Mit szóltok ehhez a cikkhez? Kétkedők, nem kétkedők válaszát is várnám a témával kapcsolatban.

Nem kétkedem.Hiszek a leirtakban.De..

a cikkben nem azt irják,hogy a betegek-halottak-jártak Istennél,Buddhánál,vagy átváltoztak zsiráffá.Csak azt,hogy érzékeltek dolgokat.Mindig voltak ilyen cikkek.

#1: de hozzá kell tenni azt is, hogy voltak direkt ennek a jelenségnek a valódiságára végzett kísérletek is, amik negatív eredményt hoztak. Például volt, hogy az egyik kórterem szekrényeinek tetejére kártyalapokat vagy más feltűnő dolgokat helyeztek el. Azok a "visszatérők, akik az újraélesztésük során kívülről látták magukat és le is tudták írni a kórtermet, egyszer sem tettek említést a kártyalapokról.

Ezt nem kell persze a két szép szememért elhinned, igyekszem megtalálni a forrást és belinkelni.

Az indexes cikk pedig meglehetősen szenzációhajhász és gagyi (ahogy azt az indextől megszoktuk). Ez nem "halál utáni élet", hanem a szívmegállás után rövid ideig megmaradó agyműködés.

"Az indexes cikk pedig meglehetősen szenzációhajhász és gagyi (ahogy azt az indextől megszoktuk)."

Ez igaz, csakhogy ezúttal a honlap megadta az eredeti sajtóforrást is:

[link]

illetve közölte, hogy a "Resuscitation" nevű folyóiratban lett publikálva:

[link]

Amúgy én hiszek a dologban.

Évek óta találkozom azzal a meglehetősen meglepő, és sokak által - teljesen érthető módon - hitlenkedve, vagy kétkedéssel fogadott információval, hogy az újjáélesztések kapcsán szerzett tapasztalatok miatt egyre több orvos veti fel valamifajta agyhoz nem kötött tudatosság létezésének lehetőségét amiatt, hogy a klinikai halálból visszatért páciensek egy része olyan dolgokról számol be, amikől elvileg nem lehetne tudomása, ha a tudatunk úgy működne, ami a mai tudományos ismereteinknek megfelel.

Természetesen nyugodtan megkérdőjelezhető azoknak az állításoknak a hitelessége az összes, klinikai halálból visszatért ember esetében, akik arról számoltak be a halálközeli élményük kapcsán, hogy az érzékelésük számára (és egy agyhalál állapotában levő személy esetén nyilván nem a fizikai érzékszervekkel való érzékelés értendő ezalatt) megszűnt minden térbeli korlát, az általunk ismert lineáris idővel együtt, sőt – a racionális elménk számára nyilván megfoghatatlan, és ezért igen nehezen hihető módon - nemcsak mások szavait, de még a gondolataikat is „érzékelni” tudták valamilyen, leginkább a telepátiához hasonlatos módon.

Ha az igazmondásukat megkérdőjelezzük, akkor az tiszta ügy, ezzel itt vége is a gondolatmenetnek.

Azok számára, akik nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a túlélők igazat mondanak ezzel kapcsolatban, ott a következő kérdőjel, mert akkor belefutottunk abba, hogy erre nincsen magyarázat – (pontosabban szólva nincsen tudományosan verifikált magyarázat).

Ennél a pontnál szerintem megint két lehetőségünk van: levonjuk azt a következtetést, hogy „nem létezhet maga a jelenség, mert a tudomány eszközeivel jelenleg nem tudunk rá elfogadható magyarázattal szolgálni”, vagy azt, hogy „létezhet, annak ellenére, hogy nem értjük, hogy hogyan”.

Én nem minősítenék senkit sem szűk látókörűnek, sem megrögzött szkeptikusnak, sem áltudományokban hívőnek, sem hiszékenynek, bárhogy is foglal állást a fenti kérdésekben.

Egy-egy, vagy jónéhány ilyen esetre én is könnyen elfogadnám lehetséges magyarázatkét, hogy véletlenül beletrafált az illető, amire nyilván van statisztikai esély.

De akkor már azért komolyabban elgondolkodnék, amikor több ezer hasonló esetről beszélünk, és nem egyszer újjáélesztést végző orvosok tanúskodnak megdöbbenten arról, hogy utólag olyan dolgokról számolnak be a pácienseik, amikről egyszerűen nem szerezhettek volna tudomást, ha nem létezne egy olyan, nem lokalizált, nem agyhoz kötött tudatosság, amivel EEG-vel kimutatható agytevékenység nélkül, fizikai érzékszervek nélkül is létezik valami fajta érzékelés – akármilyen hihetetlennek is hangzik ez a racionális elménknek.

Kulcsszavas kereséssel sikerült megtalálnom egy olyan eset leírását, amit évekkel ezelőtt olvastam erre felhozott érdekes példák között (sajnos csak angolul találtam meg, de a lényegét majd leírom magyarul):

[link]

Egy holland kardiológus számol be egy olyan esetről, amikor egy 44 éves páciensnek, aki már kómás állapotban került kórházba, az újjáélesztés során eltávolították a kivehető protézisét, mielőtt intubálták volna. Másfél óra alatt sikerült stabilizálni a szívműködését és a vérnyomását, de még továbbra is kómában, mesterséges lélegeztetésre szorulva szállították át az intenzív osztályra.

