Ő lenne az ikerlángom? (Többi lent)

Tudom ezer ilyen kérdés volt már és tudom, hogy érzi az ember ha Ő az, de kíváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra és véleményetekre az én kis történetemmel kapcsolatban. Kérlek titeket normális válaszokat adjatok.

Úgy kezdődött az egész, hogy kb. 2 évvel ezelőtt nyáron elkezdtem dolgozni egy helyen ami egy hirtelen ötlet volt. Diákmunkáról van szó, tehát a diákszövetkezett osztott be oda ahova mennem kellett. Felhívtak, mehettem. Ott találkoztam egy nővel, aki a munkatársam lett. Ő ahogy kiejtette az egyik gyereke nevét én már ott éreztem valami különlegeset. Egyből rá is kerestem a közösségi hálon. (Tudom ez eleg moder, de így jött ki.) Ismerősom volt. Azóta csak rajta járt az eszem. Mintha már tudnám ki, mintha már belé szerettem volna. Egy nap otthon hagytam a telefonom, pedig mindig nálam van. Mikor hazaértem láttam, hogy rám írt. Elkezdtünk beszelgetni,majd 2 hét mulva talalkoztunk is. Amikor bele neztem a szemeibe olyat ereztem, mint soha senki masnal.pesig nem ő volt az első pasi az életemben. A szemében valahogy magam láttam. Ismerős volt a hangja,az illata és valahogy nem is tetszik a kulseje, de mégis szeretek benne mindent. Olyan volt mintha már ezer éve ismerném, azonnal megnyíltam neki, pesig nagyon zárkózott típus vagyok. Telt múlt az idő ès nagyon boldog voltam, úgy éreztem soha többé nem akarok senki màssal lenni. Egyszercsak összevesztünk. Aztán kibékültünk. Ez megy már több, mint 2 éve. Egyszerűen nem tudok mást talàlni. Volt közben egy kapcsolatom, de nagyobb szenvedés volt nekem az egész, pedig valahogy éreztem, hogy neki is rosszul esik. Még mindig ugyanúgy szeretem. Első hallàsra belé szerettem és még eddig a percig is szeretem és akarom őt, annak ellenére is,hogy ezerszer megbántott. Néha csillapodik az érzés, de ha egy 5 percre kimegy a fejemből megjelenik az utcán, ír nekem, látom egy barátját vagy látok egy ismerős kabátot, hallok egy ismeros szot. Sokszor osszejovunk, ami akkora boldogsaggal tolt el, hogy hihetetlen. Úgy érzem ő a másik felem, ugy erzem nelkule nem menne. Úgy érzem ő is egy fél és én is az vagyok. Ha együtt vagyunk semmi problèmàm nincs. Már párszor megbeszéltük, hogy hagyjuk egymást, de ezt konfliktusokból kifojólag, de nem megy. Ha ott vagyunk egy buliban, nem bírja ki, hogy ne jöjjön oda és énis mindent megteszek, hogy vele lehessek. Egyszer elloktem magamtol.. egyszer nem engedtem, hogy odajojjon, de ereztem, hogy fajdalmat okoztam neki. Egesz vegig mikor setaltam haza az jart a fejemben, hogy itt kellene mellettem lennie es, hogy ez igy nem helyes... Ezek mellett ezer meg ezer dolog megegyezik bennunk. A szemunk szine, a hajunk szine, a szuleink vezetekneve, mindketten novemberiek vagyunk es skorpiok csak o par evvel idosebb. A szemelyisegunk is nagyon hasonlo, szinte ugyanazokat az eteleket, italokat szeretjuk. Ugyanolyan stilusban beszelunk... De a lenyeg, hogy szeretem ot, es tudom, hogy akarhanyszor meglatjuk egymast, oda fogunk menni, mintha mi sem tortent volna, mintha nem lenne baj, hogy tobb hetig nem beszeltunk vagy tobb honapig. Sokszor azt erzem, hogy nem birom, hogy mas hozzam er... Masnak nem akarom mrgmutatni magam. 2 ev utan is ha meglatom ugyanugy megdobban a szivem, ugyanugy megizzadok, ugyanugy remeg az egesz testem ha hozzam szol, ha ram nez. Nem tudom, hogy mit szeretek benne, de az nagyon!!! Ugy erzem bennem el, hogy mindig itt van velem...

Kerlek ne iteljetek el, ezt erzem minden nap, minden percben... Nem tudok vele mit csinalni, de meg sem tudjuk beszelni, mert tul nagy a buszkesegunk. Egyszer o egyszer en rakom le a buszkeseget...

Bocsanat a helyesirasi hibakert, csak telefonrol irtam es probaltam gyors lenni.