Miben hisztek? Éltetek át valaha olyant, aminek a hatására megbizonyosodtatok arról, hogy az élet több annál, mint amit látunk? Hogy van folytatás a halál után?

38. "Amúgy elismerésem, hogy ateista létedre becsülettel elolvasod az egészet."

Könyveken nőttem fel, képes vagyok szinte "fotografikusan" olvasni. Fénykoromban csak átlapoztam egy könyvet és bement a fejembe a tartalom.

Ennyi értelmetlen hantát nyilván nem olvasok el, van jobb dolgom is. Csak szkennelem és ahol fennakad a szemem, azt kiszűröm.

Hogy mit, miért írok, hol van irónia és egyéb tartalmi határok, ahhoz kellene bizonyos szintű értelmező olvasás.

Az a baj, Szervizmérnök úr, hogy te az égvilágon mindent elutasítasz, ami NEKED ezotériának TŰNIK.

A tudományt is, alkalomadtán, ahogy nemrég csináltad egy másik fórumon.

EZ itt az ezotéria. Itt olyan gondolatok szerepelnek, amelyek nem férnek be a normál tudomány keretei közé.

Javasolom neked, hogy itt csak azokat utasítsd el, amelyeket MÁR megcáfolt a tudomány.

Sokkal jobb lesz így mindenkinek.

41 Az úgy komoly!

Még ha így is csinálod akkor is.

42:

Ezotérikus hívők fordítva ülnek a lovon, amikor azt képzelik, hogy a tényeken és bizonyítékokon alapuló tudomány dolga, fantazmagóriák cáfolata.

Ez kicsit olyan, mintha bíróság előtt a vádlottnak kellene bizonygatni, hogy ő ártatlan, az ellene felhozott nevetséges vádakban.

Itt volt egy másik téma:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

Nagyon jól látszik, hogy milyen, amikor a válaszolók intelligenciája nem alacsony szintű személyeskedésben merül ki.

Vakhitű el lett igazítva.

Ebből látszik hogy másképp gondolkozunk.

Nálam ez úgy hangzik

Tudomány: az autó ezért és azért megy.

Ezoteria: az autót szellemi erok mozgatják.

Szándékosan ennyire sarkos, nem kell hepciázni.

De sok ezosnal ezt az agymenest látom mintha nem is ebbe a századba lennének. Ami gcire szomorú.

Isten nem teológia, nem vallás, nem okoskodás, tiszteletlen viták sorozata, sem nem bölcselkedés, intellektus meg önző testi akarat és vágy. Istent csak az alázatos és szelíd lelkű és szívű gyermek látja meg, akinek már letöretett a szarva az életben, aki az önzése és a saját maga felemelése helyett a megaláztatás tűrését választja és az embertársai felé való világolást munkálkodja. Akiben már van alázat, és aki akkor nyitja szóra a száját, amikor arra indíttatást kap a Lélektől. Az emberek zöme csak beszél szüntelen, de szinte semmit sem mond, mert a testi okoskodást hirdeti. Másokra néz, másokat emel fel, információt halmoz, tudást raktároz. Isten viszont nem ezekben él. Aki ezt csinálja, vallja, az Őt meg nem látja, és ezért nincsen ma főleg a legtöbbeknek Istenről való bizonysága személyesen. Az Igazság nem embernél van. Az nem egy tudományosan bizonyítható tétel, egy egyenlettel leképezhető megoldáshalmaz, nem ezotéria sem nem spiritualitás. Az ember szüntelen bizonyságra vágyik, mindent bizonyítani akar, mert ami nem mások által a hierarchiában validált, az már nem is létezhető, annak realitás elvetendő, kétségbe vonandó. Mert ami az érzékszervekkel felfogható, csak annak hisz. És ez az anyagközpontúság árad ebből a világból, nem hiába.

Nagyon botrányos, de az emberek zöme azért nem képes Istenben hinni, mert ha elfogadná egy anyagot meghaladó tökéletesség létezését, akkor egyúttal elismerné önnön gyarlóságát is, hogy a tetteinek következményei vannak! Az egész világ erre az életfelfogásra van felépítve, hogy éld az életed úgy, ahogyan akarod, és te vagy a magad ura, majd a reinkarnációban lesz lehetőséged kijavítani a tetteidet. Pokol! Ezt a legtöbben tudatosan nem élik meg lélekből, nincsenek ezzel tisztában, de ezért nem hisznek sokan Istenben. Mert ha van, aki az Életet teremtette, alkotta, akkor van neki egy egységes szabályrendszere is, és ez a rendszer magába foglalja azt is, hogy nem az a jó és igaz, amit a rész, az ember tesz, hanem az, amit az egész tökéletesen megformált! Így már van a tettnek következménye, amiről számot szükséges adni. Szükséges az elkövetett tettekkel szembesülni, van megítéltetés. Ezért nem hisznek valójában a legtöbben Isten létezésében, mert félnek, rettegnek a lelkük mélyén a következményektől, hogy nem lehet azt tenni, amit akarnak felelősségvállalás nélkül, noha ezt el nem ismernék.

