Milyen paranormális dolog/jelenség történt veled/ismerősöddel amire nem kaptatok a mai napig ésszerű magyarázatot?

ötös vagyok... még van egy...

Anyum mesélte. Nem voltam otthon, ő ezt nem tudta, azt hitte az első szobába vagyok. Ő meg a konyhába volt. Főzött, vagy mosogatot, vagy mittudomén... Többször rámszólt, hogy ne csapkodjam már az ajtót, mikor már a többszöri felszólitás után "saját kezébe" akarta venni a dolgot, átjött az első szobába, meglepődve konstatálta, hogy nincs más a házban, rajta kívül. És akkor egy szellőt érzett az arcán, mint amikor valaki nagyon közel gyorsan elmegy előtted. Hogy mi volt ez? Ezért leelenőrizte, hogy honnat jöhetett a huzat, de minden ajtó, ablak csukva volt. És akkor nemsokára érkeztem haza, és akkor mesélte el ezt nekem.

Velem is történt már ilyen mondhatni para dolog,de én mem hiszek a szellemekben sem az ilyen túlvilági dolgokban , bár mint kontent bírom az ilyesmit.Na szóval a történet: kb.4 évvel ezelőtt meghalt a papám, akivel egy szobában aludtam és az ágyát pedig kidobtuk ,de anyum mondta hogy hadjak benn egy széket hogy ha "vissza járna"legyen hová leülüni.Nos én ugye hülyeségnek véltem ezt az egészet és nem hagytam bent széket és miután elaludtam arra lettem figyelmes hogy valami húz le az ágyról, vagy csak olyan érzésem volt már nem emlékszem tiszán

,de nagyon para volt és berohantam anyámékhoz és ott aludtam inkább.

megint ötös vagyok...

Még olyan is volt, hogy... ja, nem volt.

Olyan 6-7 éves lehettem. A szüleimmel és a tesómmal jöttünk haza nagyanyáméktól. Nagyanyámék a faluban egy kis utcában laknak, pár ház van csak ott. Annak idején volt egy családi összejövetel. Este jöttünk haza, anyám és apám között jöttem, fogták a két kezemben. Én tök random hátra fordultam az utca vége felé, és azt láttam, hogy egy fehérszűrkés paca/árny átsuhan az úton. Még arra is emlékszem, hogy mondtam is anyáméknak, hogy mit láttam, de persze nem hittek nekem.

Másik érdekes jelenség az életemben, hogy az egyik nagyapám nálunk halt meg hosszú betegsége után, ráadásul abban a szobában, ami ma már az enyém. Egy haverom egyszer megjegyezte, hogy a szobámban furán érzi magát. Mondtam neki a sztorit, kicsit elborzadt.

Egy általános jelenség még nálam, vagy felfogás, nem is tudom. Amikor a faluban este, vagy éjjel sétálok haza valahonnan az elhagyatott házak mellett nagyon utálok elmenni, sokszor kiráz a hideg. Főleg azoknál a házaknál, ahol tudom, hogy az egykori lakos ott helyben halt meg. Mint például az egyik szomszédunknál, ahol a pasas öngyilkos lett. Este mikor bemegyek az udvarra még a házra se pillantok inkább.

Mindezek mellett továbbra is szkeptikus vagyok a szellemekkel, túlvilággal kapcsolatban, de kontentként szeretem a témát.

Velem kettő ilyen dolog történt, de ezeket soha nem felejtem el:

Egyik nap egyedül voltam a lakásban és az éjjeliszekrényemet pakoltam. Az egyik fiók mélyéből előjött egy régi fénykép, ami a 20 éve halott nagyszüleimet ábrázolta. Hirtelen visszajöttek a velük kapcsolatos emlékeim, a velem szemben levő hintaszék pedig elkezdett előre-hátra hintázni. Abban a pillanatban a szobában a nagymamám konyhájának összetéveszthetetlen illatát éreztem meg. Eltettem a fényképet oda, ahol volt, becsuktam a fiókot, a hintaszék pedig azonnal abbahagyta a hintázást. Többet azt a képet soha nem vettem elő.

A második ilyen eset még gyerekkoromban történt. Kétemeletes családi házunk volt, fönt én és a szüleim laktunk, lent pedig a nagyszüleim. Éppen náluk vacsorázott az egész család, amikor a fönti részre vezető lépcsőn lépteket hallottunk. Édesapám fölment, és megnézte, ki/mi az, de senki nem volt ott. Miután leért, újra hallottuk a lépcsőző hangot, apukám megint felment, újra semmi. Azon az éjszakán a nagybátyámról álmodtam, aki két napra rá meghalt.

Ezek a dolog nem most történtek, de ha rájuk gondolok, még most is ráz tőlük a hideg