Volt már élémenyed, észlelésed bármilyen természetfeletti lénnyel? Valósághű álom?

Olyan 11-12 lehettem. Volt egy nagy francia ágyam. Sokszor arra keltem , hogy mintha valaki befeküdne mellém, be is süppedt az ágy. Én meg felébredtem és rémülten felkapcsoltam a villanyt. Senki nem volt ott. Aztán vissza aludtam és nehéz lett a mellkasom. Majd megint éreztem, hogy valaki befekszik mellém. Aztán annyira féltem, hogy felkapcsolt lámpánál aludtam vissza. Majd reggel látom, nyitva az ablak. Én biztosan nem nyitottam ki, az ajtómat mindig zártam, és csak belülről lehetett kinyitni. :)))) Nagyon félelmetes volt.

Második történet, tesóm szobájában voltunk, röhögcséltünk este volt már. Fel volt kapcsolva a villany, majd hirtelen kattant a kapcsoló és lekapcsolt. Sikítva kiszaladtunk a szobából.

Harmadik történet: Egyszer azt álmodtam hogy egy lány guggol a mellkasom felett és egy kés van nála, vagy talán késszerű karmai voltak nem tudom. Megakart szúrni. Az arcába lógott a haja, sötét haja volt, fehér ruhája. Aztán mikor felébredtem, láttam egy árnyékot a szoba sarkában majd eltűnt.

Plusz: Nálunk sokszor, csukódnak meg nyílnak ki random az ajtók. Valamelyiknap tesóm a szekrény előtt állt, majd egyszer csak kiszakadt az ajtaja és majdnem agyon vágta. Anyámék pont akkor veszekedtek. Apám szidta a megboldogult nagyanyámat. A nagyanyám állítólag boszorkány volt. Azt hisszük visszatért kísérteni.

10 éve a volt barátomnál aludtam. Nagy franciaágya volt a szoba közepén. Kb. 3 fele álmodhattam...

Ébren voltam, a hátamon feküdtem a sötét szobába, és egy fekete árny egy fekete palást féleséget kezdett el húzni az ágy köré. Felültem, a fejem jobbról balra forgattam és követtem az árnyat. Majd elkezdte felülről is ránk húzni, és elkezdtem sikítani és sírni. Akkori párom felkelt és alig bírt lenyugtatni. Legvalósághűbb és legrosszabb álmom volt. Párom szerint a szemem közben nyitva volt.

Azóta nem volt ilyen álmom szerencsére.

Egyszer mikor dolgoztam kb 14:00 fele el kellett sétálnom kb 700 métert egyik épületből a másikba.

Útközben a járdán magam előtt láttam a távolba egy mentőautót és egy fekvő embert kb 100 méterről.

A többi gyalogos mind a másik oldalon ment, így én is átmentem.

Mikor odaertem néztem erősen hogy még is mi történt, de egy fajta szetszortsagot kezdtem érezni és emiatt sokkal jobban kellett összpontosítanom hogy felfogjam mégis mit látok.

Mentősöket nem láttam csak egy fekete ruhás embert aki rá volt teljesen hajolva a fekvő vérző emberre.

Aztán ledobbentem és nem hittem a szememnek ugyanis az a fekete ruhás ember nem is ember volt hanem egy koromfekete jó kötesü

denevérhez hasonlító lény, aki éppen harapta a fekvő ember torkát.

Többen is mentek a járdán, és én néztem rájuk ,hogy ők ezt miért nem veszik észre es ennek hangot is adtam.

Ti nem látjátok?

Erre elkezdtek rám nézni, amitől a hideg is ki rázott, mert őket egy cseppet se zavarta az ami történik viszont ők nagyon mosolyogtak rám, és többen is oda álltak körém, félkör be.

Ettől nagyon megrémültem, nem mit ha eddig ne lettem volna beszarva ,úgy hogy el szaladtam.

Közben vissza vissza néztem és akkor láttam hogy akik körbe altak engem, azok is olyan lények voltak.

Hozzá teszem hogy ez egy nagyon forgalmas környéken történt mégse jött egy autó se és gyalogosok se voltak, azon kívül akiket akkor láttam.

Teljes pánikban, és halál félelemel teljesen összezavarodva oda értem a másik épülethez ahol volt egy negyedórás dolgom ahol elég hamar megnyugodtam.

Csak akkor jutott az eszembe mi is történt mikor újra arra a sarokra értem ahonnan elszaladtam.

Újra rám tört a pánik és nemertem ugyan azon az úton vissza menni, főleg hogy gyanús tekintettel néztek rám emberek, ezért el indultam hogy meg kerüljem a háztömböt.

Abban a pillanatban amikor a sarkon a másik utat választottam a szembejövő ember is el kezdett mosojogni és nyakon harapott.

Ennél a pontnál, már beletörődtem az életem végébe és elájultam.

17 óra után egy kicsivel ébredtem ugyan ott a járdán.

Vért nem láttam és nyoma sem volt harapasnak, aztán visszamentem a munkahelyemre.

Ami talan még érdekes lehet az az hogy nem civil ruhában voltam, mégse volt senki aki esetleg megpróbált volna felkelteni, vagy mentőt hívni hozzám.

Tartottam tőle hogy esetleg csak halucinalok, mert hát ezt azért nem sűrűn lát az ember, de akkor annak nagy valószínűséggel a mai napig fenn kéne állnia.

Utólag is bocsi a helyesírási hibák miatt.

7-es nek.

Kb 1 éven belül el mentem egy pszichiátriára mert tartottam attól hesetleg skizofréniaban szenvedek, de végülis meg állapította hogy nincs ilyen problémám.

Persze nem pont emiatt voltam ott, de bőven volt más amiről beszéltem.

Hozzá teszem volt ott egy srác aki már nagyon régóta járt oda és ő vampirnak tartotta magát, és azt mondta nekem hogy én is az vagyok csak nem tudok róla.

Persze egy ilyen ember szavára elég nehéz adni főleg egy ilyen helyen, de hát ez van.

A srác nem szenvedett fuggosegben, nem volt lecsúszott, normális, ápolt szociális életet élt.