Élő személy szelleme, rátapadhat-e valakire? Hogyan lehet észre venni? Hogyan lehet "lerázni"?

Normális vagy ember?Élő emberről beszélsz akinek szabad akarata van. És lehetőleg olyat kívánj ami neki is jó. Rosszat nem tudsz csinálni. Blokkolja az agya. Élő embernek meg nem szelleme hanem LELKE van

Első vagyok: Amit most írok, az emberi ÉLET MÉLTÓSÁGÁNAK védelmében írom. Rólam konkrétan azt HISZIK hogy tapadok. Én elkövettem egy hibát egy igaz barát ellen. Én 15 éves korom óta tanulok agykontrollt, ami nem más mint módszerek a pozitív gondolkodásmód elsajátítására. Negatívat okozni vele nem lehet. Egyik szülőm sem pozitív gondolkodó, de ez nem örökléstan hanem az ÉN DÖNTÉSEM kérdése. Jól döntöttem, a hitem és pozitív gondolkodásom mindenen átsegít. Én Mások boldogságát szeretném az övét is. Nem játszottam meg magam soha. Igen a bizalmamba fogadtam és ő tehetetlen volt. Mondtam a legelején hogy nem tud segíteni. Az én hibám hogy egy oldalról ismert meg. Megérdemli a bizalmamat mind a mai napig, mindennap gondolok rá, és szeretnék békülni vele és új lehetőséget kapni. Igen külső körülmény volt, és lehetett volna édesanyám akaratát befolyásolni, de tudtam az nekem is jó lesz. És én sosem csinálok olyat ami csak nekem jó. És mielőtt valaki rákérdez az agykontrollal csak JÓT lehet csinálni. Mertha valaki rosszat kíván azt a másik ember tudata blokkolja. Az agykontrollal energiaszintet EMELNI lehet, csökkenteni NEM. Életkörülményeimet fizikailag egyedül éltem át, direkt nem hívtam ide senkit, pedig nekem az lett volna a jó. Ő saját magát hibáztatja, hiába mondtam el hogy NEM AZ Ő hibája. Ha nincs meg a test és a lélek harmóniája, a belső béke könnyen megbetegszik a test. Nekem életcélom az emberek segítése, ezt persze nem vertem nagy dobra. Egy oldalról ismert meg, és szeretett nagyon, de nem önmagamért. Én nem szórakozom, ha szórakoznék nem betegedtem volna bele. Ma már gyógyult vagyok. És hogy miért lettem beteg? A Megnemértettségtől belesüllyedtem a saját problémámba.Úgy éreztem hiábavaló az életcélom, amit SOHASEM valósíthatok meg, és hogy azért mert nem vertem nagy dobra az életcélomat, nem önmagamért szeretnek. NEM VAGYOK SEM GERINCTELEN PATKÁNY, sem energiavámpír,egy egyszerű EMBER vagyok, aki mindent megtenne embertársaiért ami tőle telik, és ezt jó lenne ha mindenki engedné aki nekem fontos.És igen, félelemből elszakadt a cérnám.Anya csinált valamit amit nem kellett volna. Ember vagyok, én is hibázom. De azt hiszem mint ember megérdemlek egy új lehetőséget. Neki is próbálok segíteni, de nem hisz sem bennem sem nekem. Szeretném ha Önmagamért szeretne, és megismerne. Reménykedem. És imádom az Életet és mindig próbálom a mérleg mindkét oldalát nézni, és a jóban hinni, remélni. És nem is tudnám manipulálni, de nem is akarom, eszemben sincs. Szabad akarata van. A normális vagy kérdésért pedig elnézést, csak rossz érzés, hogy ők engem rossz embernek hisznek, és menekülnek tőlem, miközben én Jót akarok mindenkinek és a boldogságukat szeretném.S nem vagyok rossz ember. Még egyszer mondom, NEM ÉN BETEGÍTEM MEG sem jelen sem múlt sem jövő időben. És én szeretnék békülni, és jóra változtatni a kapcsolatunkat, csak jó lenne ha megértené hogy nem jó az arcmemóriám, és igen folyton róla beszélek mert bánt a dolog. mejutka/happyhope