Később, mikor már tudatánál volt, a valóságnak megfelelően elmondta ennek az orvosnak, aki felkereste a kórteremben, hogy ő vette ki a szájából a protézisét, megmutatta neki, hogy melyik nővér volt, aki eltette, és az is pontosan meg tudta mondani, hogy hova, és milyen tárgyak mellé került be egy guruló, fiókos kiskocsira, aztán pedig pontos leírást adott mind a helységről, mind az újjáélesztés során ott jelenlévőkről.

Az orvost enyhén szólva meglepte a beszámoló, mert amikor ez történt, a páciens mély kómában volt, és az életéért küzdöttek, az elmondása szerint igen csekély eséllyel.

Számomra a hasonló esetek már kicsit több, mint amit a statisztikai véletlennel meg lehetne magyarázni.

És mielőtt elfelejtem, azt szeretném leírni, hogy a fenti beszámolót nem a Kiskegyedben, vagy az Index-en olvastam.

Ennek a holland orvosnak a beszámolója egy 10 holland kórházban, 344 újjáélesztett páciens bevonásával készült, orvosok által végzett utánkövetéses tanulmány részeként jelent meg a "The Lancet" nevű lapban, amit a világ legrangosabb orvosi folyóirataként, és egyben egyik legrangosabb tudmányos folyóirataként tartanak számon.

Akit esetleg érdekel ez a téma, és tud angoul, az itt tudja elolvasni ezt a Lancetben megjelent 6 oldalas tanulmányt:

[link]

A téma iránt érdeklődők számára szerintem nagyon érdekes lehet Anita Moorjani orvosilag dokumentált esete, aki végstádiumú nyirokrendszeri rákból elképzelhetetlen gyorsasággal felépült, azok után, hogy közel másfél napra kómába esett, a szervei sorra mondták fel a szolgálatot, és az őt kezelő hongkongi kórház onkológusai szerint kevesebb, mint 36 óra volt hátra az életéből. Miután magához tért a kómából, az MR vizsgálat által citrom méretűnek diagnosztizált, a nyakától a hasáig képződött daganatok mérete 4 nap alatt 70%-kal csökkent, pár héten belül pedig sem képalkotó eljárással, sem nyirokcsomó-, illetve csontvelő biopsziával nem találták rák nyomát a szervezetében.

Mindaz, amit halálközeli élményként átélt, a saját elmondása alapján a létezés egy másik síkján megtapasztalt, és aminek tulajdonítja a hihetetlen gyorsasággal végbement teljes gyógyulását, a témában szkeptikusok számára nyilván még hitehetlenebb, mint a testhez nem kötött tudat létezésének lehetősége.

Akit esetleg érdekel Anita gyógyulásának története, az itt meg tud hallgatni két vele készült interjút (angol nyelven, magyar feliratozással).

http://www.youtube.com/watch?v=XBiCJ5_pBS0

http://www.youtube.com/watch?v=RJrTjL_Frf8

Az orvostudomány mai álláspontja szerint nem lenne lehetséges, hogy valaki kómában fekve, lapos EEG görbével, kimutatható agytevékenység nélkül érzékeljen, tudomást szerezzen olyan dolgokról, amiről Anita az első videóban kb. 24:25-nél kezd beszélni, vagy arról, ami 27:15-nél hangzik el, történetesen hogy több száz mérföldnyire történő dolgoknak is tudatában volt, például hogy a bátyja, aki éppen Indiában tartózkodott, és akit értesített a család arról, hogy az orvosok szerint a testvérének már csak órák vannak hátra az életéből, kétségbeesve igyekezett a reptérre jutni, hogy Hongkongba repüljön.

A második videóban 14:55-kor kezd arról beszélni, hogy hogyan érzékelte a szerettei érzelmeit ebben a testen kívüli létezésben, 25:30 körül mesél arról, hogy - annak ellenére, hogy a kórházba szállításától fogva folyamatosan kómában volt - mi mindent tudott elmondani utólag a rajta végrehajtott beavatkozásokról, vagy éppen arról, hogy mit mondott az egyik ápoló arról, hogy nem találja a vénáját, és amúgy sincsen esélye a túlélésre.

A legérdekesebb talán az, amit arról mesél, hogy mit élt meg a létezésnek azon a másik síkján, és minek tulajdonítja a bámulatos gyorsaságú felépülését a végstádiumú rákból, amit a kezelőorvosai csodával határosnak tartanak, és hogy hogyan változtatta meg az egész életét ez a tapasztalat.

"létezésnek azon a másik síkján"

Milyen sík, ami matekórán volt? 2D, 3D vagy micsoda, milyen sík?

Csodákat is csak azért tartják jó dolognak, mert sokkal több az "anticsoda".