Mik a lelki dolgaitok?

Tetszik a kérdés, ügyes vagy.

Oroszlán. Szertek dögleni és nem csinálni semmit, ha basztatnak akkor harapok és morgok. Utálom, hogy éhes vagyok és néha fel kell kelni enni.

Ha olyan idegállapotban vagyok, akkor irtózom minden tárgytól amin több él van (pép reszelő, fém ruhafogas fedetlen végekkel...)

Először is leírom, hogy 46 éves férfi vagyok. Ezt azért érzem fontosnak, mert minél idősebb valaki, azaz minél többet élt már jelen életében, annál több a tapasztalata és annál több személyiségváltozáson megy át.

Teljesen más voltam 20 évesen, 30 évesen, 40 évesen és most is.

Vannak bizonyos alapdolgok az életemben és az értékrendemben, amik állandóak, de sok dologban szinte ellentettjére is fordultak már bizonyos preferenciáim.

Ezzel az egésszel annyit akartam mondani, hogy minden múlandó és semmi nem állandó.

A legújabb projektem a lelki életemben az az autonómia. Eljutni oda, hogy a saját létem és életérzésem nem függhet más emberek tetteitől, de legalábbis a véleményétől.

Fiatalon is értetlenül álltam a "jajdegáznemár" típusú megnyilvánulások előtt, most is értetlenül nézem, ahogy fiatalok, de korombéliek is pl a közösségi médián keresztül nyíltan lekommunikálják, hogy mennyire függőek mások figyelmétől. Itt bulizok, ott bulizok, ugye látja mindenki, milyen jól elvagyok, stb stb. Ezek függőségek. Egy autonóm lélek nem szorul külső megerősítésekre.

Ja és juteszembe, nem ítélkezem az instasztárokon, meg a fb lájkvadászokon. Én is átestem a fejlődésem során ilyesmin. Külsőségek hajhászása, mindenáron megtartani a párkapcsolatot akár a saját méltóságom beáldozása árán stb stb. A tapasztalás az egyetlen út, ami le tudja pucolni a tiszta, tükörszerű tudatunkról a felesleges rétegeket.

Tehát egy alapvetően materiális, vagánykodó, pénzt és sikert hajszoló fickóból lettem zen gyakorló és szimpatizáns. De most is fejlődés és változás alatt vagyok. Ez sosincs kész.

De pl az állandó dolgaimra. Fiatal koromban szerelmes lettem a Porsche sportautóiba. Addig tepertem, helyezkedtem, családi vállalkozás egyebek, hogy amikor még nem volt válság, egymás után 4 is volt. De pl sokak szemében a sportkocsi luxus és felsőkategóriás celebkellék, addig nálam a lehető legpragmatikusabb választás. Gyermektelen egyedülálló avgy maximum szóló hölggyel párkapcsolatozó, cuccok tekintetében minimalista életstílusomhoz nem is lett volna való az olyan praktikumokhoz vonzódás, hogy a csomagtartó mérete vagy éppen az üzemanyagfogyasztás számítson. Sokkal inkább a feeling, a hangulat, a stílus, másra nem költök, nincsenek költséges dolgaim, egyszerű ház, egyszerű élettér, egyszerű étkezés, nem dohányzás stb. Viszont a stílusos sportkocsi fontos. Most perpill sajna nincs, de erősen gyúrok rá.

Aztán pl korom ellenére szeretem a house, deephouse, és egyéb 'tüctüc' zenéket. Fiatalon a Depeche Mode volt a mindenem, a szövegei, a hangzása, az életérzés amit sugároz. Mára nagyon megváltozott, de szeretem a mai napig. Voltam is koncerten.

De amúgy ha nagyon le akarom sarkítani, akkor anyagi javak terén a minőségi minimalizmus, lelki téren az autonómia és a pragmatizmus jellemez.

Csak egy példa a személyiségemre: nem szeretem azt az irányt, hogy az Airbus repülőgépeknél a legnagyobb vívmány, hogy mint egy lakás olyan belülről. Aludni lehet, tele komforttal és fölösleges kényelemmel. Nekem a kedvencem a Concorde volt, ami szűk belül, de veszett gyors, tehát az elitistasága nem a puha kénylemben nyilvánult meg, hanem másban.

Vagy pl azt mondom, hogy egy Porsche sportkocsiba legyn klíma, de elég a manuális, tök fölösleges a kétzónás digit. Ne fotelok legyenek benne, hanem ultrakönnyű kagylóülés, ellenben minőség mindenhol.

Egy okostelefon legyen veszettgyors, ne akadozzon, tudja aztokat az alapfunkciókat, amit kell,mde a cafrangos sallangoktól kilel a hideg. Nekem nem kell macskapofás nyúlfüles szelfi és párhetetne kényszerfrissíteni azért, hogy egyre lassúbb és bizonytalanabb legyen, de hurrá, tud macskapofát csinálni. (Odanebašśżak) stb.

Ha rajtam múlna, én nagyon kiváló minőségű, nagyon tartós dolgokat gyártanék, de egyszerűeket. Szívesen megfizetném az árát egy olyan telónak pl, ami akár 5-10 évig is pont ugyanolyan marad, mint újkorában. És nem kell a maszlag hogy dehát gyorsan fejlődik stb.

Pl én 4 éve okostelózom, a telefonon azóta facebookozom. Nekem nem fejlődés a macskapofa és a 4féle lájkjel. Ahogy 4 éve működött, az ma is megfelelne. És ne frissítsen, hanem alkossák meg jóra újonnan oszt jónapot.

Nagyon utálom pont ezek miatt a számtechben is, hogy a biztonság miatt kell egy csomó fasság, vírusellenőrzés stb. Ezek mind emberi eredetű és felesleges dolgok. Az energiát nagy kár beletolni az ilyesmibe. A fejlődés és változás nem áll távol, lásd írásom kezdete, de a haszontalan felesleges energiaelvonással nem értek egyet. Mosógép párévente csere? Takarékosság? Hát kuřvára az, ha minden háztartás kvázi 4 évente legyárt 100 kiló elektronikai szemetet ami le kell bontani, illetve az újakat le kell gyártani. Ez pl hol környezetvédő? A percenként avuló telókra uez a véleményem. A fogyasztói társadalomtól bélvomitációs remegésem van, ahelyett, higy pragmatikusabb, minőségibb dolgok lennének. Nekem nem a macskapofa a fejlődés, de ha kijönne egy okosteló azzal, hogy 2 hétig bírja egy töltéssel, na leborulnék előtte. A macskapofa meg a fotószűrők stb előtt nem fogok.

Autók: downsize? Turbómotorok mindenütt? Ja keveset fogyaszt, csak 80ezernél betérdel. Kibsazott takarékos tényleg :/

Stb stb stb.

Akkor lenne tökéletes az élet ha az emberek nem akarnák egymást manipulálni, ha a valós igényeket akarnák kielégíteni és nem feledlegeseket gerjeszteni.