Álomparalízis, vagy esetleg démonok, szellemek? Személyes tapasztalatok, lent!

Gyerekkorom óta történnek velem érdekes dolgok, amiknek eleinte nem tulajdonítottam nagy szerepet, ma már viszont egyre inkább érdekel.

Az első ilyen élmények hangok hallása, halk morajlás, vagy épp süketítő sípszó. A moraj, ami félelemérzettel tölt el, próbál álomba meríteni. A sípszó, amit a bal fülemben hallok, veszélyre figyelmeztet (általában ezek után mindig történik kisebb szörnyűség...viták, harag, méreg)

Később egyre gyakrabban részese voltam az álom-ébrenlét közötti állapotnak, amikor a test nem mozog, látom magam kívülről, látom a körülöttem lévő dolgokat, viszont az állapot elhagyására nagy energiára van szükségem. Míg egyáltalán nem tudtam kezelni a helyzetet, addig olyan pontra is eljutottam, hogy éreztem, hogy az ereimet megtölti vlm forróság, és a vér áramlása a szívembe felgyorsul, majd megáll pillanatokra. Ekkor annyira koncentráltam arra, hogy legyek túl rajta, hogy sikerült "felébrednem", megmozdulnom, viszont olyan állapotba kerülök, hogy még ezután sem könnyű, hogy tudatomnál legyek...egyre inkább vissza akar húzni valami.

Többször éreztem azt, hogy a mellkasomon ül egy nagy súly.

Többször érzem azt, hogy valaki figyel, valaki mellettem van.

A hidegséget amit magam körül érzek _néha_ más nem érzékeli.

Komolyabb dolgok amik történtek:

Egyik éjjel, a koli szobában voltunk mind a 3-an lányok, későn feküdtem le aludni, de már mindenki aludt. Arra ébredtem, és tényleg felébredtem, hogy valaki lehúzza rólam a takarót. Még mérges is voltam, hogy megint bejöttem a haverok egy jó buli után, és engem akarnak zavarni, de nem. Visszatakaróztam, és a következő érzés az volt, hogy befekszik mellém valaki, átölel, és a fülembe súgja, hogy "nem kell félned, nem lesz semmi baj". Az arcára nem emlékszem, csak arra, hogy megcsókolt, éreztem, és a sötétben átölelő árny, lassan eltűnik, a semmibe, és a takaró felemelkedik, majd leesik. Reggelig ébren voltam, lámpánál, és imádkoztam, de a jelenlétét még később is éreztem.

Másik érdekes történet, amit _élveztem_, hogy elkezdtem felemelkedni vízszintesen az ágyamról, és kb 10 cm-re sikerült elhagynom a matracot. :/

Ezeket tapasztalván egyre jobban érdekelt, hogy mi ez, és próbálgattam dolgokat.

Pl.: arra koncentrálva, hogy essen le a szobámban a plakát a falról, az le is esett. Csak az volt a fura az egészben, hogy én a ház előtt voltam mikor erre gondoltam(hogy majd ha felérek kipróbálom), és a szobámban lévő plakát akkor abban a pillanatban le is esett. A szobatársamat a folyosón találtam, ahogy sírt, és nem tudta mi történt, de szörnyű érzés töltötte el.

Később nem igazán játszottam ezzel a dologgal, de sok-sok emberrel összefutottam már, akik jártasak ezekben a témákban, és látnak bennem valamit, ami különleges. (boszorkány, jósnő, stb.)

Ez csak pár dolog amit felsoroltam, egyáltalán nem kamutörténet, nem poénkodni akarok vele. Kérem, csak azok kommentáljanak, akiket érdekel a téma, vagy esetleg átéltek hasonló dolgokat. Előre is köszönöm.

U.I. : nem tudom mennyire van tartozhat ezzel a menny-pokol kapcsolat. Istenben teljes mértékben hiszek. Ha van jó, akkor van rossz is, tehát a Sátán. Ha pedig ezek léteznek, vannak démonok és angyalok is. Már csak az a kérdés, hogy az ember mennyit tudhat minderről, és mennyit tud?