Karma-hívőktől kérdezem: a lélek leszületés előtt hogyan választ magának feladatokat? Miért van pl. , hogy valaki gazdaságot, egészséget, kerek családot más meg szegénységet, betegséget stb. választ magának?

"Ahhoz képest elég sokan gazdagok, akik nem úgy tűnik, hogy megérdemelték volna, vagy valami nagy tanítók lettek volna valaha... "

Óriási tévedésben vagy! A gazdagság ugyanolyan embert próbáló feladat az emberek többségének, mint egy betegség. A pénz és a hatalom felnagyítja és megmutatja a lélek hibáit a legutolsó szikráig. Hiszen nem mindegy, hogy miként bánsz a hozzád tartozó vagy neked kiszolgáltatott emberekkel/gyerekekkel/állatokkal/stb.

Hogy letaposod, vagy felemeled őket, az csak rajtad áll. Gondolom, mindegyikre találsz példát a saját környezetedben is. És persze, bárhogy is döntesz, bárhogy cselekszel, ott hátul szorgalmasan írják azt a számlát, amivel egyszer bizony keményen el kell számolni...

Mindenki egyéni szinten, lélek szinten az ő saját magához mérten és fejlettség alapján választ, mit szeretne és hogyan megtapasztalni.

Senki nem választ mások helyett, mindenki önmaga dönti el, mikor, hova, hogyan születik le, milyen feladattal.

Alap törvény a szabad akarat!!! Senki nem dönt más helyett, persze könnyű azt mondani, hogy ha valaki nem született ezüstkanállal a szájában, akkor az más miatt van és ő a hibás, nem saját maga. Majd idővel mindenki ráébred, a maga idejében, mi, hogyan zajlik. Ha neki azt jobb most elfogadnia, hogy más döntött helyette, legyen így (csak az a más is, saját maga, de mivel nincs összhangban önmagával, így könnyebb másra mutogatni, majd miután belátta, majd másképp fog gondolkodni, nem véletlenül van egy megvilágosodás pillanat, a lelki fejlődés során).

Miért van pl. , hogy valaki gazdaságot, egészséget, kerek családot más meg szegénységet, betegséget stb. választ magának?

A válasz nagyon egyszerű, az egyén nem így választ, hogy szegény vagy gazdag legyen, beteg vagy egészséges legyen!

Eleve, ez nagyon sokrétű, most nem fogok kismillió lehetőséget elmondani, de mindenkinek ott van a lehetőség, hogy gazdag legyen.

De nézzük az állat világot, egy madárnak kell, hogy sok pénzzel rendelkezzen?

NEM! Egyszerűen repül tovább, szedi a gilisztát, a rovarokat és él, éli az életét!

Az embernél ugyan ez van.

Az, hogy társadalmi szempontból, neked mit kell tenni az ételért, már totál más!

Inkább ezen gondolkozz.

Nincs olyan, hogy karma hívő, van aki elfogadja a létét, van aki nem, de ettől még, aki nem arra is vonatkozik egyfajta Univerzum törvény, ez alól nem lehet kibújni, csak idő kell hozzá, hogy fel tudja mérni az egyén, de ez is fejlettségi szinttől függ.

Attól függően, hogy miket akar megtapasztalni (pl az, ami érdekli, ami szituációban, szerepkörben kipróbálná magát), amikben fejlődhet. Meg még hogy kinek tartozik karmikusan, és nem sikerült "törleszteni" /lezárni megbocsájtással adott életben, az még sztem átcsúszik a következő életre.

Szerintem.

A lélek olyan feladatokat választ, amik az Ő fejlődését segítik. Ha egy apuka volt egyik életében aki verte a gyerekét, akkor mondjuk hogy egy gyerekké fog lenni, akit ver az apukája, hogy megtapasztalja azt, amit tett.

Azért válassza a LÁTSZÓLAGOS fájdalmat, mert abból tanul. Mint amikor a gyerek megtanulja, hogy ha üti a másik gyereket, az neki fáj. Neki is ezt kell megtanulnia, és amikor lélek, örömmel belemegy ebbe, hisz a fejlődés az élet értelme. Amíg a földön vagy, talán szopásnak látod, de miután kikerülsz, imádni fogod, hogy túlmentél rajta, és sokat tanultál.

Lélek nem létezik. Amit te léleknek nevezel, az az egód magja, amiből a gondolataid táplálkoznak.

Jézus is megmondta: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.

Jézust ezt az egótlan, megvilágosodott emberekre értette. Ha nincs egód, ami legyártja a fájdalmat, akkor nem is jön létre szenvedés, és már attól is boldog vagy, hogy létezel.

"Egy tudat van, ami a fizikai világban felosztotta magát emberekre."

Az egy tudat a valóság és ebben a tudatban formák jelennek meg, az ember is csak egy forma a sok forma közül, ez hasonló mint az ember álmában létező karakterek, addig léteznek míg álmodjuk őket, aztán nyomuk sincs többé, tehát lényegtelen hogy mi lesz a formákkal, mert mi AZ a tudat vagyunk amiben az emberi forma megjelenik, nem pedig az emberi forma, de a testtel és egóval azonosságban élve a testi halál a végnek tűnik, ezért hitrendszereket építettünk ki emberként.

De mi van akkor ha a tudat ami felosztotta magát, megosztottságban marad a forma halála után, és bejár egy több formába születéses utat? Ezáltal formából formába érkezve egy tudati evolúciót élne meg, amit nevezhetünk mondjuk addig léleknek is, és ez a lélek egy elkülönültséget él meg forma nélkül is egy másik létsíkon, míg vissza nem tér az egységtudatba sok forma megtapasztalása után.

Szerintem a két verzió közül bármelyik lehet, de a végállomás mindenképpen az egy tudat lesz. Ezt már sokan megtapasztaltuk testen kívüli tapasztalásban az egység tudatra ébredve.

" de a végállomás mindenképpen az egy tudat lesz. "

Ez az egy tudat nyilvánvalóan egy hiperfejlett számítógépes szimuláció része.

"Ez az egy tudat nyilvánvalóan egy hiperfejlett számítógépes szimuláció része."

Működését tekintve olyan, mintha egy mesterséges intelligencia program lenne. Mint egy szem ami önmagában nincs mit lásson mert a szem önmagát nem láthatja, ezért kirajzolja a formákat és ezzel létrejön a látás és ezáltal önmaga létének tudójaként létezik, és a látásból újabb és újabb látás nyílik téren és időn át, így már nem csak a kirajzolt formákat látja de a forma szemén keresztül is lát, azaz az ember szemén keresztül is ez az egy néz ki. Az erre való ráébredés a megvilágosodás mint tudjuk. De maga az ember is mesterséges intelligenciát fejleszt a számítógépek által, meg virtuális teret, tehát olyan az egész mint egy végtelen másolat.