A kérdés a következő: reinkarnáció (mi belőle az igaz)?

Erre én azt tudom mondani, hogy kiderül.. Személyes véleményem az, hogy igen, lesz kihatása, de mindenkinek szabad akarata van, és azt gondol, amit akar. Ez így van rendjén. :)

Legalább nem hazudott! :"D Nos, az ilyenekről megvan a véleményem, de inkább nem kommentálnám. Igen, valóban, ha azt nézed, semmiben nem lehetünk biztosak. Az érzékeink megcsalhatnak minket. Viszont, ha már tanít, akkor elvárható, hogy valamivel előálljon és bizonyítsa hitének valódiságát. Elmondhatja, hogy miért hiszi azt, amit.. Úgy talán még hiteles is lehet az előadás, de gondolom az ott nem történt meg..

Milyen ellentmondás van? :o

Mivel aki él az még nem halt meg, ezért senki nem fogja tudni neked megmondani, hogy mi is az igazság ezzel kapcsolatban. Én személy szerint azt gondolom, hogy nincs élet a halál után, de persze lehet, hogy tévedek. Egyszerűen csak az embernek annyira fájdalmas azt elfogadni, hogy a szeretteit örökre elveszti, vagy hogy az ő élete is véges, hogy ilyen meséket gyártanak.