Egyébként én két dologot, körülményt mondtam el: azt hogy édesanyám alkoholista, és hogy nem jó a viszonyom az osztályommal. Ő egy nagyon jó indulatú ember, csak sokszor kérdezte mi a baj. Addig míg én elhittem hogy tényleg baj van az Életemmel, és hogy soha nem fogom tudni teljesíteni Életcélomat. Örülök hogy hittem a jóban, egyedüliként a családban végig hittem, hogy anya abba fogja hagyni az ivást.Megadta Isten, és érdemes hinni és remélni. Ő is tud segíteni embereken, nagyon is sokat, csak félre kellene tennie az aggódását, amit az emberek iránt érez ösztönösen. Értem is aggódik, nem győzöm magyarázni, hogy nem kell, mert az aggódás negatív érzelem. Bárki lehet pozítív gondolkodó. Ő is és sikerül neki, ha hisz magában. Csak előbb meg kéne gyógyulni testének-lelkének ahhoz hogy másokon segíteni tudjon.És nem én betegítem meg őt. Engem meg nem lerázni kellene hanem megérteni megismerni, és szeretnék egy új lehetőséget kapni. Én ott rontottam el vele szemben a súlyos hibámon kívül hogy nem beszélgettem vele hétköznapi témákról, nem nevettem meg. Pedig persze hogy tudok nevetni és beszélgetni. Mivel ő magára vette a problémáimat én őt bár nem akartam, terhelltem, ő is megadta a bizalmat, de számomra ha valaki bizalmat ad az nekem energianövelő. Én nem veszem magamra senkinek a problémáját úgy nem lehet segíteni. Majd megtanulja ezt ő is és fog tudni segíteni másokon, ha meggyógyul. Egyébként meg az internet mindenkié, nem kellene leszólni mert írok ide. Az energiavámpírokról meg annyit hogy azok nem léteznek, nekem az energiaszintem a belső konfliktusom kialakulásáig magas volt, és most megint magas a tudattól hogy segíthetek neki, remélem engedi. A betegségem alatt természetesen nem agykontrolloztam senkivel. Akinek meg szüksége van energiára az kér, és mivel szeretettel viszonozza az energiaadó sem jár rosszul, mert a szeretetből energiát nyerünk, én tudom emelni a saját energiaszintem és másokét is próbálom aki engedi.Én nem kértem sosem energiát sem tudatosan sem tudat alatt. Az energiaszintem tudom emelni, de a lelki békém az ami nem lesz meg míg konfliktus van köztünk. Még egyszer hangsúlyozom az agykontrollal csak jót lehet csinálni, senkit sem lehet irányítani, mert mindenkinek szabad akarata van. És csökkenteni senkinek az energiáját nem akarom és nem is akartam sosem, mert azt a másik agya blokkolja, és ezért nem is tudnám. mejutka/happyhope

megint mejutka/happyhope vagyok: kivédeni a rosszat kell, és nem a jót. Én adni szeretek nem kérni, és ha adok, azt hála, köszönet, és anélkül hogy bárki viszonzását kérném úgy teszem. én a barátságát kérem mind a mai napig és nem a segítségét. És az lehet hogy neki is az emberek segítése a célja és sikerülni is fog neki, ha nem aggódik és meggyógyul testileg- lelkileg. Én úgy érzem hogy tőlem a mai napig nem fogad el segítséget sem jószót. Ehhez joga van mindenki maga dönti el, kitől, miben kér segítséget. Jóindulatú nagyon és nem hibázott és nem ártott és a mai napig sem. Én nehezen beszélek magamról, de azt nagyon nem szeretem ha sokadjára mondatnak el velem negatív dolgokat. A két dolgot két kétszerre mondtam el. Utána már csak arról beszélgettünk hogy édesanyámmal ez meg az van. Én nem szeretek dolgokat leírni, sem gépen sem kézzel.Nem vagyok lusta, csak az írás mechanikus művelet, és én vizualizálással meg pozitív gondolatokkal agykontrollozom. Írás közben nem tudom ezeket csinálni, csak írni pedig mechanikus. Kimondani sem szeretek negatív dolgokat , mert az ember annyiszor éli át ahányszor kimondja.A probléma viszont az volt hogy én úgy gondoltam hogyha úgy döntök nem beszélek erről többet, az ő úgy is megélheti hogy elveszem a bizalmam tőle ez pedig rosszul esett volna neki. Én azt szeretném ha megismerne és Önmagamért szeretne.Önmagamról ritkán volt szó, és nem engem ismer hanem életem két körülményét, mégis tőlem menekül és engem akar lerázni, miközben én neki is jót és a boldogságát szeretném.Mindezt azért mert elszakadt a cérnám. Egyáltalán nem miatta, de magára vette. A lelkemet én nyitottam meg és nem bánom, csak azt bánom hogy a lelkére vette. Én csak egy egyszerű ember vagyok, és amikor a csodát élet méltóságának védelméről beszélek nem azért teszem, mert én lennék a méltóságos asszony(sosem voltam az nem is vagyok és nem is leszek, hanem azért mert úgy érzem jogom van ahhoz hogy engem ismerjenek és szeressenek. Ha én segítek nem a személyem az érdekes hanem a másik ember és a problémája. Úgy éreztem, segíteni szeretne annak ellenére hogy mondtam nem tud és ő túl nagy felelősséget vállalt holott én semmilyen felelősség vállalására nem kértem sosem. Annyira megviselt a konfliktus engem hogy 3 év után tudtam összefüggően leírni, hogy mi zajlott le bennem.Én nem haragszom senkire, rá sem, és ezt ő tudja. Mégis önmagát hibáztatja és kudarcnak éli meg hogy elszakadt nálam a cérna hogy nem tudott segíteni, és hogy nem értett meg.Pedig én nem szóltam neki. Pont ez az. Ez akkor sem lenne kudarc, ha szóltam volna neki és úgy nem ért meg, pláne így. És ő azt hiszi hogy nem tud segíteni az embereken és az embereknek pedig ha meggyógyul képes rá és minden megvalósul amit szeretne ha nem akarja görcsösen, és nem aggódik. A saját kudarcérzete miatt nem érzi jól magát, és ő azt hiszi nem érdemel mást csak rosszat.Pedig ez nem így van. Jó ember érzem és tudom. S Isten megadta neki azt a képességet hogy segíteni tud. Jó ember és még jobb lesz, csak mindannyiunknak át kell élnünk sok Próbatételt. Próbálom neki elmagyarázni, hogy nem az ő hibája, és hogy jó ember, és hogy igenis higgyen magában mert tud segíteni mert alkalma is lesz még sok és a képessége is megadatott. De mondhatok én bármit neki, az érzései miatt nem tudom a negatívitását áttörni. Én vagyok kikiáltva egy rossz parazitának akit le kell rázni, és még ki tudja mit hisz rólam ő és az ismerősei. Az én önszeretetemet hagyjuk. De ha nem ért meg engem rá fog menni teljesen testileg-lelkileg. Ettől szeretném megóvni. És azt hiszi én csak tettetem azt hogy segíteni szeretnék és nem hisz a szavaim igaz voltában. Ez a legrosszabb.Soha sem játszadoztam senkivel. Ha én segítek nem az én személyem a lényeg, én viszont mai napig meg szeretném ismerni őt. Nem azért mert segíteni próbált hanem Önmagáért.

