Mi a véleményetek a Philip-kísérletről? A gondolatainknak tényleg teremtő ereje lenne?

Érdekes téma és kísérlet lenne a felvetés szerint, de csalódnom kellett, amikor az egész átcsapott kopogószellemekről szóló parádéba és asztaltáncoltatásba. A szellemidézés és a hozzájuk kapcsolódó kérdéskörök nagy része nem a tudományos módszerre épül, tehát az eredmények, ismeretek szubjektívek, nem tekinthetők bizonyítéknak (véleményem szerint ráadásul ostoba szemfényvesztés, és elszomorít, hogy mégis hányan elhiszik, pontosabban elhiszik, mert el akarják hinni).

De a másik kérdésre van érdemi válaszom. Korábban is említette valaki a kétrés-kísérletet és hadovált valamit a kvantumállapotokról, röviden, tévesen. A kétrés-kísérlet egyik speciális esete valóban arra enged következtetni, hogy pusztán a tudatos figyelmünk formálja és alakítja ki a valóságot, pontosabban fogalmazva a valóság a lehetőségek szuperpozíciójának minősül a megfigyelés pillanatáig (lásd: Schrödinger macskája). Sőt, úgy tűnt, hogy nem csupán a jövőt, hanem a múltat is meghatározzuk így. A kvantummechanika többféle értelmezése különböző magyarázatokat nyújt a jelenségre, egyelőre nem lehet tudni, mi lesz az eredmény.

szerintem gondolataink és érzéseink teremtő erővel rendelkeznek

a vallások is azért térítenek, hogy a tudato(ka)t uralhassák

ezt a valóságot, amiben és ami vagyunk, mi magunk teremtjük és tartjuk fenn

(semmilyen isten nem kell hozzá, mi magunk vagyunk a lefokozott rezonanciájú istenek)

ha valami nem tetszik a világban- nézzetek egymásra és magatokra!

az egész egy tükör (minket tükröz; magunkat látjuk benne)

a tükörben olyan képeket látunk, melyek közül egyetlen egy sem valódi

senki nem nyer semmit és senki nem veszít semmit (a világgal és a világ elvesztésével)

önhittség a gyökere

(az istenek is önhittségből születnek)

emberiség? rosszfelé fejlődtünk!

Pszichokinézis...

[link]