Istenhívők, mit szóltok ehhez?

Amugy 2es xd. Isten szabad akaratott adott. Nem ő jutalmazza azokat akik masokat eltaposnak hanem pl te magad. Te nem alsz szembe es pl segitesz egy joszivun, te is bealsz a jutalmazok koze azzal hogy nem szalsz szembe vele es segitesz a gyengenek. Isten nem felelös az életünkért. Mi magunk vagyunk mert a szabad akarat ezzel járt.

Van amikor énis a világot okolom és Isten a sorsomért amilyen. De ilyenkor elgondolkodom hogy ki irányitja a kezem és a lábam meg a nyelvem.

Rettentően utálom amikor a vallásból fantasyt gyártanak és "Tökéletes Intelligenciáról" kezdenek hadoválni.

Ennél csak az jobb amikor az ateisták felhorkannak, hogy nekik nem kell cáfolniuk Isten létezését, pedig higgyétek el, hogy nem olyan bonyolult. Elég, ha körbe körbe rohangálsz és elkezdesz egy bottal csapkodni. Ha eltalálsz valamit akkor az a tárgy elmozdul, megremeg, hat rá az ütés ereje, az energia és az impulzus állandósága. Szóval egyik létező dolog sem lehet az Isten, hisz mi mindre hatni tudunk.

A gondolat, hogy egy öntudattal rendelkező nálad hatalmasabb lény érdemeid szerint jutalmaz és bűneid szerint büntet, és a te csoportodat (törzs, felekezet, személy) valami furcsa okból jobban kedveli mint mindenki mást, és segíti a konkurens törzsekkel szemben, eredendően Pogány.

De van nekünk egy szabálykönyvünk. "Kezdetben volt az ige és az ige testet öltött". Nem a szeretet, nem az értelem, és nem a tett, bármi is legyen az öreg Faust szájaíze.

Egy rendszer amit sose láttunk át, egyedül azért tudjuk, hogy a szabályok léteznek mert hiába próbáljuk megszegni őket. Hitvány jegyzeteket készítünk, hogy legalább az alapjait megértsük a világunknak és önhittségünkben elkezdünk hülyeségeket halandzsázni egy kétezer éve fejlődő filozófiáról. Kritizálunk valamit ami egyszerűen nagyobb nálunk mintha lehetőségünk lenne beleszólni a dologba, mintha a hit vagy nemhit megváltoztatná a világ szerkezetét és dönthetne életről és halálról, mennyországról és reinkarnációról, jóról és rosszról. Elménk minden szegletét csatasorba állítjuk, hogy valamilyen módon többnek érezhessünk magunkat a körülöttünk lévőknél eltagadva még a lehetőségét is egy olyan nézőpontnak ahonnan mind egyenlőnek számítunk. Ami miatt szánalmat kellene éreznünk az ellenségeink és a kevésbé szerencsések irányába.

Nem a világ erkölcsös, nem az Istennek kell erkölcsösnek lennie, az ember az akire az erkölcs szabályai vonatkoznak, ha nem akar egész fajával együtt visszazuhanni a sötétségbe.