Rosszat tettem?
Sziasztok, kérlek, ne ítélkezzetek, csak kíváncsi vagyok milyen válaszok gyűlnek itt össze.
Volt egy kapcsolatom, 5 hónapja ismertük egymást, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Azonnal észrevettem, és nagyon megijedtem a helyzettől.
Úgy voltunk vele, még a kapcsolat kezdetlegessége miatt korai lenne, egyikőnknek sem volt még végzettsége, semmi keresete..
Mikor elvetettem, 3 hetes volt.
Aztán, mikor elvetettem, utána jöttek bennem azok a gondolatok, hogy a kapcsolatunk bár kezdetleges, de mindig is olyan volt, mintha már sokkal régebb óta ismernénk egymást, és hogy biztos meg tudtunk volna küzdeni ezzel. De, mikor benne voltam a helyzetben, csak túl akartam lenni rajta.. Minél előbb, hogy minél kevésbé okozzak kárt.
Mert az élet nem állít olyan feladat elé, amit nem bírnál el.
Na most akkor, az volt a feladatom, hogy gyereket szüljek, vagy az, ahogy döntöttem? Mert ez nagyon nehéz nekem. Nem tudom, hogyan tudnám spirituális úton is megnyugtatni magam, hogy megbékéljek ezzel.
Szerintem nem kellene ezen gyötrődnöd, hogy a döntésed rossz vagy jó volt. Valójában tanultál és tapasztaltál egy nehéz élethelyzetből. Az akkori körülmények között igyekeztél a lehető legjobb döntést hozni és a legkevesebb fájdalmat okozni a körülötted élőknek. Bizonyára nem volt könnyű, de végül ezt az utat választottad.
Azóta eltelt valamennyi idő, tanultál az élettől és mások lettek a körülmények. Lehet, hogy a mostani tapasztalataiddal most már másként döntenél, de ezt nem lehet tudni.
Karmikusan mindig a tanulás a feladat, az a lényeg, hogy ami történt attól mára érettebb lettél, talán megfontoltabb is. (Sajnos ez mindig fájdalmas és hosszú ideig tartó dolog, ezeket a helyzeteket nem könnyű feldolgozni)
Azt javaslom, lassan zárd le ezt a fejezetet a lelkedben, éld tovább az életed és igyekezz mindig a legjobbat kihozni magadból. Azt hiszem, sikerülni fog!
Kitartást és minden jót kívánok!
Természetes hogy egy ilyen komoly élethelyzet még sokáig
foglakoztat. Ne hessegesd el, de próbálj meg nem engedni,
Hogy elhatalmasodjon rajtad. A sok új gondolat segít majd
további életedben!
"Na most akkor, az volt a feladatom, hogy gyereket szüljek, vagy az, ahogy döntöttem?"
Ha felsőbbrendű elrendeltetés szerint szülnöd kellett volna, szültél volna!
Felelőtlenségedre/felelőtlenségetekre megnyugvást a spiritualizmusban keresel?
Csak azért teszed, hogy ne magad kelljen okolni.
Nyugodj meg, két okból:
1./ ami volt, már változtatni nem lehet?
2./ nagy valószinüséggel döntésed helyes volt.
.
Ellenkező esetben szültél volna egy gyereket, akit -ha szeretsz is- mindig azt látnád, miatta tört ketté karriered.
("egyikőnknek sem volt még végzettsége")
.
Ha felmenőid szeretettel fogadták volna is, nekik is, neked is teher lenne a gyerek.
Ismétlem, szeretik, de már kinőttek a pelenkázós korból.
Neked lelki fájdalom lenne, ha ellenkezőleg, mint eltervezted, nem tudsz gondoskodni a kicsiről.
Anyagilag sem ("sem volt ... semmi keresete.. ")
A fentiekből adódóan a gyerek is megérezné, hogy 'rosszkkor jött', lelki traumát okozna nála, hogy rossz kedved rá vetül.
.
Változtatni már nem lehet a tényeken, de vedd figyelembe, hogy ezt kellett tenned azért, ha nem is nyomorban, de nélkülések közepette neveld fel gyereked, ami téged bánt, bánatod kivetül a hozzá viszonyulásban, ami igen nagy valószinüséggel lelki sérülést okoz nála is.
.
Cuki a kisbaba, ám amikor kinyílott értelme és rájön, hogy sok rossz azért van veled és vele is, mert ő van, nagy lelki törést okozna neki!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!