Lakott már valaki kísértett házban?

A Haleszi tanyák a Magas-Bakony keleti nyúlványán található. 1978 didergős telén hátizsákkal, benne jó forró teával elindultam Veszprémből túrázni. Estére az Augusztin-tanyára terveztem az érkezést, de nem jutottam el odáig. Eltévedtem. Bár nagy hó volt reggel, de sütött a nap. Az előrejelzés sem ígért változást. Már több órája úton voltam, de nem voltam még fáradt. Az egyik pihenőhelynél mégis megálltam teázni. Oroszországból hoztam haza pár éve тупость teát, amit nagyon szerettem. Azt kortyolgattam, de nem vettem észre, hogy átmelegítene. Pedig forró volt. Indultam tovább a sárga jelzésen, de egyre jobban fáztam, és sűrű, nehéz köd ereszkedett le. Szinte harapni lehetett, olyan sűrű volt. Mentem tovább. A mély hóban nem látszott az ösvény, s a sűrű köd miatt még nehezebb volt a dolgom. Visszafordulni nem volt érdemes. Legalábbis akkor úgy éreztem. A cél már közelebb volt, mint visszafelé, ember járta útig. Szóval megyek, megyek tovább. Ekkor már tájolóval a kézben. De egy idő után elkezdett furcsán viselkedni. Pedig nagyon megbízható Silva Kiusaten professzionális tájoló. Azt vettem észre, hogy erősen elhajlik az északtól, majd visszatér a helyes irányba. Esteledni kezdett, de a köd nem oszlott, s a tájoló egyre bolodnabb lett. Már nem tudtam, mikor mutatja jól az irányt, s mikor tér el.

Nagy örömömre megérkezdtem egy házhoz. Ez persze nem az Augusztin tanya volt, azt jól ismerem. Mindegy, itt talán meghúzhatom magam éjszakára. Gondoltam. Senkit nem találtam ott. Az ablakok egy része kitörve, a maradékon is ujjnyi vastag a kosz. Az ajtót nyitva találtam. Bementem. Épp ideje volt, mert már egészen össze voltam fagyva. Itt még egy kis teát. Már nem volt forró, de még mindig csak kortyonként volt iható. Lerúgtam a bakancsomat, kiszedtem a csomagomból a hálózsákot, s lefeküdtem aludni. Nem tudom mennyi idő telt el, s mi ébresztett fel az éjszaka közepén, de felébredtem. Neszezést hallottam a szomszéd helyiségből. Gondoltam, talán a gazda, vagy másik vándor. Kikászálódtam, de senkit nem találtam. Egy tompa puffanás hallatszott onnan, ahol a fekhelyem volt. Visszamegyek, s döbbenten látom, hogy az addig párnámként szolgáló hátizsákom most egy jó méterrel arrébb hever a földön, a tartalma meg szét van szóródva. Annyira fáztam, hogy nem törődtem vele, visszabújtam a hálózsába. Majd reggel elpakolok. Később bagolyhuhogást halottam, majd kezdőttek megint a szomszédban a nyikorgások, csikorgások. Mondanom sem kell, hogy most sem találtam ott senkit.

Megint visszafeküdtem, de azzal az elhatározással, hogy ébren maradok. De a kimerültség erősebb volt, s mégis elnyomott az álom. Hajnal felé kellett már járnia az időnek, amikor újólag felébredtem. Hangos csörömpölés keltett fel. Egy kutya csörömpölt a csajkámmal. A lábával rugdosta, éktelen zajt csapva. Rákiáltottam, talán dobtam is felé valamit. Rám nézett ez a fenevad. Két rettentő karbunkulus szeme szinte bevilágította a szobát. Ugyanakkor jeges fuvallatott éreztem végigsöpörni. Bár semmi nem volt ott, de úgy éreztem, valami az arcomon is végigfut. S egy szempillantás alatt kihunyt a vörös fény, s eltűnt annak gazdája is.

Aznap éjjel már szemernyit nem aludtam. A felkelő nap első fényénél összeszedtem a holmimat, hogy tovább induljak. El, erről a szörnyű helyről. Kint ragyogóan sütött a nap, s az előző este fagyos, ködös időjárásának nyoma sem volt.

Az ajtóra pillantva egy cédulát vettem észre. Ez állott rajta:

Itt jártam. Anorexiás szép&okos Veronika

Ez egy elég sajnálatos eset amit ide írok. Budapesten éltem egy panelházban. Barátokkal összejöttünk beszélgetni és szóba kerültek a kísértetek.mindenki mesélt valami égetelen nagy lámaságot de rendesen sikerült megijednünk. Akkoriban volt egy kis fehér perzsa cicám mint, tudjuk a perzsa macskák nem a rohangálásukról híresek. De manó szaladni kezdett. furcsa is volt nekem,hogy hova rohan ennyire. Kis idő mulva leült a szomszédos szoba küszöbére és nyávogni kezdett. mindenki elcsendesedett egy pillanatra amég felhívtam a figyelmüket a macska furcsa viselkedésére. De manó csak nyávogott nem hagyta abba. és meredten nézett egy pontra.

Abban a pillanatban az egyik kép ami egy szöggel volt a falra rögzítve egy vaskos szöggel, hatalmas robajjal a földre esett miére barátaim és jómagam cipő nélkül loholtunk ki a folyosóra ahova a lakás bejárati ajtaja nyílt.