Végezetül azok, akik botránkozást okoznak számító módon, megaláznak, becsmérelnek, ártanak az Életnek, azokat nem elítélni szükséges és gyűlölni, hanem szeretni Isten Lelkével Krisztuson keresztül! Nincsen nagyobb indulatokat szítóbb dolog a világon Istennél. Sokan nem tudják, de szinte minden Róla szól, Őt dicsőíti, hiszen nem létezik olyan élőlény, aki ne vágyná a boldogságot, a szeretetet. De a SZERETET=ISTEN! Ezért mindenki Őt keresi a maga módján. Ennél nagyobb bizonyíték nem is szükséges. Az íratott meg, hogy minden nyelv őt vallja és minden térd előtte hajlik meg. És ez így is van. Így amikor valaki, aki nem vallja Őt, beleütközik az Igazságba, az indulatokat szít annál az egyénnél. Azért, mert akiben szeretet nincsen, az fél. Fél-elem, nem pedig egész-séges. És aki fél, az támad, az cinikus. Krisztus azt mondta, hogy szeretni szükséges azokat, akik ártanak és bántanak. Mert nekik van a legnagyobb szükségük Isten Lelkére! De nem úgy szükséges őket szeretni, hogy humánusan és giccsesen összeborulunk, hanem úgy, hogy egyrészt elengedjük feléjük a haragunkat, mert az ember csak így tud megbocsájtani, másrészt megtörjük velük a kenyeret, és beszélünk nekik az Igazságról. Akit valaki a leginkább utál és megvet, annak van szüksége leginkább az ő szeretetére, noha ezt egyik fél sem éli lélekből. Azt is mondja Krisztus, hogy nem az egészségesnek van szüksége doktorra, hanem a betegnek. Valóban bántó és olykor heves indulatokat szító, amikor valaki megaláz és cinizmussal telten bánt, de ha valaki a Lélekkel tekint már rá, akkor másként fog érezni az irányába, és megéli hogy neki van szüksége a leginkább a segítségre Istentől. A rengeteg gyermekkori trauma, a lelki abúzus, a figyelemhiány a szülők, a környezet részéről, de főleg az igaz szeretet hiánya alakítják ki az egyénben még a legtöbb esetben gyermekkorban ezt a fajta élethelyzetetekkel szembeni sajátságos fellépést és rezisztenciát. A sarokba szorított állat is támad. Aki érzi, hogy a másiknak van igaza, az is ezt teszi, de ezt sokszor észre sem veszi. Mert amikor véget ér az elme felfogóképessége, amikor üres a szív a lelki kincsektől, akkor támad a test. Ilyenkor marad a támadás, a sértés, a megalázás, a bántás, olykor tetlegesség, esetleg életet kioltás is, mert az Igazság elviselése akkora teher, amit az az adott egyén testből nem képes elhordozni. Viszont aki belefolyik ezen egyén játszmájába, annak sem lesz igaza soha sem. Azt mondta a Mester a tanítványainak, hogy amikor bementek egy házba az Igazságról szólni, és ott titeket nem fogadnak be, gyertek onnan ki, és még a port is verjétek le a lábatokról! Semmit sem szabad illetni sem, ami nem igaz, mert ha ezt teszed, akkor te is azt cselekszed, amit ő, és mindketten elsüllyedtek. Ezért tüzet nem lehet tűzzel oltani. Ezért van szüksége mindkét félnek a szelídségre, de főleg annak, akiben ez nincsen meg kellő arányban. Senki sem tökéletes, hiba mindenkiben van, éppen ezért mindenki rászorul Isten és Krisztus kegyelmére.

Az Ő Lelkük vezéreljen mindenkit életében!

Üdv.

"Ezotérikus hívők fordítva ülnek a lovon"

Szervizmérnök úr:

mint már említettem: EZ ITT az ezotéria!

Azért van külön, nem a tudománnyal közösen, mert itt mások a szabályok!

Itt nyugodtan lehet fantáziálni, és ötleteket felvetni, valamint nem kötelező bizonyítani!

Egyet nem lehet: bizonyított tudományos tényt tagadni.

Ha ezt figyelembe vennéd, sokkal normálisabb lenne a beszélgetés.

"Isten nem teológia, nem vallás"

Csak szólok, hogy most az ezotériában vagyunk. Az írásod nem illik ide, ez a hely nem az istenekkel foglalkozik.