Ha a reinkarnáció miatt kedvesebb vagyok az emberekhez, akkor mi fog történni?

Ez nem ennyire egyszerű.Persze az nem árt ha kedvesebb vagy az emberekhez de ha csak a karma miatt csinálod, akkor erőltetett lesz az egész.

1. Ismerd fel mi az életfeladatod(van több is de csak egy nagy általában)

2:Vess ki magadból mindent ami csak lefelé húz, és törekedj arra hogy a jellemed azon területeit amik kiforratlanok,kezdd el fejleszteni(pl. ha szélsőségesen türelmetlen vagy, mert sokat kell várni,akkor ne erőltesd magadra a türelmet hanem gondolj arra hogy milyen lehet azoknak akik a pénzt@rban, pult mögött ülnek szinte egész nap)

3:Ami a legfontosabb,csak te érezheted hogy amit tettél, mondtál amögött milyen szándék működik;élj a saját ritmusod szerint(ha egyedül élsz),hallgass a saját intuicióidra,megérzéseidre(de néha jól jön más emberek tanácsa is).Ne a másik után menj feltétlenül.

Ha csak pusztán azért vagy kedves az emberekhez, mert - a reinkarnációban és működési elveiben való hit miatt - saját magad jövőjét szeretnéd jobbá tenni, nem egészen jó úton jársz, hiszen ez önző viselkedés, melyről elmondható, hogy mielőbb levetkőzendő.

A karma azért működik, hogy visszahatván mindenkire korábbi cselekedeteivel, megtanítsa arra, hogy mit szabad tenni másokkal, mit nem - nyilván, azt, ami jól esik, ami a léleknek jól esik, ami a szeretettel azonos. A reinkarnáció pedig azért szükséges velejárója mindennek, mert egy fizikai élet gyakorlatilag semmire sem lenne elegendő ebből.

Igen, légy kedves az emberekhez (s magadhoz is), mindenkivel (és magaddal is) azt tedd, amit szeretnél, hogy veled tegyenek, de ne azért, hogy neked attól később jobb legyen, hanem azért, mert őszintén ezt akarod - idáig kell eljutni. Azért, mert rájössz, hogy bár külön álló lények vagyunk, mégis egy nagy egész részei, s minden, amit mással teszel, rád is hatással van. S feltétlen szeretettel vagy minden és mindenki iránt (nem olyannal, mint amit most szeretetnek gondolnak), mert tudod, hogy minden és mindenki annak a nagy egésznek egy-egy darabja, melynek te is a darabja vagy, s ezen darabkák összetartoznak és kölcsönösen függenek egymástól.

Hogy kinek mi az életfeladata? Bár nem kérdezted, de a sorsút az, amit élünk, amit az élet elénk kínál, amit a leszületésünk előtti tervünk alapján élnünk kell - ezt tapasztalja mindenki nap mint nap, a születése óta.

A sorsfeladat, nagy általánosságban az, hogy mindeközben, amin tudunk változtatni jó irányba - úgy, hogy közben másoknak és magunknak nem ártunk -, tegyünk meg mindent érte. Amin azonban így nem tudunk változtatni, azt megértéssel és alázattal fogadjunk el, s bármi is történjék, igyekezzünk a körülményekhez képest a legboldogabbak, legoptimistábbak, legszeretetteljesebbek maradni. Hiszen feladata mindannyiunknak, hogy megtapasztalva, ami az előző életünk következménye, minderre pozitívan, megértéssel reagáljunk, s fejlődjünk lelkileg, miközben boldogok is legyünk azért, amink van.

Az egyéni sorsfeladat, mindenkinek más és más. Általában akkor jössz rá, ha egy csendes, nyugodt idődben félrevonulsz (bár ez nem feltétlen kell hozzá), és igazán magadba nézel, s elmélyedsz azon, mi is tesz igazán boldoggá? Mi okoz igazán örömöt? Mi az, ami végzése közben a lelked valóban boldog? Mi az, amiről már gyermekkorodban is álmodoztál, hogy szívesen végeznéd? Mi az, amit nem kényszerként élsz meg, hanem feltétel nélkül, szeretettel végzel? Mindenkinek lesz ilyen...