Szerintem érthető ha valaki nem hisz ilyen dolgokban, miért is hinne ha nincs róla semmiféle tapasztalata, de ennek ellenére ha olvasol ilyen dolgokról, akkor azt látod hogy több évezredes leírások vannak erről, de mégis mindenki a sötétben tapogatózik. Időről időre előkerül egy megvilágosodott tanító, mint Buddha és ezt követően még sok más tanító az évezredek során, akik elmondják hogy nem ez a végső valóságunk, de ezen kívül ott van a rengeteg halálközeli élményt átélt ember is akik elmondják hogy a földi létünk után vár ránk egy másik lét. Mindkét csoportban egy a közös, de más úton érik el azt, az egyik csoport meditáció és önkutatás révén, míg a másik csoport a testi halál következtében, ami pedig közös mindkét csoport esetében, az az hogy felébrednek a testből és a személyből akiknek érzékelték magukat. Nekem volt halálközeli élményem, az egyik velejárója volt hogy lepergett az életem, azaz olyan volt mintha részletesen újraéltem volna az életem minden másodpercét részletesen, minden érzéssel és gondolattal együtt. A másik velejárója hogy testen kívüli tapasztalással jár. Amikor testen kívül kerülsz, akkor történik egy ébredés is, ezt nehezebb elmagyarázni, csak hasonlatot tudok rá mondani. Amikor álmodunk akkor az nagyon valóságosnak tűnik, ha álmunkban üldöznek, akkor küzdünk vagy mentjük az életünket mert valósnak éljük meg a helyzetet, aztán fél perc múlva felébredve az ágy szélén ülve már tudjuk hogy csak egy álom volt, de míg az álomban voltunk, addig az volt a valóságunk, felébredve viszont arra ébredünk akik már hosszú évek óta vagyunk, azaz van egy létbizonyosságunk hogy xy a nevem, hogy mi a foglalkozásom, tehát a megszokott személyedre ébredsz, hogy valaki vagy. Amikor a testből ébredsz akkor az szintén hasonló, az egyik dolog hogy kívülről látod a testet amit magadnak hittél, és a hozzá tartozó személyes vonásokat is, az énképedet, de a tudatod mindezt kívülről látja és nincs már azonosulásban a testtel és a hozzá tartozó énképpel, mondhatni felébredt belőle, és ekkor ez olyan mint egy amnéziából ébredni, olyan mint egy hazatérés, és hatalmas felszabadulással jár, kb mint egy rossz álomból ébredni, bármilyen szép életed is van itt emberként, amire ébredsz az felülmúl mindent, mert embernek lenni a szellemi létedhez képest, nagyon korlátozott lét, tehát a korlátozott emberi létből ébredsz rá a határtalan öröklétedre, de ez nem egy új dolog számodra ebben a pillanatban, hanem egy ébredési pillanat arra ami mindig is voltál, éppen úgy mint amikor emberként nap mint nap lefekszel aludni és álmodsz valamit majd a fix emberi létedre ébredsz, csak a testből ébredve a határtalan örök lényedre ébredsz ami szintén újra és újra amnéziás álomba merül azáltal hogy egy testbe születik és ott időzik, de az öröklétünkből szemlélve egy földi élet, csupán egy villanásnyi időnek felel meg. Amikor a testből ébredsz akkor az egységre is ráébredsz, pont ahogy a felébredt tanítók mondják már évezredek óta. Szóval a lélek újra és újra a test korlátait felöltve elmerül az anyagi világban, azonosul a testtel, és azzal a rengeteg érzéssel amit a környezeti hatások kiváltanak a testből, hat ránk a környezet és a többi ember is a viselkedése által, mert mindenki elkülönült személyként van jelen, azaz vagyok én és mindenki más aki hat rám, ezek a hatások pedig érzéseket és gondolatokat váltanak ki belőlünk, az alapján formálódik a személyiségünk hogy milyen tapasztaláson megyünk keresztül az életünk folyamán és milyen dolgokat tanulunk meg, tehát lényegében egy kölcsönhatásokon alapuló, állandó gondolkodás és érzés kiváltódása alapján épül fel a személyes énképünk, amikor a testből ébredünk fel, akkor onnan szemlélve egy születésünktől épülő gondolathalmaznak látszik ez a személyes énkép, de azt is látod hogy végig veled volt még valami a személy mögött, ez pedig a jelenlét, ami mint egy tanú végig nézte az életed történéseit, mint egy filmet. Szóval ami vagy, az számtalanszor volt már tanúja a születésnek és a valakivé válásnak, és egy idő után kezd ébredezni ebből a testi azonosulásból, ekkor kezd spirituális útra lépni a személy, és próbál felébredni, megvilágosodni, azaz a világi vágyak hajszolása helyett egy belső utat kezd követni, mert egy belső érzés hajtja, egy érzés hogy valami itt nem teljes, de ekkor még nem tudja hogy mit keres, ezen a spirituális úton rengeteg gyakorlati módszert kínálnak de rengeteg a szélhámos is akik pénzért egyfajta hitet adnak el, és sok ember ilyen vak hit alapján kezdi élni az életét, ezzel távol maradva a valódi igazságtól. A személyiség a születésünktől kezdve folyamatosan változik, egyre több tulajdonságot veszünk magunkra, de ami valójában vagyunk az nem változik, így lehet felismerni, ehhez a felismeréshez elég megtanulni meditálni, a meditációban az elme, azaz a gondolkodás lelassul, ebben az elcsendesedett állapotban kell önkutatást végezni. Így találsz vissza önmagadhoz, így ébredhetsz fel az illúziók világából a szellemi lényedre, ezt követi az egységre ébredés, az egység állapotból való létezés. Egyszerűen fogalmazva a lélek elveszik az anyagi testben és nem tudatos magára, majd hirtelen az egyik felébred és a többi lelket is ébreszteni kezdi, páran még felébrednek de a többség még alszik, teljesen az anyagi illúziók rabjai, de egyre többen kezdenek ébredezni és belső utakat keresni, amiket a felébredt lelkek már megjártak előttük, minden tanítás egy útjelző tábla ami magadra mutat, valaki már ezen az úton jár, valaki pedig az illúziókat kergeti még akár hosszú életeken át, de ezzel sincs gond, évezredek óta ezt csináljuk, egyszer minden lélek felébred a formából, az emberi formából és ezt követően az egységre ébred. A földi élet értelme csupán ennyi, egy nagy színház az egész, tele illúzórikus személyekkel akik egyszer felébrednek a személyből és a testből az örök létükre, a szellemi lényükre. Bármi történjen is itt a földön, az egy álomszerű illúzió csupán, de míg nem vagy felébredve a szellemi lényedre addig maga a valóság, éppen úgy mint emberként az álom, amit valósnak élsz meg míg fel nem ébredsz belőle. A lélek nem tud kiteljesedni a földi létben, mert bele van bonyolódva egy énképbe, egy téves azonosulásba, ebből ébred magára és az egységre. Az élet értelme hogy hazatalálj, nem pedig az hogy itt anyagi javakat hajszolj, hisz itt minden mulandó, üres kézzel érkezel és üres kézzel távozol, a játék lényege hogy megtaláld mi az ami üres kézzel jön és megy életről életre, de az illúziók becsapnak és eltérítenek újra és újra életről életre, míg haza nem találsz. Minden vágy hamis és eltérít és a valakivé válás folyamatába kényszerít, szebbé, okosabbá, erősebbé, hatalmasabbá akarunk válni a vágyaink miatt, majd a spirituális úton megvilágosodottá akarunk válni, ez is csak egy vágy, de vélhetően az utolsó vágy az ébredés előtt, és egy szükséges vágy ami nélkül nincs ébredés. Szóval a világi vágyakat a spirituális vágyak váltják fel, majd minden vágy hamissága lelepleződik és csak a jelenlét marad, a lélek magára és az egységre ébredve.