Vezekelni jöttünk a Földre?

Ha a szellemvilágban teljes vagy és határtalan, ahogy a megvilágosodott tanítók is mondják,

akkor ahhoz képest ez egy nagyon korlátozott lét, itt megtapasztalhatjuk a jót és rosszat, a hideget és meleget,

a kezdetet és a véget, azaz minden ellenpólust, ez szükséges a fejlődésünkhöz.

Ha sokat meditálsz vagy énkutatást végzel, akkor megtapasztalhatod az egységet amiről annyit hallani manapság,

ezzel együtt ráébredsz a valóság egy magasabb szintjére is, és megérted minden szenvedés okát.

Amikor álmodunk, az valóságosnak tűnik, ha üldöznek akkor kűzdünk az életünkért,

aztán egy perc múlva felébredve az ágy szélén ülve,

már tudjuk hogy csak egy álom volt, de míg álmodtunk, addig az volt a valóságunk,

és hasonlóképpen lesz amikor az anyagi világból ébredsz rá a szellemi valóságra, akkor már az lesz a végső valóságod,

és az anyagi lét csupán egy álomszerű történet lesz.

Szükséges a fejlődéshez? Annyiszor olvasom ezt.De én ebben nem hiszek.Nem hiszem,hogy a rossz,a szenvedés bàrmiféle fejlesztő hatàssal lenne az emberre.Sőt!Vannak igen sokan,akiken csak ront.A rossz,a szenvedés sosem lehet célravezető.

Ha létezik pokol,azt hiszem,a föld az.Vagy afféle büntető àllomàs lehet az út soràn.

A Bibliában benne van az igazság.

"A világ a Sátán kezében van." Tökéletes amit leirtál mert teljesen passzol ehhez.

A bűneset óta természetesen ilyen az élet...

Nincs reinkarnáció és karma.

A karma nagyon sokan azt hiszik hogy amit adsz azt kapod: ez tökéletesen igy van a karma mást mond egy kicsivel.

A sok rossz és mindenféle tapasztalás lényege:

Gondold végig, ha egy álomban rossz történik veled, akkor felébredéskor sérülsz tőle? Nem. Ha az anyagi test halála után visszatérsz a szellemi valóságba, az sem sérül, csak fejlődik, mert tapasztalt egy életnyit.

"A bűneset óta természetesen ilyen az élet..."

És azt is tudod mi volt az a bűneset?

Amikor az ember csak az énjét kezdte el érzékelni és elfeledte szellemi létét, azaz belesülyedtünk az anyagba és nincs meg a kapcsolatunk a szellemi lényünkkel, ez úgy értendő hogy az egyik felünk szellemi a másik anyagi, de mi jelenleg az anyagit érzékeljük csak, nem vagyunk tudatossak a szellemi részünkre. Ezt írták le bűnnek, és arra utaltak hogy kikerültünk a paradicsomból, a paradicsom azt jelképezi amikor tudatában vagy a szellemi egységnek, ezt veszítettük el, a szellemi egység maga a teljesség érzése, ahol nincs szükséged semmire hogy többenk érezd magad, míg jelenleg mindenre szükségünk van hogy egy kicsit is jobban érezzük magunkat, és az emberek csak hajszolják az anyagi dolgokat hogy attól majd boldogabbak lesznek, majd ráébrednek hogy semmilyen tárgy nem okoz örök boldogságot, csak az ha rátalász a másik feledre, a szellemi részedre.

Is.

Ez egy börtönbolygó. A selejtet tették ide meg a bűnösöket szenvedni és tisztúlni [link]

[link]

"Ez egy börtönbolygó. A selejtet tették ide meg a bűnösöket szenvedni és tisztúlni"

Börtönbolygó :)

A saját börtönünkben vagyunk rabok, csak nem vagyunk rá tudatossak. Van egy hasonlat: Az óceánon futó hullám, ami hullámnak érzékeli magát, majd visszahullva ráébred hogy ö maga az óceán és hogy mindvégig az volt, csak nem volt tudatos rá. Hasonlóképpen van ez az emberrel is, beleszületünk az anyagi formánkba (a testünkbe) az anyagi világban való létezés teljesen leköt minket, mert minden amit érzékelünk, kivált belőlünk egy érzést és egy gondolatot, bármerre is fordítjuk a figyelmünket, az ki fog váltani belőlünk egy érzést, a tetszés vagy a nem tetszés érzését, ezért elkezdjük halmozni azokat a dolgokat és élményeket amik tetszenek, de amint megvan az áhított dolog, elkezd unalamssá válni és figyelmünk máris új dolog után néz ami örömöt okozhat újra és újra, és ezt tesszük egy életen át, kifelé kutatunk és hajszoljuk az anyagi dolgokat. Amikor már repülőnk is van, akkor akarunk mellé egy egész flottát, soha nincs vége az akarásnak, ettől érezzük többnek magunkat, a lényegünk pedig teljesen feledésbe merül, azaz a szellemi lényünkre nem vagyunk tudatossak, nincs meg az egyensúly a szellemi és az anyagi létünk között, mindvégig tudjuk hogy valami hiányzik, csak azt nem tudjuk hogy mi, ezért az anyagiakba menekülünk. Aztán a test halálakor visszatérünk, és mint egy amnéziából úgy ébredünk rá a szellemi lényünkre, ami örök, és újra leszületünk hogy megoldjuk a feladatot, hogy az anyagban ráébredjünk a szellemi valóságunkra, hogy áthozzuk a szellemi teljességünket az anyagi világba. Évezredek óta le vannak ezek írva, és napjainkban is nap mint nap írnak róla és tapasztalják az emberek, de a nagy többség nem tesz magáért, sokkal egyszerűbb a tévét nézni és a számítógépet vagy a telefont nyomkodni, mint hogy meditálni vagy önkutatásba kezdjünk. Rengeteg egyszerű létformába születünk mire végre embernek születnénk, de a földön csak az ember képes a tudat magasabb szinjét megtapasztalni, de ezért tennünk kell, és még életünkben megtapasztalhatjuk azt amiről évezredek óta írnak. Szóval a börtönünk kulcsa végig nálunk volt, csak nem éltünk vele. Egyszerre vagyunk rabok és börtönőrök. Persze ez az egész történet meseszerű, a legegyszerűbb azt mondani rá hogy ez hülyeség, na igen, egy több évezredes hülyeség :) Tedd meg magadért hogy kutatod az igazságot meditációval vagy öbkutatással, és akkor nem kell más elmondásaira hagyatkoznod és vak hit alapján élned, egyszerűen lesz saját tapasztalatod.