnak. Illetve az ilyen ember "lelkileg" már halottnak nevezhető. Mint mindig, ebbe is belelehet kötni.

Akkor én is egy egyszerű példával fogok élni! :

Alig várom, hogy megszülessen a gyermekem, és NEM szándékozom őt szélnek ereszteni! Meg akarom tartani. Ezek az eszmefuttatások nem sokban térnek el az összeesküvés elméletektől...

Azért várja az ember a pingponglabdát, hogy a játék hevében mozgósított energiáját levezesse továbbá, hogy fitogtathassa képességeit ütésével. Az meg hogy visszaüti azért van, mert ez az a közös megegyezés, ami követi a játékszabályokat. Nem feltétlen kell mindent túlgondolni mert akkor esik az ember olyan hibákba amiket elkövetsz, amiket elkövetnek és elkövetek gyakorta én is. Amire egyszerű a válasz arra egyszerűen kell gondolni.

Ki csalja csapdába? És milyen illúzió? Ha tényleg az egyé válás volna a cél, akkor meg rájöhetett volna ennyi idő alatt, hogy így nem igazán működik... De jó, vonatkoztassunk el a nyers tényektől.

Tételezzük fel, hogy valóban nem szaporodás céljából vannak az amúgy teljesen arra specializálódott szerveink, hanem egyé váláshoz. Miért? Hogy ketten együtt egészet alkossunk? Hogyan? Ez a folyamat nem okoz fizikai egyé válást, a lelki köteléket meg csupán a közös intim emlékek okozzák. Ez nem igazán biztos talaj az elméletnek.

Itt nem az ember személyes tudatáról van szó. Minden állatban ott van az, amit ösztönnek hívunk. Minden állat ösztönösen szaporodik fajfenntartás miatt. Ez tejesen egyértelmű. Ha nem így lenne elfogynánk és végül kipusztulnánk.

Ha már a fordítgatásokról van szó... Csak egy satu kérdés:

Azért beszélünk istenről mert van, vagy azért van isten mert beszélünk róla? Ahogyan azt a volt tanárom is mindig mondta, bárkinek és bármiből fellehet tenni úgy egy kérdést, hogy arra biztosan ne tudjon válaszolni.

A mennyiségi és minőségi? Való igaz, ahogyan nő a népesség száma úgy nő a tudatlanok aránya is. TÉVEDÉS! Ez is csak egy illúzió, félrevezetés. tudatlanok mindig is voltak, vannak és lesznek is! Ez elkerülhetetlen. Akinek van esze az a rangsor elején áll, ők azok akik irányítják a világot. egyre lejjebb a lépcsőn butul a nép. Egyik következik a másikból. Csupán azért tűnik butulónak a világ, mert a népességgel a tudatlanok száma is nő, de az arány átlagosan megmarad.

-Azért vannak lentebb a tudatlanabbak, mert sem anyagilag, sem környezetileg nem tudnak hozzájutni a tudáshoz. Saját, gyakorta félreértelmezett tudásából kénytelen alkotni.

-Az irányítók meg azért állnak fönt a páholyban, mert adott a tanulás lehetősége, illetve mert az okos könnyen megvezeti a tudatlant. Ez a világ rendje. Persze kivételek mindig is voltak és lesznek, de a kivétel csak erősíti a szabályt. Összefoglalva a politikus parancsol a nép dolgozik.

Tegyük fel, hogy születne egy ember és csak egyedül élne. Nem lenne több ember. Ő lenne az ember... Akkor az utóbbi elmélet alapján ő nagyon okos lenne? Badarság! Kitől tanulna. Ki adná át a több ezeréves tudásunkat? Magának kéne fölfedeznie mindent! Sőt, sem beszélni, sem eszközt használni nem tudna. Tudatlan volna.

Mindennek megvan a határa. Kell egy minimum létszám az ideális fejlődésért. Ugyanakkor megvan a maximum is, amin túl már véghezvihetetlen a tudás átadása maradéktalanul. De ezek annyira alapvető dolgok, hogy nem is kéne írnom...

Mi az az isteni minőség? Ki mondta először, és ő honnan hallotta? Volt valaha is abban az állapotban valaki? Ok a feltételezésére? bármi ami mellette szól és elfogadható?

Lehet, hogy lesz. Az ember mindig is vágyott a tökéletességre nem csoda, hogy ábrándozott róla. Rengeteg mesét kitaláltak egykoron, hogy a népet vezessék kedvük szerint. Igazán elfajult... Ma is ez az agymosás van, csak más eszközökkel. Az embernek megváltást és vigaszt nyújtanak, hogy az mint birka higgye és kövesse a vezetőket. Mára a tudomány is ezeket az ösvényeket tapossa, ezért is nem hiszek nekik. A tudomány is korrupt és szennyezett lett!

Mint írtam, az okos vezeti a nyájat, a sok tudatlant. Ez ősidők óta így van. PL.:

Az ősember talált kovakövet és rájött, hogy tüzet tud vele csiholni. Megvezette a többieket, hogy ő isten tűzmágusa és mindenki tisztelte. Amikor a lebukás veszélye állt fönt egyszerűen csak úgy tett, mintha átadná erejét és elmagyarázta nekik a kövek használatát. Ez bár csak mese, de valószínű, hogy történt anno hasonló és nem is véletlenül. De mint példa helytálló. Joggal merül fel a kérdés mit higgyünk el, és mit ne. Ez az amiben senki nem segíthet. A választ magadban kell megtalálnod. Ha az ember kinyitja a szemét rájön, hogy mi az amit hinni akar és hogy mi az a valóság amitől ő menekül.

Nem hiába mondják, hogy a tudás veszélyes, hogy a zseni és az őrült határon állnak. Ha az ember túl sokat megtud a világról abba könnyen beleőrülhet. Az ember választhat, hogy vagy boldog lesz, vagy ismerni fogja a világ működését. A kettő távol áll egymástól és csak keveseknek sikerül ezt a két dolgot együtt használniuk. Kétség kívül a boldogság az ami kézenfekvőbb. A valóság megértése szinte lehetetlen dolog, én is csak remélni tudom majd sikerül egyszer eljutnom oda. Célom, hogy az igazam a legközelebb álljon a valósághoz. Tedd fel magadban a kérdést, neked mi a célod? Mert ha a boldogság vagy a nyugodt élet, akkor felejtsd el a valóságot és élj az igazadnak! Hidd el, jobban jársz. Ahogyan azt nekem is egy bölcs ember mondta nem az számít, hogy kinek van igaza hanem az, hogy igazad legyen! Magyarán higgy magadban és állj ki az igazad mellet, különben elveszel. Ez a boldogság kulcsa.

Bocsi, most olvasom vissza: "-a megnyilvánult (összességében) egyensúlyban van, de egyetlen eleme sincsen egyensúlyban : ez szükségszerű

(Hérakleitosz mindezt nagyon jól látta és értette.)"