és még annyit hogy Van lelkem, még akkor is ha nem hiszi el. Nem voltam nem vagyok és nem is leszek érdekember. Ő sem az. Én sosem kételkedtem abban hogy neki lelke van jó lelke és sugárzik belőle a szeretet. Én tudom hogy tiszta lélekből cselekszem. Ő is. De ő kételkedik abban hogy nekem egyáltalán van lelkem. Ha valakinek a lelke mocskos, annak nincsenek sebei. Nekem viszont vannak és nagyon mélyek. Neki is tiszta a lelke és mély sebei vannak. Egyébként hiszem hogy minden emberben valami jó és a jót keresem és látom meg. Nála könnyű benne sok jó van. Jó ember. Bár értene és ha meglátna odajönne. Akkor el tudnám mondani a szemébe. Meg tudnám ölelni. Minden szándékom a sebeinek begyógyítása, az ő megnevettetése és a kötetlen beszélgetés. És én sosem mondok hízelgésből szépet.

látom sokan irtak baromi hosszú választ de én 2 szóban elmondom a választ: nincsenek szellemek, nem számit mit hiszel

mejutka vagyok: utolsónak: köszönöm hogy megvédesz.

mejutka vagyok: igen, mindenhol, mindenkitől ahhoz kérek tanácsot, hogy hogy béküljünk ki, mert engem is tényleg bánt hogy hibáztam. És bár természetes emberi reakció, számomra feldolgozhatatlan hogy menekül, úgy érzem, ha valóban ismerne nem menekülne. A két körülményemtől menekül ami már nincs. S amiért ez nekem feldolgozhatatlan: ő mindig mindenkinek megbocsát mindent, ahogy én is megteszem akkor, ha valakitől valami rosszul esett. Én vagyok a kivétel. Nekem nem valószínű hogy megbocsát valaha is, és nem valószínű hogy kapok új lehetőséget. De reménykedem. Ha feladnám a békülés és az új esély reményét, magamat adnám fel. Nem testben, hanem lélekben. Végig mellettem volt, míg olyan életkörülményem volt amit az átlagember problémának nevez. Én Próbatételnek. Most meg nem oszthatom meg vele, hogy minden rendben, és sikeresen megoldódott életem legnagyobb Próbatétele illetve nem oszthatok meg vele semmit. Én pozitív vagyok és bízom benne, de mégis rossz érzés hogy fél elolvasni leveleim.Menekül és le akar rázni,miközben én a boldogságát, egészségét és minden jót szeretnék neki.És nem csak neki. Én viszont nem tudtam mellette állni erőt adni neki jószóval támogatni és fizikailag is mellette állni mikor szüksége lett volna rám. S azért nem állhattam mellette fizikailag mert mozgássérült vagyok, amit egy javítható állapotként fogok fel, de ez számomra korlátokat szab, amelyekkel megtanultam élni. Többek közt azt is hogy nem lehettem mellette. Tudom ő is csak ember egy emberséges ember a sok emberből, és tudom vannak még emberséges emberek. Engem csak ő menthet föl a bűneim alól és ő adhatja meg az új lehetőséget, illetve a Jóisten hosszú évtizedek múlva. Minden ember pótolhatatlan.Ő is.